HTML

A blogról

Minden, ami spiritualitás: tapasztalatok, gondolatok, spirituális módszerek bemutatása, életünk kívül és belül.

Tegyél magadért

Könyvek
http://zoldkor.com/

Önismereti Tanfolyamok
http://zoldkor.com/tanfolyamok/kezdo.html

A honlapunk elérhetősége: www.zoldkor.com

2016.10.02. 15:11 B.Richard

Theseus&Minotaurus

Ez az írás a Facebook-csoportokban beharangozott őszi két nagyobb lélegzetű cikk első része, és nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy leírja-megértesse, hogy miért van annyi felesleges mentális és emocionális, l’art pour l’art szenvedés. Úgy általában a mai társadalmakban, és aktualitásában az idei évben, különösen augusztus óta.

Mindehhez a Zodiákus körét hívjuk majd segítségül, a könnyebb érthetőség és átláthatóság kedvéért. A leírtak vonatkoztathatóak lesznek egyes emberekre és társadalmakra is.

Amikor megfoganunk, életünk első, magzati kilenc hónapja a Halak jegyéhez köthető. Itt egy nedves-vizes, enyhén sötét, meleg és zárt közegben vagyunk, teljes szimbiózisban édesanyánkkal. Itt alapvetően minden rendben van. Közben, mivel a megnyilvánult világban vagyunk, annyira azért mégsem; nincs önálló akaratunk és mozgásterünk, és ez a szimbiózis már előrevetíti a kettősséget is. Két külön fizikai test, noha még egybe csomagolva, ezért itt energetikailag nem igazán tudjuk, hogy mi lenne jobb: visszahúzódni a nem-létbe, itt ragadni a méhben és a magzati állapotban, vagy gyorsítva kicsit kvázi kitörni, és a saját kezünkbe venni a sorsunkat.

Születésünkkor a Kos jegyének jellegei vannak ott, világra jövetelünktől másfél-két éves korunkig. Itt még aggódnia kell a szüleinknek, hogy életben maradunk, leesünk a lépcsőn, kiszaladunk az autó elé, félrenyelünk, megisszuk a hipót, belenyúlunk a konnektorba.

Egy ponton, valahol másfél-két éves korunk körül, belépünk a Bika jellegeibe. Azzal, hogy elkezdünk a fizikai testünkkel és identitásunkkal azonosulni, ezáltal gyökereket eresztünk benne. Innen energiáink jó része már a fizikai testbe kezd áramlani a Lélek-ből, az Odaát-ból. Elkezdünk erősödni, gyarapodni, ’zsurmósodni’. Ez a szakasz három-négy éves korunkig tart.

Ezután jön az Ikrek szakasza: a Klasszikus Gyerekkor. Ez három-négy és hat-hét éves kor között van, amikor is kialakul a gondolkodás, a szem-kéz koordináció és a kommunikáció, a beszéd is. Kontrollálhatatlanok vagyunk, mindent csinálunk egyszerre, ezáltal semmit sem igazán. Ezért is kötődik a legnosztalgikusabb érzet a magzati korhoz, mert ott a Kettősségek nélkül vagyunk, és az óvodás korhoz, mert ott nem lehet lekorlátozni energiáinkat.

Utána elmegyünk iskolába, hat-hét éves korunkban. Itt kialakul egy új referencia-csoport, majd innen hazatérve újradefiniáljuk a családunkat. Megjelennek mélyebb barátságok, érzelmi kötődések, mélyebb identitás-építés is. Ez a szakasz a Rák jegye alá tartozik, és tizenhárom-tizennégy éves korig tart.

Aztán berobban a saját energetikánk, a lányoknak az első menstruációval, a fiúknak az első magömléssel, és berobban minden a tudatalattinkból. Ezért zavarodik meg minden tinédzser; vagyunk már elég ’arcok’ a saját energia miatt, de még nincs ott a tapasztalatból eredő bölcsesség, és akár tanult, akár beért alázat. Ez az Oroszlán szakasza, a kamaszkor, tizennyolc éves korunkig.

Utána kinyílik a szülői ház kapuja, és kilépünk rajta. Ez már a Szűz jegy szakasza, tizennyolc és harminc éves korunk között. Itt vissza kell vennünk az ’arc’-ból, mert az a kényelem, komfort, gondoskodás és ezáltal gyakorlatilag luxus megszűnik, ami korábban volt. Itt magunkra vagyunk utalva, nekünk kell csekkeket befizetni, ügyeket intézni, házimunkát végezni, dolgozni menni, vagy tanulni és vizsgázni: minden értelemben. Ezáltal itt a Szűz szakaszban már természetszerűleg megjelenik az alázat és a szorgalom is; mert muszáj neki.

Ahogy tesszük a dolgunkat, egyre jobban beletanulunk, és egyre több időnk és energiánk marad a nem ’kötelező’ dolgokra. Ezzel az idővel és energiával tudunk barátkozni, szórakozni, és akár párkapcsolatot építeni. Munkánk gyümölcse megjelenik, egyre több és drágább dologra telik, egyre több szabadidő mellett. Ez az ’Élvezet Kora’. Ott van már a teljes szabadság, aránytalanul kevesebb felelősséggel és elköteleződéssel. Annyi a dolgunk, hogy rutinból tegyük a dolgunkat (Szűz), és ami marad, azt kiélvezzük (Mérleg).

A Mérleg a matéria, a fizikai világ teljes, maradéktalan, totális kiélvezését jelenti, és kell is, hogy jelentse. Itt ér a Matéria a csúcsra, a fizikai test minden irányú és jellegű kényeztetését jelenti. És itt jön a probléma, két lehetséges irányból.

Az egyik lehetséges ’probléma’ a Házasság és/vagy a Gyerekvállalás. Bumm. Ahogy az angol mondaná kicsúszva: shit. Indul a Skorpió szakasz. A Skorpió elakadt-elnyomott ént, elfojtott vágyakat és én/önmegnyilvánulást jelent, ami valljuk be, a házasság és/vagy a gyerekvállalás természetes velejárója.

Normálisabb, egészségesebb korokban ez a két aktus, a házasodás és a gyerekvállalás azt jelentette, hogy egy önmagában már céltalan élet új Mélységeket, Amplitúdókat nyert (Skorpió), és művelője gyakorlatilag Újjászületett: a régi énje meghalt, és egy újabb, Felnőttebb, Családos én született, hogy Nemesebb, Rangosabb, Tisztább szintekre lépjen (Nyilas).

A mai, Gyerekek Korában a Házasság és a Gyerekvállalás beláthatatlan feladat elé állította-állítja az embereket. Hogyan, és miért házasodnának 2 és 5 év közötti Gyerekek? Hogyan lenne képes valaki, aki még magáról sem képes gondoskodni, akinek minden célja önmaga korlátok és keretek nélküli kiárasztása (emlékszünk még az Ikrek szakaszra fentebb?), feladni én-jét, még azelőtt, hogy ki sem alakult?! Ezért van ilyen mértékű végletes kettősség (Skorpió) manapság a Házassággal és/vagy Gyerekvállalással: egyik oldalról hihetetlen vágy kapcsolódik hozzá, a másikról totális rettegés, kínlódás és küszködés. Középút manapság nem nagyon van.

A másik lehetséges ’probléma’ e két aktus mellett prózaibb. Nem tudjuk elengedni a Matériát. Eltelt 25-30-35 év, amiben megszoktuk, hogy gyakorlatilag nincs Lelkünk, a szó objektív és terápiás értelmében, éppen, hogy belekóstoltunk a fizikai test korlátlan örömibe és élvezeteibe; és nem: nem akarjuk ezt elengedni. Miért tennénk?!

Emlékszünk még a magzati korra? Amikor a csecsemőnek ki kell jönnie, különben ő is elpusztul a méhben, és nagy eséllyel anyját is magával pusztítja. Úgy kellene most ugyanígy megszülnünk magunkat életünk ezen 25-30-35 éves szakaszán, pontosabban a Lelkünket. Ez az a pont, ahol el kellene engedni életünket, addig felépült szokásainkat, identitásunkat, és az első hasábban odaadni azt egy Férjnek/Feleségnek és/vagy egy Gyereknek. Ebben a második hasábban itt a Gyerekek Korában már nem is erről volt szó: itt már puszta félelem, ijedelem, tanácstalanság. Minden, ami egy telivér Gyermeket jellemez. „Nem akarom feladni, mert félek! Hogy mitől, azt nem tudom, kínlódok, hisztériázok, de akkor sem!”. Vagy mint amikor egy Gyerek jól érzi magát, mert energiái korlátlanul áramolhatnak, és amikor mondod, hogy ideje hazamenni, vagy elpakolni, elindul az összeomlás, a hisztéria; nem enged.

Itt, a Skorpió szakaszban válik ketté először ilyen mértékben a történet. Az első mintában az elköteleződéssel, odaadással, másiknak-másoknak Lényünk legmélyébe való beengedéssel és odaadással. A másodikban, ahol a Matéria élvezete már olyan szinten l’art pour l’art lesz, hogy már egyre kevesebb elég.
Itt váltunk a Nyilas szakaszba. Az első mintában a Családdal, Házassággal, Gyerekvállalással belépünk a Nagyok közé, megjelenik a Rang: most először vagyunk, lettünk igazán Felnőttek. Hallottál már olyan gyerekről, aki házasodott és/vagy gyereket vállalt? Nem igazán.

Régebben ez emelte ki az embert, és adott egyfajta beavatást. Ez már a Nyilas szakasz, amikor is megjelennek a kezdeti önlemondáson és sokkon keresztül, után a Hit, Bőség, Rang, Rend, Nemesség, Emelkedettség témái. És amikor ezt a Nyilas szakaszt jól éltük, bevált mindez a Bak szakaszba: ahol is megjelenik egy egyszerűség, egy hála, ahol köszönetet mondunk, hogy nekünk mindez megadatott, hogy felléphettünk ide, megbecsüljük magunkat, ahogy/amiért mások megbecsülnek, és elengedjük. Mindent; különösen a Matériát. Itt rájövünk, hogy mindez már megadatott nekünk, ezért elengedjük, hogy jusson belőle másnak is. Sőt, segítünk másnak, másoknak is, hogy eljuthassanak ide. Ez a Nyilas magasabb aspektusa a külvilág szintjén, már a Bak szakaszba váltva.

A belvilág szintjén a Matériával, az élvezetekkel való helyes és pozitív aspektusú megcsömörlés elvezet bennünket a Lélek dolgainak irányába. Keresni fogjuk a Vezetőt, a Mestert, a Gurut mindebben, és ösztönszerűleg, természetszerűleg betagozódunk egy ’tanítványi láncba’. Megjelenik bennünk a Matéria és az élvezetek átfordulása miatt egy magasabb szintű Jóság, Nemesség, igény a Rendre.

Rájövünk, hogy amíg a fizikai szinteken küzdeni kell a tárgyakért, a matériáért, és még fontosabban mások figyelméért, energiájáért, addig itt a Szellemibb régiókban már korlátlanabb energiacsatornákra tudunk fordulni: Felfelé. Ez a Nyilas magasabb aspektusa, a belvilág szintjén. Innen pedig megjelenik bennünk a hála, és a Rend, mely a gyakorlás, a lelki gyakorlás és egy pozitív értelemben vett fegyelem összessége. Ez pedig már a Bak szakasza a lelkiségnek.

Ha a Skorpió szakasz harcai során-után nem tudjuk elengedni Régi énünket, a matériát, a fizikai síkhoz köthető matériát, akkor az energiák aberrálódnak. Nagyon fontos, hogy mindennek úgy kell megtörténnie, hogy túl vagyunk a Tapasztalás szintjein, úgy nem tudunk elengedni bármit is, ha nem volt a miénk. Az energiák aberrálódnak, olyan értelemben, hogy rájövünk, érezzük, és rettegünk, hogy a matéria úgy általában, vagy egy tárgy, személy már nem ad, vagy nem úgy ad élvezetet, ahogy eddig megszoktuk.

És akkor pánikba esünk. Egyik részünk vissza akar rohanni a Mérleg szakaszba, és úgy megélni újra a vele járó Örömöt és Harmóniát, Élvezetet. Ez nem megy. A másik részünk előre akar szaladni, a Bak szakaszba, hogy teljesen elengedje ezt a fránya kettősséget és szenvedést adó Matériát; akár Mindent, akár magunkat. Ez a Skorpió szakasz tekergése, küszködése, csiki-csukija, szenvedése, beakadása.

Innen az energiák, miután jól megtekertek bennünket, természetszerűleg a Nyilas szakaszba áramolnak: alacsony szinteken, ha nem tudtuk elengedni ezt a szakaszt a fent leírt két aspektus valamelyikével.

Mivel nem tudjuk és/vagy akarjuk elengedni a Matériát, és ezzel felmennénk a Lélekbe, Rendbe, bespájzolunk belőle. Azt mondjuk, hogy kutyaharapást szőrével, és ami belefér. Megjelenik a Nyilas alacsonyabb aspektusa: a „többet, szebbet, jobbat, még, Még, MÉG, MÉÉÉÉG!!!”. Egy egyre növekvő éhség, ami a Skorpió szakaszban indult, és a Nyilas szakaszban ér a csúcsára. Minőségben nem tudunk átváltani, hát a mennyiség szintjén növeljük.

Ezért jelenti a Nyilas alacsony szintjein az elhízást, a rákot, a képmutatást, a luxust, a gőgöt, a matéria totális felhalmozását: mennyiségben és minőségben. Ezért jelenti a Külföldet, azaz „bezzeg Külföldön minden jobb”. A lényeg ebben, hogy „itt és most nem jó!”, ezért időben és térben kihelyezzük magunkat. Akár ábrándozásban, akár földrajzilag. A probléma ezzel, hogy visszük ’magunkat’ is, az éhséggel, a frusztrációval, és mire odaérünk, már megint máshol van a „nem-itt” és „nem-most”. Ezért hangsúlyos ennyire a Gyerekek korában a Külföldre utazás, a Külföldre költözés, mert a Nyilas másik oldalán az Ikrek van: a beszorult Gyerekek nem minőségben lépnek fel, hanem ide-oda ingáznak a matériában.

Ugyanakkor a Nyilassal szemben még a Rák jegy van az Ikrek mellett és a Bika, vagy akik ismerik a Nemi Létra képet innen, a Nyilas van a legmesszebb rajta a Rák stádiumtól, így ott van a totális gyökértelenség, a gyerekvállalásra nem képesség, valódi érzelmek valódi megélésére való nem képesség, a Jelen értékelésének teljes nem megélése. Helyette egy hatalmas lilás-rózsaszín nem-itt és nem-most lévő vetítés-felhő van az egészen, mely alól fel-felbukkan a Skorpió szakasz pánikja, frusztrációja, elfojtott és hirtelen, vagy nem-megélt szexualitás, haraggal, önutálattal, önostorozással, önsorsrontással, majd a másikra fordítással mindennek, vagy támadva, vagy lerántva őt.

Magyarul, a mai emberek túlnyomó része úgy néz ki, hogy van egy beszorult 2 és 5 év közötti Ikrek-Gyermek, rajta egy beszorult Skorpiós frusztrációs rész, rajta egy „Minden rendben van!” Nyilas-vetítés rész. Nem túl szép és rózsás kép, de ebből lehet elindulni. Közben mindenki szeretné a Szűz és a Mérleg egyensúlyi, társadalmi, kulturált, kapcsolódó, kiegyensúlyozott részeit, de elakadásai miatt ehelyett teljes végletekben és széthúzódásban van: kívül és belül.

Ez már önmagában is nem túl nagy garancia a sikerre, de most univerzálisan-nagyban nézve a Gyerekek Korából az Állatok Korába léptünk. A Gyerekek Korában még volt idő és lehetőség erre; az Állatok Korában már gyorsabbak az események nálunk.
Ugyanakkor, hogy a kezdeti kérdést vizsgáljuk, hogy miért ennyire szenvedősek ezek a hetek, miközben minden rendben van, a válasz az, hogy a sok Skorpiós fényszög, bolygóállás a Skorpiós részeinket piszkálja. Ezért túlzottan, túl nagy amplitúdókkal, a Valóságot nem objektívan tudjuk megélni a dolgokat. Magyarul a jelenben belekapaszkodnak a dolgok azokba, amik bennünk be vannak szorulva, aberrálódva.

Van egy nagyon érdekes vetülete a Gyerekek Korának: hogy van egy hiperpozitív énképünk. Ha elmész egy óvodába, ott természetszerűleg minden gyereket biztatnak. Ha eléd raknak egy rajzot, amin van három szaggatott vonal, és egy véletlen tenyérnyom, azt mondod a gyereknek szeretettel a hangodban, hogy „Jaaaaj, de ügyes vagy, ilyen gyönyörűt még nem láttam!”. Ha egy gyerek elénekel valamit olyan hangon, hogy az üveg megreped, tapsolunk, és azt mondjuk, „Gyönyörű volt!”. Ha egy gyerek csúnya, ritka, de van ilyen, azt mondjuk, hogy „’Érdekes’ arca van, és ha megnő, biztosan ilyen meg olyan lesz!”. Ez nagyon jó így. Ez segít abban, hogy ne hozzunk létre a gyerekekben felesleges töréseket, és benne van az idő és a fejlődés természetes lehetősége.

Mindez viszont a Gyerekek Korában túl lett vezérelve. Ha egy gyerek odaszalad az Anyjához, és tiszta erőből ököllel arcon vágja, mindenkinek mosolyognia kell zavartan, és félrenézni; az anyjának is. Ha egy gyerek régen megélt a parízeres szendvicsen, a Gyerekek Korának Nyilas jellegei miatt ötféle pármai sonkát kell venni, hogy mindet ki kelljen dobni utána, zokszó nélkül. Ugyanígy a ’felnőtt’ korban, ha alkalmatlan vagy a munkádra, nem lehet kimondani, hanem úgy kell tenni, mintha szuper lennél (Nyilas alacsony szintje), majd hirtelen és váratlanul kirúgnak (visszacsúszás a Nyilasból a Skorpióba).

Ebben a tépelődésben és tanácstalanságban vagyunk, már évtizedek óta, de mostanra kulminálódott ez leginkább. Nekünk nem jó. Szenvedünk. Tanácstalanok vagyunk. Tépelődünk. És hogy ezt a nem-jó állapotot feloldjuk, megoldásokat keresünk. Gyógyírt. Gyógyulást. És itt indul a csel.

Keresünk magunknak még több matériát (Nyilas). Fentebb megnéztük, hogy sok ilyen kör után, egyre nő az éhség, egyre üresebbnek, és értéktelenebbnek érezzük magunkat. Valódibb megoldást keresünk. Terápiát.

Keresünk egy gyógyítót, és elmegyünk hozzá. Itt jön a csel. A csel lényege, hogy hogyan menjünk olyan gyógyítóhoz, aki valójában nem oldja belső blokkjainkat, hanem figyelmünket tartja fenn, magára, a módszerére, és ezzel sem befelé figyelünk a beszorult dolgokra.

Keresünk egy gyógyítót, akinek működik a módszere, de ügyesen megtaláljuk azt a szinttttttteee lehetetlen vékony vonalat, hogy hogyan járjunk hozzá annyira ritkán, hogy nehogy a beszorult energiák feloldódjanak lendületből, és hogyan járjunk hozzá annyira ’gyakran’, hogy elmondhassuk: „Én dolgozom magamon! Én foglalkozom magammal!”. És itt jön a következő elme-csel. Ekkor mondjuk azt, mivel nem haladunk, hogy „Elátkozottak vagyunk!”. Építünk egy negatív énképet, egot. A másik irány, hogy azt mondjuk: „Annyira összetett vagyok, bonyolult és különleges, hogy engem senki sem tud meggyógyítani, még nem született olyan!”. Építünk egy ’pozitív’ énképet.

A mai Gyerekek Korában abból indulunk ki, hogy „Különleges, fantasztikus, egyedi és megismételhetetlen csoda vagy!”. Láttuk, 2 és 5 éves kor között ez normális, a baj csak akkor van, amikor a 2 és 5 éves közötti egy 20-25-30-35-40-50-60 éves fizikai testben van.

A korábbi korokban ez máshogy volt. Amikor odamentél, tudták, hogy Beteg vagy. Tudták, hogy minden fizikai, érzelmi, gondolati, vagy lelki probléma túl sok elakadt energiából áll, ami felhalmozódott. Tudták, hogy mivel túl ’sok’ vagy, túl kevés vagy. Hogy ez a sok elakadt energia lehúz, valódi életkorban, teljesítményben, mindenben. Régen te beteg voltál, a fizikai és a lelki orvosnál. Ma már: „különleges, egyedi és érdekes Létező”! Hogyan tudnál elengedni valamit, ami „különleges, egyedi és érdekes”?! Miért mentél oda akkor? Miért szenvedsz akkor?

Egyetlen egy megoldása lenne ennek: belenézni a tükörbe, és meglátni: „Telesz**t búvárruha vagyok!”. Csakis egy ilyen jellegű őszinteség tudna elvezetni oda, hogy az embereknek igazi motivációja legyen. Amíg ez nem történik meg, akár az egyén, akár a Kollektív szintjén, addig a Terápia és a Lelki-fejlődés nem más lesz, mint egy divat, egy hobbi, önsorsrontásunk gyógyírje, hogy „Pedig én dolgozom magamon!”.

Ez a fenti mondat nem egy Csernus-féle torzítás, hogy „Pongó, maga egy fax!”. Tényleg azok vagyunk. Annyi elakadt dolog van bennünk, fizikai testben, érzelmileg, gondolatilag és energetikailag, hogy valljuk be, a búvárruha, amiben minden komposztálódik, és ezért nagyon hepe-hupás, bármelyik pillanatban szétrepedhet, szétrobbanhat, nem is olyan távol áll a valóságtól.

Amikor elmegyünk mindezt a búvárruhát kinyitni és kiengedni, először nem tudjuk ezt őszintén tenni. Először még félünk, hogy mi jön ki, megrettenünk az előszelétől, hogy mennyi minden is van ott elnyomva és komposztálódva, és félünk attól, hogy ha kinyitjuk, ha lehetőséget adunk, akkor szétrobban. Ne féljünk! Az elménk úgy van összerakva, hogy nem tud szétesni. Úgy van összerakva, hogy nem tud annál többet felengedni-kiengedni, aminél többet szavakba tudnánk foglalni.

Az első alkalmakkor terápiában vagy a vágy hajt a szenvedés letevésére, a fájdalom elkerülésére, vagy a divat-gőg, a divat-mohóság, hogy „Lelki lény vagyok!”. El kell telnie jópár alkalomnak, ahol rájövünk, hogy így nem vezet sehova. Jópár alkalomnak lazítania, gyengítenie kell az összeállt blokk-rendszerünket, de itt még valódi Gyógyulás nem következik be. Ez a Lelkifejlődésben a Skorpió szakasz. Huza-vonázunk, akarjuk-nemakarjuk. És ha elég hosszan, elég gyakran járunk, odafigyelve, hogy normális módszerekkel normális témáinkon, releváns témákon dolgozzunk, akkor egyik nap átszakad a gát. Kiszalad belőlünk egy „Úristen!”. Meglátjuk, hogy mi van ott a búvárruhában. Akit ennek csak előszele csap meg, az elmenekül. Otthagyja a terápiát, vagy ’gondoskodik’ róla, hogy elég ritkán, elég irreleváns módszerekkel és témákon dolgozzon. Himi-humizik, immáron biztos tudatában annak, hogy nem akar mélyebbre ásni.

Aki viszont beszakad ebbe, akiből kicsúszik az „Úristen!”, az belenéz saját negatív tükrébe. Az kimondja: „Szar ember vagyok.”. Ez kell ahhoz, hogy ne 2 és 5 évesek között legyünk, mert egy Gyerek nem mond ilyet, egy Gyereknek nem mondanak ilyet, mert még nem is az. Benne még nincs felhalmozódva 10-20-30-50 év cucca, és még nem erjedt össze dühvel vegyes mohósággal vegyes gőggel vegyes szenvedéssé. Ez egy nagyon intim pillanat.

Az „Úristen!”, kiszakad, kibukik belőlünk. A „Szar ember vagyok.” pedig egy lágy, finom, tapasztalaton alapuló felismerés. Amikor kinyitottuk a búvárruhát, belenézünk, és azt látjuk, ami ott Van. Amit látunk. Évtizedek, sőt, akár előző életek elakadt félelmeit, dühét, fájdalmát, haragját, egység-elvesztéseit; mind-mind ott szunnyad.

Ha ezt jól csináltuk, ebből a mondatból egy csendes Elszántság jelenik meg; onnantól Tudjuk. Onnantól tudjuk, hogy semmi más dolgunk nincs, mint hogy Jobb Emberek legyünk. Ez a Nyilas szakasz, annak is magasabb szintje. Hogyan akarnánk Jobb Emberek lenni, ha azt hisszük, hogy ’Fantasztikus Emberek’ vagyunk? Miért nem látszik az/ez? Rajtunk, és úgy az életünkön. Amíg ez nem történik meg, ez az elszánás a bepillantás után, addig semmi mást nem csinálunk, mint egy 2-3-5 éves, aki vissza szeretne mászni édesanyjába.

Ugyanezt akarjuk. Visszamászni a Skorpió szakaszból a Mérleg szakaszba. „Amikor még minden jó volt!”. Ha ez nem megy, beérjük kevesebbel is: a Szűz szakasszal. „Jó, nem kell luxus, nem kell öröm, csak végre megint legyen rend, menjenek a dolgok, végre légyszi ne szenvedjek!”.

De az út előrefelé van. A búvárruhán, és a benne lévő dolgokon keresztül. Alá kell szállni az alvilágba, megkeresni a Minotauruszt, hogy utána Hősként visszatérhessünk a külvilágba, a felszínre. Először lefelé vezet az út. Ha nem ezt tesszük, olyanok vagyunk, mint akik a Szűz, a Mérleg szakaszokkal már elindultak az örvénybe, és nem akaródzik elengedni a Skorpió szakaszban. Vissza szeretnénk mászni az örvény falán, ami hihetetlen erővel húz lefelé, aminek arra van az iránya: és ebben elfáradunk. Sőt, igazság szerint, EZZEL konzerváljuk magunkat a Skorpió szakaszba.

Ha kinyitjuk a búvárruhát, a tudatalattinkat, jönnek a szörnyek. Ez bizony hetekig, hónapokig is eltarthat. Ebben a szakaszban kötélidegzetre, gyomorra és Hitre van szükségünk. Még nem a miénk a Nyilas szakasz magasabb aspektusa, de a Hit ilyenkor már be-bekacsinthat. Nem abban Hit, ami van, hanem ami lehet, ha dolgozunk azon, ami van.

Ha megtörtént bennünk az átfordulás, és meglátjuk, mi van a búvárruhában, onnan az enyhén keserű, brusztolós belső munka hetei, hónapjai következnek. Itt még nem vesszük észre, hogy átfordult valami. Az ominózus mondat már azt jelenti, hogy bent vagyunk. De mi még még mélyebbre süllyedve érezzük magunkat. Ásunk-ásunk, és szomorúak, fáradtak, kedvtelenek vagyunk. Aztán észrevesszük tudati szinteken, hogy jobban mennek a dolgok, javulnak a kapcsolataink. Magunkat pedig még mindig nem tudjuk szeretni. Még mindig „szar emberek vagyunk”, a magunk számára.

És aztán ez a két kör találkozik. Aztán a Külvilág találkozik velünk. Amikor már hetek-hónapok óta tapasztaljuk, hogy egyre jobban és jobban mennek a dolgaink, ismét suttogunk egyet: „Hé, ha szar ember vagyok/lennék, hogy mennének ilyen jól a dolgaim…? Hogy lehetne rend az életemben…?”. És akkor ismét átfordul valami. Itt indulunk el felfelé az örvényből. Az út, amit a felismerésünktől megtettünk idáig, az örvény legalja. Amitől a legjobban féltünk, amivel a legjobban küszködtünk, még a Skorpió szakaszban: „vissza már nem lehet, előre a mélyébe nem akarunk”.

Ha eljutunk ide, megindulunk felfelé. Ez a Nyilas magasabb aspektusa, egy korlátlan erővel Felfelé és Kifelé hajtó energia, de ez már nem a Matéria szintjén, mint elhízás, felhalmozódás, képmutatás és Külföld; ez már a Lélek, a Szellem, a Fenti dolgok irányába. És itt már túl vagyunk lényünk és önmagunk mélységein. Itt már, emiatt, meg tud jelenni egy helyes értelemben vett Alázat.

Mert tudjuk, hogy voltunk Lent. Ez nem a Gyerekek Korának ’alázata’, hogy „nem tudom/nem ártok/kevés is elég nekem!”. Egy Gyerek eleve nem tud, nem árt és kevés is elég neki, hiszen gyerek. Amikor átégtünk, átszenvedtük magunkat a Tudatalattink mélységein, a Skorpió szakaszon, akkor emelkedünk Felfelé, és akkor már nem tudunk és akarunk annyira ártani, hiszen emelkedőben vagyunk.

Ezek azok a témák, amik gyakorlatilag az elmúlt tíz évben a Kollektívben mennek. Ahogy a Szaturnusz tíz éve belépett a Szűzbe, majd a Mérlegbe, majd a Skorpióba, és most a Nyilas jegyében van, a Bak felé tartva.

Ezek azok a témák, amik foglalkoztatnak minket tíz éve, még erősebben pedig 2015-től és 2016 márciusától, ahol a Gyerekek Korából az Állatok Korába léptünk. Ahol a régi himi-humi játékok még elmentek, nekünk és a környezetnek. Innentől extra tüzet kapnak, és elkezdtek feszíteni. Az út pedig átvezet, a kellős közepükön.

Ez az első rész, ami arra hivatott, hogy leírja, hogyan alakulnak ki ezek az elakadások, és hogy hol tartunk most, Kollektíven és Egyénileg. A Kollektív adott. A Kollektívben az Állatok Korában megyünk át a kellős közepén a Kollektív Tudatalatti elnyomott, elfojtott energiáin. Ezt tapasztaljuk 2014 karácsonya, és 2015 szeptember-októbere óta. A Kollektívben ez magától meg fog történni, és történik is.

Az egyéniben a mi akaratunk, szándékunk, őszinteségünk, szorgalmunk mindez. Hogy lehúzzuk a lilás-rózsaszín vetített búvárruhát, és ami alóla feljön, azt egy szkafanderes-védőszemüveges releváns terapeutának releváns terápiában kiürítsük.

A második rész arról ír majd, hogy hogyan alakulnak Emberi kapcsolataink ebben az Ikrek-Skorpió-Nyilas struktúrában. Hogy hogyan fejlődhetnek, milyen forgatókönyv szerint a Párkapcsolatok, és ezen túl úgy általában a kapcsolataink. Elvégre a Mérleg hónapja van, ami minden Emberi Kapcsolatunk jegye, és a Skorpió hónapja felé tartunk, ami a dolgok mélyére nézés, őszintén, akár kíméletlenül, úgy, ahogy Van. :)

Aktuális híreink:

Csatlakozni tudtok a Facebook-on a 'Zöldkör' csoporthoz - Itt olvashatjátok a Heti megosztásokat, ahol az adott hatások még bővebben vannak kifejtve, és más aktuális írások, cikkek is olvashatóak. Csatlakozzatok bátran! :) 

https://www.facebook.com/zoldkorblog/

https://www.facebook.com/groups/zoldkor.blog/.

- Kapható az 'Iránytű a Spirituális Fejlődéshez' című könyv:

Átvehető személyesen időpontegyeztetéssel (babity.richard@gmail.com), és rendelhető utánvéttel is. 

Ár: 3000 Ft, Terjedelem: 304 oldal. Az 'Iránytű az Asztrológiai Önismerethez' könyvvel együtt a két könyv ára 4 ezer forint!

http://zoldkor.com/konyvek/iranytu-a-spiritualis-fejlodeshez.html

Kapható az 'Iránytű az Asztrológiai Önismerethez' című könyv: 

Átvehető személyesen időpontegyeztetéssel (babity.richard@gmail.com), és rendelhető utánvéttel is. 

Ár: 3000 forint, Terjedelem: 320 oldal. Az 'Iránytű a Spirituális Fejlődéshez' könyvvel együtt a két könyv ára 4 ezer forint!

http://zoldkor.com/konyvek/iranytu-az-asztrologiai-onismerethez.html