HTML

A blogról

Minden, ami spiritualitás: tapasztalatok, gondolatok, spirituális módszerek bemutatása, életünk kívül és belül.

Tegyél magadért

Könyvek
http://zoldkor.com/

Önismereti Tanfolyamok
http://zoldkor.com/tanfolyamok/kezdo.html

A honlapunk elérhetősége: www.zoldkor.com

2017.04.05. 12:10 B.Richard

A Történelem ismétli önmagát? - Történeti és asztrológiai kitekintés a Jelenre, a múltra és a jövőre

Elmondhatjuk valószínűleg, hogy mostanában mindenki érzi, hogy valamilyen Nagy Változás van készülődőben. Sokan érzik, hogy egy folyamatos gyorsulás és feszülés van a levegőben, amit a tények szintjén is láthatunk, amennyiben is a dolgok sokkal gyorsabban és végletesebben történnek a világban, már-már szinte követhetetlen sebességgel és amplitúdóval.

Egy nagyon érdekes analógiára szeretném felhívni a figyelmet, arra, hogy ehhez nagyon hasonló időszak volt már nem is annyira régen a történelemben, ugyanakkor a mostanság történő események teljesen természetes mivoltára is.

Fő hivatalos végzettségemet tekintve történelem és filozófia szakos tanár vagyok, ami azt jelenti, hogy öt éven keresztül tanították az egyetemen, hogy mikor mi történt a világtörténelem során, különös hangsúllyal a folyamatokra, összefüggésekre és párhuzamokra. Azt gondolom, hogy ezeket az információkat bárki meg tudja szerezni némi olvasottsággal és élettapasztalattal, bármilyen egyetemi végzettség és képzettség nélkül. Mégis, maga a miliő, az információk dömpingszerű bevitele annyira ’túlterheli’ a rendszert, hogy néha magától is összerak analógiákat.

Ez az írás történeti-történelmi analógiákat fog vizsgálni, a szigorú értelemben vett történet-tudomány kritériumai nélkül. Érdekes egybeesésekre, ismétlődésekre szeretném benne felhívni a figyelmet, a klasszikus tudományosság igénye nélkül. Az írásban meg fogjuk vizsgálni a most kiemelt fontosságú Nyilas Szaturnusz témáit is, még érdekesebben pedig azt, hogy 28-30 évente, amikor a Nyilasban jár a Szaturnusz, mint most is, milyen előzményei voltak a történelemnek.

Ahogy a mondás tartja, „a történelem ismétli önmagát”; és azt fogjuk látni, hogy pepitában valóban így van, és ahogy megyünk lefelé az örvény aljára, a Szellemtől a Matéria felé, ismétlődését és lefutását exponenciális sebességgel teszi.

Minden korszakra és generációra elmondható, hogy hajlamos magát valami alfa és omega generációnak tekinteni, ahol az addigi folyamatok a csúcsra értek (omega) és most valami nagyon Új fog következni (alfa), vagy valami Vég (omega), ami után nincs semmi. Utólag persze mindig kiderül, hogy ez mennyire nincs így, és hogy valójában minden generáció, sőt, minden nap egy ilyen mintát ír le. Mindez nem más, mint emberi életünk és létünk kiprojektálása, ahol is a Semmiből megérkezünk a születéssel, és a Semmibe távozunk a halállal, és fogggalmunk nincs, mi volt előttünk tapasztalatilag, és mi lesz utánunk tapasztalatilag. Ebből meríti valószínűleg, ebből az egoisztikus, énközpontú megélésből minden generáció a fent leírt megélését.

Azt sejthetjük, hogy mindig van valami; még ha nincs, az is valami. Volt valami, mielőtt mi megszülettünk, lesz valami, miután meghalunk: értsük ezt egyéni ember, sőt, akár emberiség szintjén is.

Mégis elmondható, hogy vannak az elménk által értelmezhetőnél lényegesen, jóval nagyobb folyamatok. Minden a világon a fraktál mintái szerint épül fel, azaz a Nagy Egész mintázata felfedezhető a legkisebben is, a mozgás pedig a szinusz-hullám elveit követi le. Mindeközben a Szellemből a Matéria felé halad minden. Olyan, mintha egy Nagy Örvényt képzelnénk el, ahol is a legteteje a leglazább, legéteribb, közben forog lefelé, ahol is egyre inkább sűrűsödik, csökken az örvény átmérője, keresztmetszete. Az energia egyszerre végez süllyedő és körívet bejáró mozgást, ebből adódik a szinusz-hullám hullámzó mozgása.

Ahogy az örvény egy adott pontjához ér, legyen az bármilyen folyamat, az egyéni életünkben vagy a Világtörténelemben, ugyanaz (!) megismétlődik, de mivel egy szinttel lejjebb van az örvényben, gyorsabb lejátszódással történik meg a folyamat, esemény, mivel hamarabb ér körbe az energia az örvény adott szintjén. Az örvény elér egy ponton a legaljára, ahol az energia vagy megindul felfelé (ezek a krízisekből való kilábalások), vagy egy új örvény keletkezik: új leszületés a halál után, új munkahely, új párkapcsolat, új emberiség akár.

A Világtörténelemben megfigyelhető ez az Örvényszerűség. Megfigyelhető, hogy az emberi élet és a Természet, minél hátrébb megyünk az időben, annál lassabb, mivel több idő kell az örvény adott szintjének, hogy körbeérjen. Ahogy haladunk előre az időben, úgy gyorsulnak a folyamatok, és annál sűrűbb a Tér.

A Világtörténelemben négy nagy fordulópontot tudhatunk felfedezni:

Az első a tűz meghódítása, mely lehetővé tette az emberi létformánk társadalmiságának és biztonságának konszolidálását. A tűz segítségével fizikai testünk fenntartása nagyot ugrott fejlődésében, tekintve a tűz által adott hőt, az ételkészítés változatosságát és a vadállatokkal szembeni újabb eszközt.

A második a kerék és a vas, magyarul az eszközök felfedezése, mely a valamennyire stabilizált életformát kiterjesztette, nagyobb spektrumúvá tette.

A harmadik a mechanika felfedezése, a 18. században. A mechanika felfedezésével korábban nem ismert lehetőségek és távolságok nyíltak meg, a lokalizált társadalmak megindultak, és a túlzott erőkifejtést igénylő folyamatok már-már gyerekjátékká kezdtek válni. Egészen érdekes, hogy mindez a folyamat az Uránusz bolygó 1780 körüli Kollektív felfedezéséhez kötődik, ahol is az Uránusz minden, ami a gondolkodás magasabb aspektusai, a Haladás, a Fejlődés, a Bal agyfélteke, azaz a racionális gondolkodás és az előretörés, problémamegoldás égiteste. A 18. század elejétől-közepétől kezdődött ez a folyamat, és tartott egészen az 1950es évekig.

A negyedik pedig az elektronika, információs-technológia felfedezése. Ennek előszele már a 19.század végétől begyűrűzött, a 20.század első felében mocorgott, az 50-es, 60-as években elkezdett formát ölteni, a 70-es években beszivárgott és körülbelül 1989-től áttört. Az elektronika a mechanika után már gyakorlatilag bárminemű erőkifejtés híján lehetővé teszi, hogy elvégezzünk folyamatokat. Sőt, mivel itt egy fejlődési örvény alján vagyunk, azt mondhatjuk, és bizony saját tapasztalat alapján is, ha körbenézünk, hogy

nem mi végezzük a feladatokat az elektronika segítségével, hanem az elektronika végzi a feladatokat minket használva.

Soha nem volt még ilyen, hogy az eszköz átvegye az irányítást alkotója felett, és most elérkeztünk a technológiai átalakulásban oda (szándékosan nem a fejlődés szót használva), ahol is az örvény aljánál vagyunk.

Innen két út vezet: vagy megvalósul az, hogy a Matéria annyira besűrűsödik, hogy mi magunk is kiborgokká válunk, a fizikai testünket egyáltalán nem használva többé, csak az információt, az információs jeleket, és akkor megvalósul minden disztópia, mint Mátrix, Terminátor, Elysium, az olyan sci-fi-k, ahol a gépek átveszik az uralmat, és a Matériába sűrűsödés kipattan. A másik opció, hogy a technológiai haladás aljára érve az ember rájön arra, hogy „a kevesebb több”, és visszaveszi a használatot az elektronika és a gépek között, ami azt jelenti, hogy megindul az örvény felfelé, egy emelkedő stádiumban. A gépesítést, az elektronikát, az információs-technológiát sokkal kisebb mértékben és célirányosabban használva létrejöhet egy utópia, ahol az építkezés, a jólét elvei valósulnak meg.

Hogy a két útból melyik valósul meg, azt bizony én nem tudom megmondani, de a következő 10-20-50, maximum 100 év meg fogja.

Mindezt csupán bevezetőként, érdekességként írtam le, hogy valamilyen módon felvezessük a Történelemben fellelhető ciklikusságot és a gyorsulást.

A történelem eseményei, mintázatai ugyanezt mutatják. Lekövetik az Örvény elvét, azaz egy folyamat a kezdetektől szellősebben indul, majd egyre gyorsuló mozgással betereli az eseményeket egy szűkebb, determináltabb folyosóba, ahonnan vagy megindulnak az események az örvényen felfelé, vagy egy pontba sűrűsödve beszakadnak, és egy új Örvény indul. Közben pedig folyik a szinusz-hullám váltakozás, mini-hullámzása, és fraktál-szerűsége, az Örvény keretein, ölelésén belül.

Ennek a cikknek a megírása már régóta fogalmazódik bennem, az elmúlt időszak politikai eseményeit és mintáit figyelve, és az elmúlt hét indította be igazán. Amikor is olvastam, hogy Trump visszavonta a klímaváltozásról szóló, rendelkező törvényt. Ott azért úgy elgondolkodtam, hogy mennyiben van ráció abban, hogy egy már íven lévő átalakulást, gazdaságilag és környezetvédelmileg ilyen szinten megtörni. Valakinek viszont el kell vinni a balhét. Valakinek kell lennie az Örvény alján, ahol nagy valószínűséggel most vagyunk.

Hajlamosak vagyunk szörnyülködni a világ és főleg a politika jelenlegi eseményein. Tesszük mindezt azért, mert nem ismerjük, nem akarjuk ismerni a történelmet; vagy csak nem annyira érdekel bennünket.

Mesélnék egy érdekes történetet:

Volt egy 4 évig tartó gazdasági válság. A gazdasági válság oka elsősorban az volt, hogy Amerikában a gazdaság beárazása és valódi értéke és teljesítménye között nagy volt a különbözet. Kinyílt az olló. Dagadt, dagadt a lufi, majd kidurrant. Rengeteg ember vesztette el a munkáját, tömegek maradtak munka és megélhetés nélkül. Számos bankár és gyáros lett annyira elkeseredett szintén, hogy öngyilkos lett, (átlagemberek is persze), és számos nagy vagyon nullázódott le, vagy apadt a felére.

Mindezek után megválasztottak egy elnököt, aki fel kívánta karolni a történetet, és választási programjában azt ígérte, hogy nagy állami beruházásokkal felpörgeti a leült amerikai gazdaságot, és felkarolja közmunkaprogramokkal és egyéb kedvezményekkel a deklasszálódott farmereket és kisiparosokat, gyári munkásokat.

A gazdasági válság után az emberekben ott volt még az ijedtség, ami korábbi életszínvonaluk elvesztéséből adódott, és a bizalmatlanság-hitetlenség, hogy valaha visszanyerik-e azt. Közben látták és érezték, hogy a nagyján túl vannak, és elkezdett egy lassú gazdasági helyreállás beindulni, ami 2-3-4 évvel a válság után erősen érezhető volt. Az elsőként említett bizalmatlanság, majd a hirtelen vissza-visszajövő anyagi jólét és stabilitás egy felemás-kifacsart társadalmi középréteget hozott létre, miközben sokan nem tudtak visszakapaszkodni a társadalmi piramis legaljáról, bennük berögzült a teljes kiábrándulás és reménytelenség.

Ezt a kiábrándult-reménytelen legalsó réteget és a felemás középréteget felkarolva Amerikában az elnök hatalomra jutott és Európában is egyre inkább olyan vezetők kezdtek hatalomra jutni, akik ennek a két rétegnek a szavazatára és támogatására apelláltak. Kezdetben még kis támogatottsággal, aztán ahogy a természetes gazdasági regenerálódás folyamatban volt, szavazóik a gazdasági biztonságból egyre vevőbbek lettek a fantazmagórikus ígéretekre, és a vezetők is felültek a természetes gazdasági visszaépülésre, magukénak beállítva azt.

Ahogy a gazdaság elkezdett helyreállni, a populista vezetők vitorlájából elkezdett kimenni a szél, ami repítette őket a kezdetekben. Elkezdtek ellenség-képeket kreálni választóik és támogatóik számára. Szükség volt ehhez külső ellenségre: hogy jó távoli legyen, ezáltal ne lehessen a valóságban legyőzni. Szükség volt belső ellenségekre is, hogy folyamatos legyen a készenlét, a feszültség állapota.

Mint egy kaszinóban, vagy egy szenvedélybetegségnél, a tétet egyre növelni kell, ha azt akarjuk, hogy a ringlispíl forogjon. Egyre grandiózusabbak a célok és egyre grandiózusabbak az ellenségek. Mindeközben annyi történik ’csak’, hogy a folyamat Örvényében egyre inkább befelé-lefelé haladunk, és egyre gyorsul az örvény.

Az Európai kultúra szerves részeit alkotó országokban olyan törvények születnek, melyek egész társadalmi csoportokat zárnak ki, egész rasszokat. Egyre inkább átveszi az Élet Mindennapjainak irányítása és befolyásolása felett a hatalom a kontrollt, és ehhez egyre nagyobb Ígéretek és Ellenségek bevonása történik meg.

Olyan törvények születnek, melyek korlátozzák a szabad mozgást, a hivatali életet és a gazdaság szabad áramlását, és egy idő után Európában, a tudományos és kulturális élet bölcsőjében olyan törvények is születnek, melyek oktatási és kulturális, polgári intézmények működését lehetetlenítik el, és egész csoportokat zárnak ki oktatásból, tanulásból, munkájuk végzéséből.

Bizonyos országok vagy fenyegetés-szinten, vagy tényszerűen kilépnek a nemzeteket összefogó, az élet stabilitása, együttműködése és összefogása céljából létrehozott szövetségből, és egyre inkább protekcionista, majd nacionalista felhangokkal kommunikálnak, majd tények és intézkedések szintjén is megvalósítják azt. A határok egyre inkább megszilárdulni látszanak, és az egyes országok korábbi sérüléseik jóvátételére egyre nagyobb és grandőrebb célokat és terveket dédelgetnek. ’Természetesen’ mindezt egymás rovására, így itt még nem látszik, hogy mennyire nevetséges és kivitelezhetetlen az, hogy mindenki (!) megvalósítsa ígéreteit.

Ahogy gyorsulnak az események, egy ország itt az Európai kontinensen történelmi jogokra hivatkozva, az ott élő népeket 'megsegítve' egész tartományokba vonul be, és a nemzetközi közösség enyhe szemöldök-ráncolással, enyhe gazdasági szankciókkal reagál.

Belpolitikailag az ellenzék, a ’másik’, a ’mások’ ellehetetlenítése először jogi eszközökkel történik, majd fél-legális eszközökkel, majd a nyers erőszakkal. A Párt híveinek száma először mindig egy kisebbség, a társadalom elenyésző része, de ők a leghangosabbak, legkiábrándultabbak, legambíciózusabbak; vagy mindezek egyszerre. Az Átlagember teszi a dolgát, éli Polgári életét, dolgozik, a családjával foglalkozik.

Az Átlagember nem aggódik a fanatikus (számszerűleg) kisebbség miatt, aki a Pártot támogatja és a Vezetőt, mert tudja, a Józanság, az Ész, az Értékek győzni fognak.  A Párt tevékenysége nyomán, és mert már évek óta legitim hatalmon vannak egyre többen szorulnak ki, és egyre több ember számára válik természetessé a demagógia. Ezáltal egy idő múlva a kezdeti fanatikusok-ambíciózusak-lecsúszottakhoz csatlakoznak a ’jobb belátásra’ tért boldogulni (majd pusztán éli) kívánó kirekesztettek, majd azok, akiket elkapott a delej.

Így nagyon rövid idő lefolyása alatt egy 10-15 százalék támogatottságú Pártból és Vezetőből a nép 40-45 százalékát maga mögött tudó monopólium lesz.

Innentől az események begyorsulnak. A tétet növelni kell. Tekintve, hogy nincs belső ellenzék, nincsenek fékek, a természetes haladási ösztön szerint a Párt és a Vezető növeli és terjeszti akaratát. Belülről nincs ellenállás, mert a tömegek vagy a saját (működő) életükkel vannak elfoglalva, vagy néhányan nem hiszik el, hogy ez igaz, és méginkább, hogy hosszútávú lehet. Kívül nincs ellenállás, mert a nemzetközi közösség lassú, saját érdekek szerinti és elbizakodott.

Utána bezárulnak a kapuk, a kerítések, és a nemzet Egységbe áll össze. Erővel. Vagy egy elhitt belső ellenség ellen, ez azonban soha nem működik a társadalom 60-70 százaléka számára. Az igazi Ellenség a ’Külső Ellenség’. Az ’nem én vagyok’, így annak pusztulása nem érint, nem érdekel mélységében, és annak kárára mindig könnyebb terjeszkedni.

A többit ismerjük. Vagy nem?

Várj, azt hitted, hogy a mai Európáról olvastad a dolgokat…? Dehogy!

A válság nem a 2008 és 2012 közötti válság, hanem az 1929 és 1933 közötti válság, az amerikai elnök nem Donald Trump, hanem F.D. Roosevelt, a program pedig a New Deal. Az oktatást korlátozó törvény az 1920-as Numerus Clausus Magyarországon és a 30-as évek Németországának egyetemi élete. A nemzetek szövetsége nem az Európai Unió, hanem a Népszövetség.

Elnézést, ha összezavartam valakit, de ahogy fentebb írtam, történészként ezeket megtaníttatták velünk, a 20-as, főleg a 30-as éveket.

Érthető, ha valaki esetleg ezt a furcsa érzést tapasztalja magában, hogy kísértetiesen emlékezteti az 1929 és 1939 közötti időszak a 2008 és 2017 (?) közöttire.

A Pluto bolygót 1930-ban fedezték fel, így az 1890-es évektől 1945-ig közvetlenül kifejtette hatását. A Pluto elakadt Mars, ami azt jelenti, hogy ebben az 55 évben, főképpen az 1930 környéki plusz-mínusz 10-15 évben hihetetlenül sok Marsikus energia volt beszorulva egyes emberekben, népekben, a Kollektívben.

Mindez jelenti azt, hogy egyes emberek beszorulnak magukba, az orruknál tovább nem látnak, frusztráltak, dühösek, kiábrándultak, szeretnék valahova kiadni-levezetni dühüket, frusztrációjukat. Életük és emberi kapcsolataik, kilátásaik a Kezdet szintjén vannak. Mielőtt ismét esetleg félreértené valaki, nem a mostani hetekről-hónapokról, a 2008 és 2017 közötti időszakról írtam; ott fentebb, az 1930 körüliről.

Az, hogy az egyes embereknek reálisabbnak kellene lennie, és nem a ’negatívba’ billenni, azaz a kétségbeesés, frusztráció, nyílt hőzöngésbe, és nem a ’pozitívba’, azaz „minden rendben van”, a „szeretet győzni fog”, szintén nem a mostani időszaknak szól, hanem történelmi visszatekintés így, hogy 70-80 év távlatából látjuk a dolgokat.

Ha már így belejöttünk a történelembe és ha már fentebb ígértem, megvizsgálnánk egyúttal a Nyilasban járó Szaturnusz útját, ahogy 28-30 évente körbeér a Zodiákusban. Pontosabban történelmileg azt, hogy mik voltak eddig a világtörténelem során, milyen események rímeltek-rímelnek a Nyilas Szaturnusz témáira.

A cél mindezzel az, hogy nagyon sok emberben kérdőjelek vannak, és nekem is nagyon sokan írnak, vagy kérdezik, hogy „Mi lesz a következő 2-3-4-5 évben?”.

Ezt pontosan megírni természetesen nem lehet. Ha nincs éppen ’Béke’, ’Szeretet’, ’Egység’, ’Megértés’, ’Játék’, ’Mosoly’, azaz egy 0 és 5 év közötti gyermek mintái, hajlamosak vagyunk rögtön világvégét kiáltani, és ha valaki nem erről ír, nem ilyen szavakat és témákat közvetít, depressziósnak, félelemkeltőnek titulálni.

Nos, a Történelem, az Események mennek a maguk útján, és bizony nem mi alakítjuk a Történelmet, hanem a Történelem alakít minket. Tanulhatnánk belőle, persze: de hát az Örvény, az Örvény. Az megy lefelé, egyre gyorsulva, sűrűsödve. Mi egyénekként kiugorhatunk, és még az is lehet csodaszámba menően, hogy Kollektíven befékezni, és az Örvény alja előtt megindulni felfelé. Én drukkolok!

A Szaturnusz bolygó két és fél-három évig tartózkodik egy csillagjegyben, ennyi idő alatt ér át rajta. A teljes Zodiákuson körülbelül 29 év alatt ér körbe. Azzal, hogy megvizsgáljuk, mikor mi történt korábbi Nyilasban tartózkodásai alatt, láthatjuk, hogy amik most történnek a Világtörténelemben, a politikában, az eseményekben, teljesen ismétlődő és mechanikus; „természetes, de nem normális” minták.

A Szaturnusz mindig valamit felszámoló, valaminek véget vető bolygó. Nem öncélból: hanem hogy valami Új épüljön a helyén. A Nyilasban járva mindig valamilyen csúcsra járatódott, felfújódott, életképessége utolsó előtti lépcsőjéhez érő valamit, szakaszt bont le.

Két századot fogunk visszamenni az időben, hogy alaposan lássuk a Nyilasban járó Szaturnuszt, több szinten és több korban is.

1809-1812:
A Napoleon által 1804-05 és 1808 között csúcsra járatott, hatalmasra duzzasztott Birodalom 1809-ben elér a crescendójára. 1809-ben a Szaturnusz Nyilasba lépésekor I.Ferenc osztrák uralkodó hadat üzen Napoleonnak és Franciaországának. Napoleon benyomul Magyarország területére is, és nyer. Ezzel egészen Oroszországig ér területe, és ez nyitja majd neki az oroszországi hadjárat útját. 1812-ben a Szaturnusz belép a Bakba, Napoleon Oroszországba, ahol seregének nagy része odaveszik, és ez vezet majd az 1813-as lipcsei csatához, ahol veszít, ebből az 1814-es első száműzéséhez, majd az 1815-ös waterloo-i csatához, ahol szintén veszít, és végleg száműzik. A Szaturnusz 1812 és 1815 között járt a Bak jegyében, ahol és amikor Napoleon hatalmasra fújt Birodalma összeroppant, és 1815-től visszaállt a királyság Franciaországban és Európa országaiban.

1839-1842:
Az Első Ópiumháború, ahol is Anglia keveredik konfliktusba Kínával, melybe Kína (főként majd a Második Ópiumháború után) beleroppan, és Anglia hatalmasat lép előre felvevőpiaca sokszorozása és tengeri monopóliuma irányába.

1868-1871:
Meidzsi-restauráció: 1867-ben a Tokugawa sógunátust a nyugati hatalmak nyitásra kényszerítették, így Japán kilépett évszázados elszigeteltségéből, ez az 1868-as Meidzsi-fordulat. A középkori feudális hagyományokra és a szamuráj-kultúrára épülő Japán gyökeres fordulatokat vezet be, és ezzel több száz év történelmét maga mögött hagyva beáll a nyugati fejlődés sorába. Japán lokális és zárt hatalmi státusza korábbi formájában megszűnik, és a következő pont 30 évre a nyugati hatalmak érdekszférájává válik.

Francia-porosz háború: 1870 szeptember 1-2-án a porosz seregek legyőzték III. Napoleon seregeit, III. Napoleon szeptember 4-én lemondott a trónjáról. Ezzel egy 1852 és 1870 közötti 18 éves korszak ért véget, melyben III. Napoleon az "értelmetlen és felelőtlen dicsőséghajhászás” politikáját folytatta, számos pozitívum mellett, mint városrendezés, területszerzések, stb.
1871.január 18-án létrejött a Német Birodalom Bismarck vezényletével, mely 1918-19-ig létezett, a maga nagyhatalmi és dinamikus felzárkózásával.

1897-98-1900-1901:
Fashoda-incidens: A 19.század nagyhatalmi és gyarmati versengésének legfeszültebb incidense, ahol Észak-Afrikában a franciák és az angolok összefeszültek. Sikerült mindent békés úton rendezni és kiegyezni, és ez vezetett az 1904-es Entente Cordiale-hoz („Szívélyes Megegyezés”), mely ismertebb nevén „antant”.

Dreyfuss-per: Franciaországban a zsidó Dreyfuss pere teljesen megosztja a francia társadalmat és Európa szerte híres üggyé válik, főleg, hogy Emile Zola nyilvánosan felkarolta a témát.

1927-1930:
Nagy Gazdasági Világválság: A tőkés világ túltermelési válsága, fentebb írtunk róla.

Németországban a nemzetiszocialista párt 1929-re kiépítette országos rendszerét, és 1930-ban első jelentős választási eredményeit érte el. Az utána következő Bak Szaturnuszi időszakban 1930 és 1933 között a legjelentősebb politikai erővé válik, és 1933-ban Hitlert kinevezik kancellárnak. (A Pluto hivatalos felfedezése 1930).

1956.november-1959.szeptember:
A magyarországi ’56-os forradalom: mindenki ismeri.

Szuezi válság: Anglia és Franciaország közösen akciót hajt végre Egyiptom ellen a Szuezi-csatorna államosítása miatt. A Szovjetúnió Egyiptom mellé állt, végül az angoloknak és a franciáknak meg kellett hátrálniuk. Ennél a beavatkozásnál derült ki, hogy Anglia és Franciaország nem képes külön-külön, de együtt sem egy nagyhatalmi konfliktus rendezésére, így mindkettő itt vesztette el végérvényesen nagyhatalmi státuszát. Sokan nem tudják, hogy a magyar forradalom többek között emiatt a válság miatt nem kapott anno akkora médiafigyelmet világszerte.

A kubai forradalom 1959. január 1-én: a Batista tábornok által a Nyugati és amerikai érdekeket szem előtt tartó diktatúra megbukik, helyére Fidel Castro lép. Ez elvezet a hidegháború legforróbb pillanatához, a Kubai Rakétaválsághoz 1962 októberében, a Bak Szaturnusz ideje alatt.

1986-1989:
A Szovjetúnió felbomlása: A Gorbacsov által 1985-86-ban bevezetett „glasznoszty” (nyitás, nyíltság) és „peresztrojka” (átalakítás) elvei, melyek a már felbomlás előtti Szovjetúnió utolsó kísérletei voltak a megújulásra, fennmaradásra. Utólag tudjuk, hogy a Szovjetúnió ez idő alatt felbomlott, mely esemény jogilag 1991. december 12-én történt meg, a szovjet parlament pedig 1991.december 31-gyel kimondta a megszűnését.

Az USA fő riválisa és ellensége, kiegyenlítője felbomlását szintén nem élte meg túl jól.
Még 1987-ben a Nyilas Szaturnusz közepén történt Amerikában az ún. „Fekete hétfő”, amikor is a tőzsde 23 százalékot zuhant, és a piaci szereplők értékének egynegyede elszállt. Ez begyűrűzött természetesen a világ többi részére.
A Nyilas Szaturnusz társadalmilag sem tett túl jót az USA-nak, ahol is a fékek társadalmilag és erkölcsileg elszálltak, és ez az időszak tekinthető a Wall Street (egyik) legvadabb időszakának, a ’junk bond’-okkal, azaz ’szemét kötvényekkel’, mint a legkockázatosabb és egyúttal legnagyobb hasznot hozó akkori pénzügyi termékekkel. Erről az időszakról szól a Tőzsdecápák című film is elviségében és szellemiségében.

1988-ban ért véget az iraki-iráni háború nyolc év után, hogy a Szaturnusz Bakba lépésével Irak lerohanja Kuvaitot, és utána az Öböl-háború nevű gyors konfliktus, ami méginkább bebetonozza Amerika katonai és presztízs jellegű jelenlétét.

És elérkeztünk a jelenlegi Nyilas Szaturnusz időszakhoz. Mindenki nyugodjon meg, fújjon egyet, láthatjuk, hogy mindegyik Nyilas Szaturnusz időszak után a világ ment tovább!

Ugyanakkor az is elmondható, hogy mindegyik Nyilas Szaturnusz időszak során egy nagyobb jelenlétű Birodalom megszűnt, vagy beroppant. Mindez zajlik is, ahogy Anglia megindította kilépési folyamatát az EU-ból. Egészen pontosan a Bak Szaturnusz időszakára kell megegyezniük a feleknek, 2019-re. Az Európai Unió alapítása óta jelenlévő kezdeti formájában ezáltal természetesen megszűnik, a kérdés csupán az, hogy hányan, és ha igen, mi módon követik, követhetik a brit példát.

Még pontosabban, mennyire lehet egyszerre PánEurópai és abszolútumra-kizárólagosságra törekedő elvek szerint élni?

Előbb-utóbb valamelyik elvnek dominánsabbnak kell lennie világszerte és/vagy Európában. Vagy megjelenik ismét egy kétpólusú világ. Ami már most is van, a legmélyebben, fraktálszerűen átitatva az egyes embert, az országokat, sőt, kezdetek óta az egész világot. :)

Aktuális híreink:

Csatlakozni tudtok a Facebook-on a 'Zöldkör' csoporthoz - Itt olvashatjátok a Heti megosztásokat, ahol az adott hatások még bővebben vannak kifejtve, és más aktuális írások, cikkek is olvashatóak. Csatlakozzatok bátran! :) 

https://www.facebook.com/zoldkorblog/

https://www.facebook.com/groups/zoldkor.blog/.

- Kapható az 'Iránytű a Spirituális Fejlődéshez' című könyv:

Átvehető személyesen, időpontegyeztetéssel (babity.richard@gmail.com), és rendelhető utánvéttel is. 

Ár: 3000 Ft, Terjedelem: 304 oldal

http://zoldkor.com/konyvek/iranytu-a-spiritualis-fejlodeshez.html

Kapható az 'Iránytű az Asztrológiai Önismerethez' című könyv: 

Átvehető személyesen, időpontegyeztetéssel (babity.richard@gmail.com), és rendelhető utánvéttel is. 

Ár: 3000 forint, Terjedelem: 320 oldal. Az 'Iránytű a Spirituális Fejlődéshez' könyvvel együtt a két könyv ára 4 ezer forint!

http://zoldkor.com/konyvek/iranytu-az-asztrologiai-onismerethez.html