HTML

A blogról

Tapasztalatok, gondolatok, spirituális módszerek bemutatása, életünk kívül és belül.

Tegyél magadért

Könyvek
http://zoldkor.com/

Önismereti Tanfolyamok
http://zoldkor.com/tanfolyamok/kezdo.html

A honlapunk elérhetősége: www.zoldkor.com

2017.04.10. 18:53 Zöldkör

A Párkapcsolat rétegei és szakaszai - Egységbe kerülni önmagunkkal és a másikkal

Ebben az írásban a legslágerebb témát fogjuk megvizsgálni: a Párkapcsolatot. Megnézzük, hogy milyen stádiumai vannak egy párkapcsolatnak, és ami még izgalmasabb, egy nagyon újszerű, mégis fantasztikusan egyszerű gondolatmenet során tesszük meg a vizsgálatot. Kifejtve a párkapcsolat fejlődésének és haladásának természetes stádiumait, azt is látni fogjuk, hogy minden egyes réteg természetszerű; látni fogjuk ugyanakkor, hogy teljesen modellezhetően mikor milyen krízisek érkeznek, miért, hogyan és miért akkor érkeznek, ezáltal láthatjuk, hogy mit tudunk tenni proaktívan, hogy ezek ne jelentkezzenek, és amikor benne vagyunk, mit tudunk tenni, hogy a legjobban éljük meg az adott szakaszt. :)

Egy nagyon izgalmas kijelentéssel indítjuk a vizsgálódásunkat: Olyan, hogy párkapcsolat, nem létezik!

Még egyszer: olyan, hogy párkapcsolat nem létezik. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy párkapcsolatban létezünk vagy éppen nem létezünk, de ez a szó összes értelmében téveszme. Egy párkapcsolat ugyanis két dolgot feltételez: párt és kapcsolatot.

Lépésről lépésre kifejtjük az alábbiakban, hogy miért teljes lehetetlenség ez a két szó egy bizonyos szinten, vagy bizonyos szint előtt, és ennek vizsgálatával azt is meglátjuk, hogy hogyan tud megjelenni először a „kapcsolat”, majd a „pár”: ezzel pedig a „párkapcsolat”. Mielőtt ehhez eljutnánk, teljesen máshonnan kell megközelíteni a témát. A párkapcsolatra, vagy ennek szavára ’éhes’ olvasóimtól némi türelmet kérnék előzetesen, amíg ezt a felvezetést megtesszük itt.

Egy ’párkapcsolatban’ két individuum szerepel. Az in-dividuum szó jelentése osztatlan. Magyarul használjuk az egyén szót: egy-én. Minden párkapcsolatban két osztatlan, kapcsolódásra egy bizonyos szint előtt nem képes, dióhéjszerű, atommagszerű zárt én szerepel, és ezen a gondolatmeneten fogjuk megnézni, miért is lehetetlen egy bizonyos szint és állapot elérése előtt maga a „pár-kapcsolat”. Mert amíg individuum, „osztatlan”, „egy-én” van, addig nincs se pár, se kapcsolat. Nézzük meg hát az individuum kialakulását az egyes embernél.

Létezésünk természetes állapota az Egység. Ez legtisztább formájában újszülöttként tapasztalható meg, amikor még nem esik le a számunkra, hogy már nem a teljes Fényben, Szeretetben, Egységben, a nem-megnyilvánult világban vagyunk, hanem itt a széttöredezett fizikai valóságban. Amint megszületünk, és a fizikai testünkben, ezáltal a fizikai világban vagyunk, egy ponton megüt bennünket ennek Kettőssége. Érzékeljük, tapasztaljuk, hogy ez (már) nem az Egység.

Amikor egy ilyen élmény ér bennünket, kezdetben a fizikai testünkben, megjelenik a Fájdalom. A Fájdalom tapasztalása mindig valamilyen Kettősséghez kapcsolódik. Amikor a Fájdalom tapasztalását megéljük, rögtön utána ennek felismerésével megjelenik a Félelem. A magyar nyelvben a „fél-elem” szó erre mutat nagyon egyenesen, hogy „kettős”, „nem egységes”: fél-elem.

Amint ezt a kezdeti két élményt, a Kettősség megtapasztalásából adódó Fájdalmat és Fél-elemet nem oldja fel valami rögtön, mindent megteszünk ösztönösen, hogy extra energiát termeljünk, ami elsöpri, a leggyorsabb hatállyal megszünteti a Kettősséget, annak tapasztalását. Ez a Düh. A Düh olyan mértékű felfokozott megélés, energialöket, ami arra hivatott, hogy mindennemű Kettősséget feloldjon. A magyarban szintén például a „nem lát a dühtől”, „elvakult a dühtől” kifejezések is azt mondják, hogy nem akarjuk a Kettősséget, és ezért mindent megteszünk.

Amint Dühünk nem oldja fel a Kettősséget, rájövünk, hogy ez nem gazdaságos hosszútávon, fenntartani a túlzott energiatermelést és izzást, vagy éppenséggel a külvilágról pattanunk le sikertelenül: megjelenik az Elfojtás. Beszorítjuk, vagy valami arra késztet, hogy én-ünk korlátlan kiárasztását, magyarul a Dühünket felfüggesszük, és akkor megjelenik a negyedik réteg: az Elfojtás.

Itt, az Elfojtás szintjén már elkeveredtünk a kezdeti szentháromságtól, a fájdalom-félelem-düh természetes, őszinte és kontroll nélküli szintjeiről; kifelé. Az Elfojtáson átsejlik a Düh szintje, és gellert is kap egy kicsit, ebből kialakul a következő szint: a Harag.

A Harag az első szint, összességében az ötödik az Egységhez képest, ahol már megjelenik az általánosítás, az irracionalitás, és kiterjesztjük a kezdeti érzelmet, érzést úgy mindenre és mindenkire: a program önjáróvá válik, és aki elé kerül, az kap belőle.

A Harag szintén nem gazdaságos, hiszen nem közvetlen, és nem is vonzó, így megjelenik a következő szint: a Képmutatás. Itt már kiszorulva az eredeti, őszinte és élő szintekről, már kialakul a/egy pszeudo-személyiség. Ebből a Képmutatás-ból, az eredeti érzések elfojtásából megjelenik az Undor. Egyrészt magunk iránt, ami a beszorult energiákra reakció, és úgy általában a dolgok iránt. Az Undor szintén nem gazdaságos problémamegoldó és nem is vonzó, így erre jön még egy elfojtás és képmutatás réteg, majd erre jön egy Racionális Réteg, a Kontroll rétege.

Itt, a legkülső rétegen már ügyelünk minden lélegzetvételre, gondolatra, érzésre, mozdulatra: teljessé válik a szabály- és mintakövetés. Gazdaságosan, vagy annak tűnően osztjuk be érzéseinket, és gazdaságosan vagy annak tűnően vesszük fel az éppen aktuális környezet vagy személy szabályrendszerét, komfort-faktorait. A legkívülre kerültünk Önmagunktól és az Egység kezdeti szintjeitől.

Összefoglalva a terápiás szinteket:

Egység – Fájdalom – Félelem – Düh – Elfojtás – Harag – Képmutatás – Undor – Elfojtás/Képmutatás – Racionális Kontroll

Ezeket a rétegeket, „hagymahéjakat”, ”hagymarétegeket” nagyon fontos az emlékezetünkbe vésnünk, mert hihetetlenül sokat fogunk hamarosan profitálni a következő gondolatmenetekben belőlük, ábrázolásukból.

A fent leírt folyamatábra egy konkrét, adott esemény megélési mátrixa, amennyiben Egységvesztést tapasztalunk. Gondoljunk bele, hogy gyerekkorunkban akár egy napon belül (!) hányszor tört el a mécses, hányszor tapasztaltuk az Egység hiányát, és játszódott le ez a folyamatábra. Hányszor tapasztaltuk a fizikai testünk sérülését, a fizikai síkon hányszor nem kaptunk-kapunk meg valamit, és hányszor nem energiát és figyelmet kaptunk a már eleve önmagukkal és életükkel terhelt szülőktől és környezettől, hanem belénk lett fojtva minden; ahogy a szüleinkbe, az ő szüleikbe, és így tovább a kezdetekig.

Ott vagyunk tehát, hogy szinte megszámlálhatatlan ilyen élmény ér minket gyerekkorunkban, és ide kell sorolni a legalapabbakat, mint az éhség, a hideg, a meleg, a szúnyogcsípés, darázscsípés, a nem kapjuk meg a Barbit/kisautót: mind-mind emlékeztetnek a fizikai sík nem-Egységességére.

Felgyülemlik ez az összes beszorult energia, és ott kering a rendszerünkben, beszorulva ezen rétegek mögé az Egység és a Valódi Énünk. Olyanok vagyunk energetikailag és terápiás értelemben, mint egy Matrjoska-baba. Van legbelül a tömör, élő, egységes, színes én-ünk, körülötte pedig a többi nem-élő, elakadt energiájú réteg.

Ezt a rövid felvezetést kellett ’kibírnia’ minden kedves olvasónak. :)

Felmerül ebből a kezdeti kérdés: „Ha ilyen Matrjoska-babák vagyunk, ha a Valódi Énünk, az Egység, az Élő Energetika be van szorulva ezen rétegek mögé, hogyan vagyunk vagy lennénk képesek „kapcsolatra”, „pár”-ként „kapcsolódni”?

A válasz magától értetődő: sehogy.

Ha megpróbálsz két Matrjoska-babát összerakni, a felszínen érintkeznek, de van 5-6 réteg, ami elválasztja a felszínt a legbelső, valódi, tömör és élő babától. Akkor tudnánk Pár-Kapcsolatban lenni, akár elvi, akár működő értelemben, ha nem lennének ezek a rétegek.

Ezen rétegek felszámolására pedig azt tudjuk tenni, ahogy kialakultak; csak fordítva. Egy energia-hiányos, figyelemhiányos, túl gyors állapotban alakul ki az Egység-vesztés, és ebből a rétegek. Logikusan adódik, hogy akkor ugyanezen az úton lehet nem-kialakítani, lebontani őket. Ez pedig a terápia.

Nyugodt, lassú, bizalmi légkörben benyitni a régebbi rétegbe, megkapni azt a figyelmet, energiát, figyelem-energiát, ami anno hiányzott, újra átélni a sztorit, ahol sérült az Egység, és a plusz energia és a felnőtt létünk biztonságából feloldódik a réteg. Olyan ez, mint amikor kaktuszba ült valaki, és egyesével húzzuk ki a tüskéket. Vagy üveggyapotba feküdt, és egyesével húzzuk ki a szilánkokat. Sziszifuszi munka? Igen. Tudsz ölelkezni, kapcsolódni bárkivel is, ha a közelsége megnyomja a tüskéket-szilánkokat? Nem. Haragudni fogsz rá, elhúzódni, ha azt érzed, minél közelebb mész hozzá, annál jobban fáj? Igen.

És itt jutottunk el a cikk valódi témájáig: a Párkapcsolat stádiumaihoz.

A fenti kép és a rétegek segítségével végigvesszük, megvizsgáljuk a Párkapcsolat stádiumait, ahogy két fél egyre közelebb kerül egymáshoz. Ezzel pedig fel tudunk készülni, sőt, relevánsan meg tudjuk oldani, hogy a természetességgel ott levő rétegeket a legjobban éljük meg. Lássuk:

Az alapkoncepció a fenti gondolatmenetben, hogy mindannyian energetikailag olyanok vagyunk, mint a Matrjoska-baba. Van belül egy Egységet elvesztett és beszorult Gyermek. Így működik a világ. Megszületünk, látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy ez a megnyilvánult világ nem-Egység, és ez megüt bennünket. Erre kialakulnak a fent megmutatott rétegek, a felszínen pedig egy szabály- és mintakövető racionális réteg. Ki akarunk szabadulni: ez természetes. Beszorult Én-ünk ki akar törni, élni, Egységben lenni akar: ez a legtermészetesebb dolog a világon. Nem akarjuk érezni az elkülönültség, bezártság érzetét, és ennek a legnagyobb természetességgel a Párkapcsolat a legnagyobb feloldója; pontosabban annak tűnik. Azt akarjuk érezni és hinni, hogy ha van ott valaki mellettünk, akkor már nem vagyunk beszorulva a rétegeink mögé.

Ez a Párkapcsolat első lépése, stádiuma. A Kezdet, az összejövés, még a másikkal való találkozás előtti lépcső, a szándék, a motiváció. Azért akarunk Párkapcsolatot, hogy Egységben legyünk. Ez a legtermészetesebb dolgok egyike a világon, és minden rendben van vele. Nem akarjuk megélni a nem-Egységet, és keresünk valakit.

A szabály-szerep racionális rétegünkre, különösen a mai korokban vetítünk egy ’Szuper’ réteget is. A beszorult, fent bemutatott rétegeinkre húzunk még egy csillogó-villogó projektált réteget, amivel többnek, szebbnek, jobbnak, ügyesebbnek, teljesebbnek és vidámabbnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk. Energetikailag ’kisminkeljük’ magunkat. Befújjuk magunkat energetikai ’parfümmel’. A legkülső réteg válik a legvonzóbbá, legfogyaszthatóbbá: ám ennek a vetítés-fogyasztható-rétegnek a fenntartása állandó energiát igényel tőlünk. A „Minden oké!”, „Szuper és szuperül vagyok!”, „It’s alright” réteg állandó figyelmet igényel. Ezzel a réteggel járunk, hogy elfogadhatóak, vonzóak és szerethetőek legyünk, de ez a Matrjoska-baba legeslegkülső rétege.

Ezzel a réteggel megyünk párkapcsolatot keresni.

1.réteg - A Vetítés 

Amikor megismerkedünk valakivel, szinte bizonyosan a Valódi Én-ünktől legtávolabbi, a leginkább felszíni réteggel, a Vetítés-réteggel megyünk el az első randevúra, találkozóra. A valóságosnál és az átlagnál is jobban levőnek, vonzóbbnak, humorosabbnak, könnyedebbnek, szabadabbnak mutatjuk be magunkat. És nagy valószínűséggel a másik fél is ugyanígy fog tenni. Nagy erőlködéssel, nagy odafigyeléssel és fókusszal figyelni próbálunk arra, nehogy átsejlődjenek az alatta lévő rétegek, kezdve akár az amúgy a felszínen lévő Szabály-szerep/Racionális réteggel. Az első randin és a kapcsolat első stádiumában nem illik komolynak lenni, nem illik kereteket és szabályokat felállítani, holott ez lenne a ’természetességgel’ a felszínen lévő terápiás rétegünk, nem a szupcsi-trendi, itsallright! fenntartott réteg.

Az elején, rövid ideig szárnyalunk, mert van miért és van kiért fókuszálnunk, hogy a teljesen felszínre kieleváljuk magunkat, így annyiban valóban ’jól’ vagyunk, hogy amíg friss az élmény, a találkozó, a kapcsolat, a felszínen tartózkodva nem nyomaszt annyira a természetességgel ott lévő többi terápiás rétegünk, és azok energiái. „Madarat lehet velünk fogatni!”; a lehető legkijjebb helyezzük magunkat a másik felé irányulva, ő is ezt teszi, és ettől a kapcsolat kezdete maga a Mennyország: vagyis nincs Fájdalom – Félelem – Düh – Elfojtás – Harag – Képmutatás – Undor – Elfojtás/Képmutatás – Racionális Kontroll, és ezek rétegei; hanem a Szabadság, Könnyedség van. És nem vesszük észre, hogy mindez a fókuszunkkal fenntartott, és önmagunkból kikeveredett állapot. A kapcsolat kezdetén még visz bennünket a lendület a Külső Egység megélésével kapcsolatban, ezek a kapcsolat Mézeshetei. Elveszünk a másikkal, nem törődünk a belső kavargásainkkal, figyelmünket kifelé árasztjuk a másik felé, ahogy ő is belénk-felénk, így mindenki jól van. Ez nagyjából a kapcsolat első 2-3-4-5-6 hetében van így átlagosan, és az időszakasz számszerűségének nagy jelentősége is lesz.

 2.réteg - A Szabály-Szerep/Racionális Kontroll

Egy idő után, mivel nem vagyunk megvilágosodottak, zen-mesterek, a koncentrációnk, melyet mesterségesen tartunk fenn, lankadni kezd. Át-átsejlik a valódi énünk, pontosabban annak legfelső-legkülső természetes rétege: a Szabály-Szerep/Kontroll réteg. Néha ’elszóljuk’ magunkat, és amikor a másik kérdez valamit, már nem szuperkedvesen válaszolunk, amikor a másik szeretne valamit, már nem vagyunk szuper-együttműködőek. A rétegeink gravitációs ereje elkezd vissza-visszahúzni bennünket. Így van ezzel a másik is. Már el-elkezd nem minden gondolata és idegszála körülöttünk forogni, hanem magával és a saját dolgaival is: ahogy nekünk is. Innen még bőven vissza-visszatudunk menni a másikba való kizuhanásba, de már megindultunk vissza befelé a saját rétegeink felé, ahogy a másik is. Ez a szakasz nagyjából a kapcsolat második hónapjában az átlagos.

 3.réteg - A Képmutatás/Undor 

Ide a harmadik réteghez érve elkezdjük a másik, a párunk hibáit meglátni. Az az anyajegy már nem szépségpötty, hanem bőrhiba, az a parfüm, ami eddig mennyei manna volt, már játszik az idegeinkkel, az a nevetés, ami eddig angyalok hárfája volt, lónyerítésnek hangozhat. Elkezdünk megkérdőjeleződni magunk és a másik számára. Elkezdünk néha gondolkodni azon, hogy „Kell nekem ez…?”, „Mit is akarok a másiktól…?”, „Jó lesz nekem ez hosszútávon…?”. Itt a Képmutatás/Undor saját rétegünkbe érve elkezdjük a hibákat felfedezni a másikban, a nem-vonzót, amivel úgymond a legkisebb közös többszörös elvét alkalmazzuk, és vizsgáljuk magunkat és a másikat, hogy hosszútávon is vállalható-e a számunkra. A párunk ugyanezt teszi. Itt már lehetnek összesúrlódások, itt már lehetnek hosszabb, vagy annak tűnő időszakok is nem-jóban, itt már néha érezzük, hogy „Eltűnt a varázs”. Ez a kapcsolat második-harmadik hónapjának jellemző rétege átlagosan.

4.réteg - Harag

Ahogy belülről-kifelé haladva a blokkrendszerünk, sérülésrétegeink kialakulásánál a Harag réteg az első, ahol elveszítjük a valódiságot és általánosítani kezdünk, itt kívülről-befelé haladva magunkban és a kapcsolatban is nagyon fontos fordulópont ez a réteg! Itt már fókuszunk teljesen szétesett, és itt már félig-meddig visszazáródtunk magunkba. Itt a párunk már ’a/egy másik’. Mégegyszer: ennél a rétegnél a párunk már ’egy másik’ szerepét tölti be. Itt már visszacsúsztunk magunkban énünk gravitációs központja felé, és több réteg választ el a külvilágban lévő párunktól. Ezzel megszűnik a kezdetben projektált fókusz és azonosulás, így innentől egoisztikusan már nem áll érdekünkben jól bánni a párunkkal, és már nem adja azt az adrenalin-szerű Egységélményt, vagy annak érzetét, amit korábban. Itt már, ha bajunk van, nem hímestojásként bánunk a társsal, hanem egyenesen megmondjuk neki. Mivel már nem projektáljuk bezártságunkból kihúzónak, minek kímélnénk?! Sőt, innentől már, tekintve a Harag réteg irracionális és általánosító jellegét, néha már rá-ráverünk olyan balhékat a párunkra, amikhez semmi köze. Már nem célunk és érdekünk kímélni magunkat tőle, magunktól őt, hadd szóljon. Itt visszasüllyedünk a kezdeti bezárt, elkülönült világunkba. A pár megtűrt és egyben elfogadott szereplőjévé válik az életünknek, a kapcsolat hol jó, hol rossz velejárójává. Ez a réteg a párkapcsolatok átlagosan harmadik hónapjától felfelé bármikortól aktiválódhat.

5.réteg – Elfojtás/Düh

A párkapcsolat idővel eljut erre a szintre, ami a kezdeti kiinduló folyamat első hármasának külső tagja (Fájdalom-Félelem-Düh). Emlékezhetünk, a Düh réteg volt az a réteg, ahol még közvetlen kapcsolat van a kiindító eseménnyel, élménnyel. A Düh réteghez elérve magunkban és ezáltal a kapcsolattal, elkezd visszatérni az élet, a dinamika. Igen ám, de itt a kontroll egyre kisebb. Emiatt ez a réteg kétélű réteg. Kezdetben itt a ficánkolás indul meg bennünk. A frissen felfedezett-elért telérréteghez érve újult energiánkat valami Új-ra szeretnénk fordítani, valami Új-ba szeretnénk levezetni. És itt az Új általában fantáziálást jelent valami Új-ra: egyedül. Azaz a pár nélkül, akivel úgy érezzük, elértünk egy pontra, kihoztuk belőle és a kapcsolatból, amit lehetett. Holott csak egy mechanikus örvényben haladtunk lefelé és befelé saját magunk rétegein belül. Az Új az „Újrakezdés a pár nélkül” mellett gyakran jelenti a Megcsalást, azaz Új-at egy másik valakivel.
Emiatt ez a réteg az, ahol a legtöbb kapcsolat vagy szakítással, vagy megcsalással eltörik, az esetek nagy részében véget is ér. Nem tudunk mit kezdeni a felpezsdült, friss energiával, és nem befelé-lefelé használjuk fel, hanem kifelé ugrunk vele: mechanikusan. Ez a réteg a kapcsolatban bármikor elérkezhet, de sorrendben mindenképpen a korábbi négy réteg után, attól függően, hogy azok mennyi ideig tartottak külön-külön és együtt.

Ez a réteg egy kapcsolatban az Első Vízválasztó réteg.

6.réteg – Félelem

Amennyiben együtt marad a kapcsolat a Düh réteg után, elérkezünk a Félelem-hez. Ez egy melankolikusabb, introvertáltabb réteg, ahol a Harag réteghez hasonlóan elveszítjük a kapcsolatot a realitással. Itt már nem a párkapcsolat a fő kérdésünk, hanem az Életünk nagy dolgai, az Univerzum nagy dolgai, lényünk egzisztenciája. Amikor ehhez a réteghez érünk, prioritást kapnak Életünk Nagy Dolgai, azaz „Ki vagyok én?”, „Mit akarok a világtól?”, „Merre tartok a világban?”. A párunk itt szintén eltávolodik tőlünk; de már nem olyan agresszívan és áldozatunkként, mint a Harag vagy az Undor rétegekben. Itt más, nagyobb volumenű dolgok fontosabbak nekünk, hiszen már a közvetlen közelében vagyunk énünk-lényünk magjának. Ehhez a réteghez érve egyik oldalról páni rettegést érezhetünk a párunktól és/vagy a vele való kapcsolattól, vagy úgy általában a párkapcsolatoktól, egyúttal pedig meg-megjelenhet egy ősnyugalom, ősbiztonság, ősbizalom érzete is. Hol egyszerre, hol felváltva a ’negatív’ és a ’pozitív’. Itt vagyunk a legjobban megzavarodva és a leginkább a helyünkön: egyidejűleg és váltogatva.

 7.réteg – Fájdalom

A Mennyország kapuja, a legbelső terápiás rétegünk. Amennyiben a kapcsolatunk túlélte a Düh és a Félelem réteget, elérkezünk benne a legbelső terápiás réteghez: a Fájdalom-hoz.

Itt már közvetlenül ott találjuk magunkat, mint egy elvarázsolt labirintusban, lényünk, Valódi Énünk bejáratánál. Ez a legtrükkösebb réteg. Itt kell a legállhatatosabbnak lennünk. Nagyon hasonlít az Undor és a Harag rétegekre. Itt ugyanis minden fáj. A lélegzetvétel, a másik, ha ott van, a másik, ha nincs ott. Fáj, hogy kapcsolatban vagyunk, fáj, ha nem lennénk. Fáj, ha van gyerekünk, fáj, ha nincs. Ha van, fáj, ha nem lenne; ha nincs, fáj, ha lenne. Meg ha nem lenne. Ha lenne. Fáj, ha megcsalnánk a párunkat, fáj, ha nem. Fáj, ha megcsalna, fáj, ha nem. Fáj, ha otthon vagyunk, fáj, ha nem vagyunk otthon.

Minden fáj itt, mivel elérkeztünk ahhoz a réteghez, raktárhoz, ahol az összes elakadt energiánk van. Innen kétfelé vezet az út: az első és legkívánatosabb, hogy tartjuk magunkat és a frontot: várunk. A második és elég gyakori, hogy innen pudingként kicsusszanunk, és elernyedő, fájdalmas sóhajtással kilépünk a kapcsolatból. Vagy passzívan a kapcsolat elporlad, és mi állunk és nézünk, hogy mi van. Vagy hogy a párunk nem bírja nézni, hogy itt vagyunk a nihilben, és megcsal bennünket.

Pedig ez a réteg a Kulcs. Amennyiben túljutunk ezen a rétegen is a kapcsolatban és magunkban, elérünk a magjához, és megjelenik az Összetartozás. Megjelenik az Egység. Az az Egység, amit a kapcsolat kezdetekor még legkívül kerestünk magunkban, hogy összeolvadva a másikkal megéljük azt. De az az „összeolvadás” valójából önmagunkból való vetített teljes kizuhanás volt, és a másiknak is saját magából. Ha eljutunk ide, ehhez a réteghez, egy lépésre vagyunk attól, hogy eljussunk a saját Egységünkhöz. És ha ott vagyunk, akkor abba a Pár, a Társ is belefér. És őszintén, oda csak egy ember fér be. A Fájdalom rétegén túljutva az Egység rétegénél a hűség, a monogámia, a kizárólagosság már nem filozófiai-etikai-morális kérdés lesz, hanem Tény, Valóság. Ha magamban Egységben vagyok, akkor nincs miért váltogatnom, ficánkolnom.

Egy kapcsolat stádiumaiban vannak kiugrási, kificánkolási pontok:

1: Az első, amikor a Vetítés réteg elfárad, pontosabban mi fáradunk el, és megcsap saját, régi, dohos önmagunk unalma. Ilyenkor kiugrunk, és lepattanunk a legelején a Kapcsolatról, vagy partnert váltunk gyorsan.

2: A második a Harag réteg, amikor visszavezérlünk önmagunk zárt rétegei közé elveszve, és ismét elveszítjük a kapcsolatot a külvilággal és a másikkal.

3: A harmadik a Düh réteg, amikor fizikai erőszak, verbális erőszak, megcsalás történik, vagy csak egoisztikus szuverén énünk annyira erős, hogy kilöki a másikat, és vagy ő szakít velünk, vagy mi szakítunk vele.

4: A negyedik a Félelem, ahol vagy mi lépünk ki, mert annyira foglalkoztatnak lényünk egzisztenciális kérdései, hogy a másikat zavarónak érezzük, vagy a kapcsolatot időszerűtlennek, tárgytalannak, bagatellnek a kérdéseinkhez képest; vagy a másik lép ki, mert fókuszunk teljesen magába fordult, és ő mástól keresi a rá irányuló fókuszt.

5: Az ötödik a Fájdalom, ahol vagy mi szakítunk a társsal, mert azt érezzük, hogy minden erőnkkel és energiánkkal a Fájdalomra kellene fókuszálnunk, ami létezésünkből, én-ünk tudatából fakad, vagy azt érezzük, hogy a társ nem képes bennünk oldani a Fájdalom érzetét. Vagy a másik szakít velünk, mivel teljesen megdermedünk a Fájdalom rétegében, és azt érzi, nemhogy nem kapna, de vagy fájdalmat kap, vagy elvesszük-kérjük tőle gondoskodását, segítségét, figyelmét egy olyan dologban, aminek adott ponton itt még éppen aktuálisan nem látszódik a vége.

A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy két legélvezetesebb pontja van egy párkapcsolatnak:

  • amikor elindul
  • amikor elérkeztünk önmagunk magjába, az Egység állapotába, mely a hét elfojtási réteg alatt van

Mit tudunk tenni?

A legkönnyebb és leggyakoribb, hogy megpróbálunk önmagunkban és a kapcsolatban a felszínen maradni. Ahol a rétegek fölé-kifelé projektálunk. Egész Nyugati társadalmak élnek így, ahol nem kérdezünk, nem megyünk a mélybe egy kapcsolatban, és Nyugati kapcsolatok és családok milliói élnek le így akár egy életet, hogy nincsenek mély kérdések, válaszok és valódi megélések.
A felszínen maradás ’monogámiás’ intézményessége mellett van a poligámia is. Azaz az „egyszerhasználatos” kapcsolatok, amik egyéjszakásak, vagy 1-2-3-4 hétig tartanak: addig, amíg még az első, a Vetítés rétege van, és ahogy jön a Szabály-Szerep/Kontroll rétege, dobbant valaki, vagy mindkét fél. Ebben hatalmas ludas egyrészt a kapitalizmus a maga gyorsfogyasztói attitűdjével, ahol is a gyárosnak érdeke, hogy minél kevesebb ideig használj valamit, hogy mihamarabb újat vegyél, ezzel maximalizáld a profitját.

És ugyanilyen ludas, bármily meglepő (!), a spiri-média is. Azzal, hogy cikkek és írások ezrei jelennek meg, emberek milliói pedig megosztják a vetítéseket, Ikerlángról, Duálpárról, Léleksorsok Találkozásáról, Karmikus Szerelmekről, lassan, de biztosan oda kondicionálódott szinte mindenki, hogy ha valaki szellent egyet, nem lelkesedik a legújabb ötletért, nem mosolyog ránk a nap huszonnégy órájában, hasmenése van, vagy egy fekete macska átment a randevú során az úton: na, az biztosan nem a Mennyekben Köttetett, az Égiek Által Megírt Kapcsolat!

A második, amit tudunk tenni, hogy megvilágosodunk. Addig pucoljuk, dolgozunk magunkon, míg az összes rétegünk megkapja a figyelmet és energiát, ezáltal feloldódik-elpárolog, és nem Matrjoska-babaként megyünk bele a kapcsolatba. Hát, ez azért melós és nagy türelmet igényel, és még mindig ott van, hogy akkor találni egy másik megvilágosodottat, akivel rétegek nélkül lehet kapcsolódni. Ez a három opció közül egyébként a legnehezebb.

Az első, a poligámia, a párosodás-ugrálás-lepattintás programja a legegyszerűbb, de nem adja meg azt, amit a párkapcsolattól, és úgy Emberként az életünktől szeretnénk. A második meglehetősen melós, és nem biztos, hogy még életünkben megvilágosodunk, és ha igen, akkor találunk egy másik nemű megvilágosodottat.

Marad a harmadik megoldás: türelmesnek és ébernek, tudatosnak lenni. Emlékezni ezekre a természetes rétegekre, melyek nem a kapcsolatban, hanem az egyes emberben, az individuum-ban vannak, és ezért, úgy vannak a kapcsolatban! Tudatában lenni, hogy a rétegeinket a figyelem és az energia mozgatja meg. „Ahova a figyelem megy, oda megy az energia”. Mi más a kapcsolat, mint ha nem az, hogy összekötöttségünkből, összezártságunkból adódóan a másikkal, folyamatos figyelemenergiát adunk neki, ő pedig nekünk. Emiatt elmondhatjuk, hogy

a Párkapcsolat egy konstans terápia, szaktudás nélkül!

Terápia annyiban, hogy egy zárt, bensőséges közegben figyelmet adunk a másiknak; mi a terápia definíciója és formavilága, ha nem ez!? És hát a terápiában/párkapcsolatban megindulnak a rétegek, mozgásba lendülnek, és átjárhatóvá válásukkal mi is megindulunk önmagunk mélye felé, és a másik is a magáé felé. És mindezt viszont szaktudás és éberség nélkül! Egy pár két tagja effektíve elmondható, hogy folyamatosan terápiázza a másikat, folyamatosan figyelmével és létével, jelenlétével a másik egyre mélyebbre és mélyebbre megy: saját magába. De basszus, a Vetítés és a Kontroll legkülső rétegeiből a másik miatt és által befelé megyünk, a Harag-Elfojtás-Düh-Félelem-Fájdalom rétegek felé!

Ezért van, hogy egyes párok szinte gyűlölik egymást egy idő után: azt látják a másikban, inkább mondjuk azt, hogy halványan nem-tudatosan érzékelik, hogy „Nyom engem egyre mélyebbre, befelé, az elnyomott, nem-kívánt, nem-egységes részeim felé!”. Ezért ugrál ki annyi ember a kapcsolatokból, ezért van néha szükség szünetre, távolságra; hogy egonk lélegzethez jusson, és visszamehessen a felszín Kontroll és még kintebbi Vetítés rétegébe!

 Vetítés
----------------------------------------------------------
Szabály-Szerep-Racionális Kontroll
Elfojtás/Képmutatás
Undor
Képmutatás
Harag
Elfojtás
Düh
Félelem
Fájdalom
--------------
Egység

Ezek a rétegeink, és ezeket járjuk, vagy nem járjuk be egy párkapcsolat során.

Az Igazi Megoldás a következő lenne, a fenti gondolatmenet alapján:

Türelmesen ott lenni, ott maradni a kapcsolatban. Közben mindkét félnek egyénileg (!) dolgozni konstansan a saját sérülésrendszere, Matrjoska-rétegei kipucolásán, felszámolásán. Ezáltal mind a közös dinamika energiája révén eljutni az Egység szintjéhez, mind az egyéni belső munka révén eljutni az Egységhez. És ezzel elértünk a kiinduló állítástól annak megoldásáig, amikor eljutunk ide:

az a Párkapcsolat.

Idézőjelek, kötőjelek nélkül. 

Csak ebben a gyorsuló, Szellemből Matériába, Valódiból Vetítésbe egyre gyorsuló világban olcsók vagyunk. Igen, olcsók és alapvetően lusták. Lavírozunk, és vagy bele sem megyünk párkapcsolatba, vagy a kezdeti Vetítés szint után kiugrunk; akár mi szakítunk, akár minket hagynak ott, az ugyanaz. A meglévő tartós kapcsolatok 95 százaléka pedig valószínűleg a folyamatábra közepén van, egy Düh-Elfojtás-Harag-Képmutatás-Racionális hibridben, néha-néha a Vetítésbe belekóstolva, amikor megjelenik valaki külsős, és prezentálnunk kell a "Jól vagyok, jól vagyunk!" képét.

 Vetítés
----------------------------------------------------------
Szabály-Szerep-Racionális Kontroll
Elfojtás/Képmutatás
Undor
Képmutatás
Harag
Elfojtás
Düh
Félelem
Fájdalom
--------------
Egység

Innen kéne beljebb menni, az Elfojtás-Düh szintjéről, és ehhez vagy nagy türelem, őszinteség és önbizalom kell a párunkkal és magunkkal, vagy külső szakemberre bízni magunkat, és egyéni terápiában magunktól elkezdeni nyitogatni a mélyebben lévő rétegeket is: utat csinálva ezzel a párnak és magunknak lényünk mélyebb és Valódibb részei felé. Ugyanakkor megkímélve a párt, hogy agresszorként érzékeljük, aki túl mély és túl fájdalmas rétegekbe nyitogat, és oda 'kellene' beengednünk őt; ezzel a Párkapcsolat szót pedig lenullázzuk, jelentését, értelmét és jelentőségét kifigurázzuk.

Mondok még egy nagyon izgalmasat: ez az egész folyamatábra még az állatvilágból ered. Azt fogjuk csinálni, hogy bemutatjuk az állatvilág pár-világából, hogy hogy néz ki, és azt fogjuk látni, hogy stimmel!

1. Párosodási tánc=Vetítés

A faj tagja többnek, szebbnek, ügyesebbnek, okosabbnak és vonzóbbnak mutatja magát, mint amilyen. Megtörténik a párosodás:

1kesz.jpg

2. Racionális kontroll/Szabály-Szerep

A faj tagja ott van a párosodásnál, de a kezdeti lendület után tűrve, racionálisabban.

2kesz.jpg

3. Elfojtás/Képmutatás

A faj tagja egyre kevésbé képes palástolni, hogy ki akar lépni a párosodásból.

3kesz.jpg

4. Undor/Harag/Képmutatás/Düh

A faj tagja aktívan tesz arról, hogy a másik elmenjen

4kesz.jpg

5. Félelem/Fájdalom

A faj tagja elhagyja a tett helyszínét és/vagy ottmarad értetlenül állva a helyzet előtt

5kesz_1.jpg

6. Egység

A faj tagja nincs egyedül, védettebb, Új Élet született

6kesz.jpg

Az állatvilág párosodási táncából és folyamatából hozzuk ezeket a stádiumokat, melyek emberként lényegesen hosszabban, akár hetekig, hónapokig, évekig, sőt, egész életen át futhatnak folyamatukban.

Az ismerkedés és a kapcsolat elején tapasztalható ’eufória’ az a hormonlöket, amit a Természet fröccsent bennünk-belénk, hogy fenntartsuk a fajt. Fentebb hivatkoztam arra, hogy a Vetítés-szakasz 2-3-4-5-6 hetes megfigyelhető hossza rendkívül jelentőségteljes.

Azért tart ennyi ideig a kezdeti ’eufória’, mert egy nő ciklusa egy hónap ér alatt ér körbe. Amíg a Természet minimum 2-6 hét közötti időszakban fenntartja a kezdet ’eufóriáját’, biztosak lehetünk benne, hogy a párosodás eltalál legalább egy ovulációt: a faj fennmarad.

Mindez az evolúciós, biológiai, fajfenntartó hordalék, maradék szolgál magyarázattal arra, hogy miért keresi annyi ember az ’egyszerhasználatos’ kapcsolatokat, azaz az egyéjszakás kalandot, a randevúzást, ismerkedést, a Kezdet izgalmát. A Természet adta hormon és adrenalinlöket, mely a faj fenntartására és a párosodásra szolgál sokaknál amolyan drogként funkcionál, és egyre több és gyakoribb adag kell belőle.

Magyarázza, hogy a már ’leült’ kapcsolatban miért fantáziálnak annyian és annyira a félrelépésről, hogy „jöjjön Antonio”, vagy „Sharon Stone”, és egy jó nagyot párosodjanak vele: A szervezet úgy érzi, hogy a faj fenn van tartva, és itt az ideje a génállományt mással kopulálni. Ez mind-mind a Természet szava, genetika törvénye, és űzi-hajtja az embert. Semmi köze valódi vágyainkhoz, céljainkhoz.

Az igazi kikerülés, felszabadulás a katatonia és a párosodási inger-reflex váltakozásai, vagy egyidejűsége alól, ha beérünk a legbelső Egység szintjére: magunkban és a párunkkal. Ekkor kerülünk ki a ringlispíl alól, akkor csendesedik le a passzív-agresszív hullámzás. Ehhez kell mindezeknek a felismerése, utána az állhatatosság a kapcsolatban-kapcsolatért, utána-mellette pedig a folyamatos önpucolás, belső rétegeink kipucolása, a Matrjoska-baba felszámolása.

Ily módon tudunk kapcsolatba lépni Mag-unkkal, és ily módon a másikkal is. :)

7.jpeg

Aktuális híreink:

Csatlakozni tudtok a Facebook-on a 'Zöldkör' csoporthoz - Itt olvashatjátok a Heti megosztásokat, ahol az adott hatások még bővebben vannak kifejtve, és más aktuális írások, cikkek is olvashatóak. Csatlakozzatok bátran! :) 

https://www.facebook.com/zoldkorblog/

https://www.facebook.com/groups/zoldkor.blog/.

- Kapható az 'Iránytű a Spirituális Fejlődéshez' című könyv:

Átvehető személyesen, időpontegyeztetéssel (babity.richard@gmail.com), és rendelhető utánvéttel is. 

Ár: 3000 Ft, Terjedelem: 304 oldal

http://zoldkor.com/konyvek/iranytu-a-spiritualis-fejlodeshez.html

Kapható az 'Iránytű az Asztrológiai Önismerethez' című könyv: 

Átvehető személyesen, időpontegyeztetéssel (babity.richard@gmail.com), és rendelhető utánvéttel is. 

Ár: 3000 forint, Terjedelem: 320 oldal. Az 'Iránytű a Spirituális Fejlődéshez' könyvvel együtt a két könyv ára 4 ezer forint!

http://zoldkor.com/konyvek/iranytu-az-asztrologiai-onismerethez.html