HTML

A blogról

Tapasztalatok, gondolatok, spirituális módszerek bemutatása, életünk kívül és belül.

Tegyél magadért

Könyvek
http://zoldkor.com/

Önismereti Tanfolyamok
http://zoldkor.com/tanfolyamok/kezdo.html

A honlapunk elérhetősége: www.zoldkor.com

2011.11.08. 08:13 Zöldkör

Békából királyfi

A jegyekbe tett rövid kalandozások után, nem elfelejtve, csupán félretéve őket egy kis időre, térjünk vissza 'sárkányunk' prototípusához. Négy testről beszéltünk a korábbiakban, és energiaközpontokról. Ezt a gondolatmenetet folytatva vizsgáljuk meg, hogy és mikor alakulnak ki testeink, és egy sláger-kérdést is egyúttal:
Mi teremtjük a sorsunkat? 

Amikor újszülöttként a világra jövünk valóban "3 kiló ötven deka" vagyunk, minden egyéb a húson és más testi paramétereinken kívül édesanyánk 'birtokában' van. Érzéseink, hangulataink messzemenően az övéit tükrözik, és nagyjából hét évig ez így is marad energetikailag.

Az első hét év meghatározó további életünk szempontjából; minden szüleink, környezetünk szűrőin keresztül íródik tiszta lapunkra, ennek összes előnyével és hátrányával. Mire egy-két éves korunkra kialakulnak mozgató és beszélő-központjaink, képesek vagyunk kifejezni a bennünk lévő romlatlan és tiszta esszenciát, a körülöttünk lévők nagy gyönyörűségére.
Nagy szerencsétlenségünkre ez nem mindig marad így, legkésőbb hét éves korunkig győzedelmeskedik felettünk környezetünk ostromáradata, mely arra irányul, hogy bennünket önmaga igényeihez alakítson, és megtörténik az ún. kikristályosodás élmény. Hívják még negatív megvilágosodásnak is, melynek során elveszítjük közvetlen kapcsolatunkat belső, romlatlan valóságunkkal; gyakorlatilag tudathasadásos lényekké válunk.

Elkerülhetetlen dolog ez, ha nem így történne, nem tudnának további testeink kifejlődni. 
Hét és tizennégy éves korunk között érzelmi testünk fejlődik ki. Nagy probléma jelenkori civilizációnkban, hogy ez az időszak nem a rajzról, zenéről és társas készségfejlesztésről szól, hanem az információk mechanikus belapátolásáról. Ne lepődjünk meg, ha jelenkori felnőttként képtelenek vagyunk érzelmeink reális megélésére és kifejezésére; évek kemény munkája fekszik abban, hogy ez ne sikerülhessen.
Ebben az időszakban a gyerek egyfajta mini-felnőtt: a mosoly nem őszinte, szemében félelem, szorongás, a felnőtt jóindulatának keresése rejlik, aki ezeket a felszín alatti energiákat érzékelve a legtöbbször igyekszik valamilyen, a gyerek elöli menekülő stratégia fenntartására, úgy mint: újságolvasás, stresszelés, fáradtságra hivatkozás, önsajnáltatás. Így lesz abból a lényből, akit mindenki ajnározott korábban, gyakorlatilag szerencsétlen földönfutó, aki csak azt várja, hogy ő is felnőjön, és ne kelljen ennyire kiszolgáltatottnak éreznie magát másoktól.

Tizennégy és huszonegy éves korunk között a gondolati testünk fejlődik ki. Itt lenne az ideje a logikus, analitikus gondolkodás kifejlesztésének, információk elraktározásának, a felelősségvállalás megkezdésének. Tekintve, hogy ez egybeesik a pubertással is, mely elsősorban pont az ellenkezőjéről híres időszak, ez csak egy szellemileg érett társadalomban tudna megvalósulni.

Huszonegy és huszonnyolc éves kor között a spirituális testünk érik be. Ez az időszak lenne kiválóan alkalmas terápiára, meditációra, az élet felfedezésére, tanulására, külföldi körutazásokra. Optimális esetben 21 éves korunkban a külvilágban, 28 éves korunkban a lelkünkben, energetikailag is le kellene zajlania a szüleinktől történő függetlenedésnek.

 

Az újszülött gyerek még nem rendelkezik saját energiával, és ez így is marad addig, míg szexuálisan éretté, teremtővé nem válik. Egészen a kikristályosodás élményig van egy önvédő mechanizmusa, mellyel képes környezete korlátoltságának, rosszindulatának, önösségének visszaverésére. Nem győzhet hosszú távon a világ ellen; ahogy kibillen magából, környezete prédájává válik, mindenki azt, úgy, addig pakol rá, ahogyan a kedve tartja. 
A "nagy fiúk/lányok nem sírnak" örökzöld mondata a saját listámon egyenes út a hágai törvényszék emberiség ellenes bűnei osztályára - nem elég, hogy saját eltorzult energiáinkat traktáljuk egy gyerekre, még abban is megakadályozzuk, hogy teste romlott ételként kivesse magából azt. Ha szerencséje van, élete során azonban lesz még módja rá, jobbára felnőttként, néhány évig tartó terápia keretében. 

Kiszolgáltatott lény tehát a gyerek, a pubertásig szülei, környezete sorsának alárendelve. Akkor azonban jön a csavar.

A szexuális érettséggel berobban saját teremtő energiája, feltolul premier plánban a tudatalattija, nemi vágyai, eddigi és előző életeinek összes fel nem dolgozott energiamintája. 

A magam részéről sorsunk 'teremtését' az alábbiakban képzelem el:

1. Van egy átlátszó, tiszta fehér fény, mely folyamatosan átvilágít minden emberen, és a pubertástól kezdve válik effektíve teremtővé. 
2. Segítségével mint egy diafilm, az eddigi összes életünk során lerakódott energiaminták átsejlenek rajtunk keresztül, a külvilágot megjelenítve számunkra. A külvilág megváltoztatására irányuló szándékaink nagyjából annyira eredményesek, mintha a vásznat kapargatnánk egy moziban, melyen a filmet nézzük.
3. Ha meg akarjuk változtatni a filmet, amit látunk magunk előtt, nem a fényt kell megváltoztatnunk, nem is a vásznat - a diafilmet kell kicserélnünk, elrendeznünk.

Ha belegondolunk, hogy életünk során hány olyan szituáció van, melynek minden részletét a hátunk közepére sem kívánnánk, megkapjuk 'diáink' hozzávetőleges mértékét. Rengeteg. Ha abba gondolunk bele, hogy nem csupán néhány évtized információja van bennünk, hanem életeké, valamint minden vérrokonunké is generációkon keresztül, olyan mennyiséget kapunk, ami ésszel fel sem fogható.

Hogyan teremtünk, gondolkodunk?

Amint földi testtel bírunk, azonnal benyomások sokasága kezd el bombázni bennünket, és annak függvényében, hogy azokat létünkre nézve segítőnek, vagy fenyegetőnek érezzük, úgy adjuk neki teljes figyelmünket. Aminek nem adjuk, az megy a tudatalattinkba és fizikai testünkben a lábainkba. Amikor oda már nem fér, testünk többi részébe kénytelen elraktározódni. 
Ezek az elakadt energiák olyanok, mint a buborékok a szénsavas üdítőben; mind szeretne a felszínre kerülni, és ezáltal kirezegni, szabaddá válni. Ennek első lépése az, hogy érzelmi testünkből a gondolatiba 'finomulnak', fellazulnak az elraktározott energiák. Ezt éljük meg gondolatként. Minden gondolatunk egy már megélt szituáció leképezése, így ha azt nézzük, hogy milyen szituációk vannak elnyomva bennünk, láthatjuk, hogy milyen természetűek is gondolataink, illetve fordítva is igaz ez.

A "gondolatainkkal alkotjuk a világot" modern nyugati 'spirituális' sikerkönyvek egyetlen problémája, hogy valóban lehet kívülről magunkra erőltetett gondolatokkal 'teremteni' ideig-óráig. Ám elfojtott energiáink milliószor erősebbek. Ha azt szuggeráljuk magunkra, hogy "szerethető vagyok", vagy "áramlik hozzám a pénz", előbb vagy utóbb észre fogjuk venni, hogy nem működik hosszú távon. Ennek egy oka van: Egy kósza, erőtlen gondolattal évezredek generációs öröksége áll szemben, mely azt mondja: "Nem vagy szerethető, értéktelen vagy, mások jobbak nálad".

Gyakran esélytelennek tűnik a harc. Egészen addig, míg el nem kezdjük megismerni a bennünk lévő 'árnyékhadsereg' tagjait, 'sárkányunkat', és meg nem tanuljuk nem egységes 'hadtestként' kezelni elfojtásainkat. Amint elkezdjük lassú, aprólékos munkával feltérképezni, mivel, milyen energiamintákkal állunk szemben önmagunkban, elindultunk a valódi gyógyulás útján. Innen már csak türelemre és kitartásra van szükségünk, és hogy soha ne adjuk fel!

Hamarosan a Magyarországon jelenleg elérhető főbb módszerek, irányzatok is bemutatásra kerülnek, segítve ezzel, hogy mindenki megismerje, kipróbálhassa őket, és megtapasztalja, melyik van leginkább segítségére abban, hogy önmaga és mások számára teljesebb emberré váljon.