HTML

A blogról

Tapasztalatok, gondolatok, spirituális módszerek bemutatása, életünk kívül és belül.

Tegyél magadért

Könyvek
http://zoldkor.com/

Önismereti Tanfolyamok
http://zoldkor.com/tanfolyamok/kezdo.html

A honlapunk elérhetősége: www.zoldkor.com

2012.08.24. 16:29 Zöldkör

A személyiség születése

Kérdeztük-e már magunktól, hogy "Ki vagyok én?" Annyi mindennel foglalkozunk mindennapjaink során, olyan sok célért lelkesedünk mosolyogva, néha másokkal is megharcolva igazunkért, mégis, megálltunk-e valaha megvizsgálni, ki is az ott bennünk, aki ezekkel tölti napjai nagy részét jelentős energiaráfordítások árán.

Kevés ember az, aki valaha is megteszi ezt. Ha megkérdezel bárkit, hogy ki az ott benne, aki el szeretné érni az adott célkitűzést, és miért, természetességgel jön a válasz: "Hát én!" Ez még az udvariasabb forma, valószínűleg belül egy "Micsoda hülye kérdés ez!" gondolat fog végigfutni. Pedig ahhoz, hogy bármit is elérjünk az életben, fel kell tennünk ezt a kérdést magunknak.

Néha azonban nagyon felelőtlenek vagyunk. Élünk, halogatunk, és olyan egymásnak ellentmondó irányokba haladunk, mely belülről nézve nem is látszik, hogy azok. Képzeljük el egy pillanatra, hogy céljaink nem is a mi céljaink, elveink, megrögzött gondolataink nem is a sajátjaink! Ezt fogjuk megvizsgálni az alábbiakban.

Amikor megszületünk, tiszta lappal indulunk, ám egy csecsemő élete noha maga a ragyogás, mégis állandóan szülei, környezete figyelem-energiájától függ. A szeretet és a figyelem a két legnagyobb, de legritkább kincs a világon, természetes hát, hogy nem állandó jelleggel részesülünk belőlük életünk első heteiben, hónapjaiban. 
Ahhoz, hogy az energiaáramlás folytonos legyen szeretet (szív) és figyelem (harmadik szem) együttese kell, ha ez nincs ott, apránként, szinte észrevétlenül széttöredezik a valóság, és blokkok formájában pillanatfelvételek készülnek róla belső világunkban. 

Ha Apa van ott, az ő Tükrén keresztül, ha Anya, az övén. Ha egyre több időt töltünk Nagypapával, az ő szűrőjén keresztül alakulnak ki ezek a valóságmorzsák belső energiarendzserünkben. Ezek még nem összefüggő, szórványos energizárványok, melyek tartalma képpel, szaggal, ízzel, hanggal bír.

Ahogy telnek-múlnak az évek, és életünk szereplői folyamatosan mellettünk vannak, egyre több ilyen zárvány jön létre, nekik rendelve, dedikálva. Idővel ezek egyszer csak gyöngysorszerűen összeállnak, a folytonosság illúzióját keltve. Kialakul a személyiség; saját 'vágyakkal', 'célokkal', 'elvekkel' bír, védi azt, ami 'Ő', az ellen, ami 'nem Ő'. Amint látjuk ezt a 'gyöngysort' belső terünkben elkezdünk tévesen azonosulni vele, energiát adunk neki, viszünk bele, ezáltal ellkezd mozogni. Mintha egy nyakláncot pörgetnénk az ujjunk körül. Minél gyorsabban pörgetjük, annál inkább a korong illúzióját fogja kelteni, és innán már nehéz lenne letagadni létezése valódiságát, hiszen 'mindenki számára látható'.602370_393744560682673_841760447_n.jpg

Kialakul hát "Pistike, az Apás", "Julcsika, aki szereti Nagypapát", vagy "Joci, a Rossz gyerek". Soha nem csak egy ilyen 'gyöngysor' alakul ki az emberben; az esetek többségében 8-10 is. Mind önálló életet él, az esetek többségében egymásnak teljesen ellentmondó programokkal. Egyszerre nem tudnak jelen lenni értelemszerűen, mindig lineárisan adják át az irányítást egymásnak testünk, érzelmeink, gondolataink felett.

A pubertás korban ezután berobban aktív karmánk, előző életeink nyomatéka, ami további célokat, programokat ad nekünk. Elkezdünk mindennél erősebben félni bizonyos dolgoktól, vágyni másokra. 
Egy életben valakinek megfogadjuk, hogy 'sosem felejtjük el', egy másikban valaki másnak, hogy 'örökké várni fogunk' rá. 

Ne csodálkozzunk, ha nem egyszerű az életünk. Egy 'én'-rész a laza, de link Apának akar megfelelni, és kerüli a munkavállalást. A másik 'én'-rész a becsületes és rangos Nagypapának, és nagyra vágyik. A harmadik a tisztességes és szorgalmas Anyának és kicsire vágyik. Ki tudna eligazodni és boldog lenni ebben a káoszban???

Körülbelül 9 éves koromtól17-ig minden áron ügyvéd akartam lenni. Aztán pszichológus. 18 évesen nem tudtam, és végül filozófia szakra jelentkeztem, mert az semmire és mindenre jó.
Mekkora döbbenet volt megtudni 26 évesen, hogy apám születésem előtt (!!) négy évvel 1 ponttal lemaradt a jogi karról!?! Még csak nem is éltem akkor... Milyen ereje lehet a bennünk lerakódott blokkoknak, ha apám DNS-ével át tudott örökítődni az a kétségbeesett vágy, ami 8 éven keresztül meghatározta a pályaválasztási szándékomat?!?!

Azonnal felmerül a kérdés: Rendben, de hogyan tudunk ebből kikeveredni?

Úgy, mint minden problémával; felismerjük a létezését. A személyiségeket nem lehet észrevenni, amikor aktívak és csúcsponton vannak. Egy ponton lehet elcsípni őket. Amikor átveszik, vagy átadják a stafétát a másiknak. Annyira éles a váltás hangszínben, testtartásban, a szem szögében, ahogy néz, hogy ha van rá érzékünk, szabályosan megdöbbenünk, máson látva. Először ennyit tudunk tenni - másokon észrevenni. Idővel, amikor már több mindenkin látjuk ezt, kénytelenek vagyunk elhinni, hogy mi is így vagyunk összerakva, így működünk. 

Ekkor jön a munka aktív része. Már látjuk mi van, és ha igazán látjuk és felmérjük a súlyát, minden vágyunk az lesz, hogy kikeveredjünk belőle, és önmagunk legyünk.

Úgy jöhetünk csak ki belőle, ahogy kialakult. Apránként. Itt egy szálat felfejtunk, ott egy hajtást lenyesünk, és egyre inkább integráltabbnak érezzük magunkat. Kedélyállapotunk és céljaink letisztul. Energiaszintünk megnő és ezzel együtt tudatosságunk mértéke is ugrásszerűen megnő. 
Nincs varázsmondat, 'felismerés', ami egy csapásra feloldaná ezt. A meditáció segít, hogy visszavonuljunk erőt gyűjteni a belső munkához, felfrissüljünk, regenerálódjunk. de ami kivisz belőle, az a rendszeres, aprólékos és kitartó terápia.