HTML

A blogról

Tapasztalatok, gondolatok, spirituális módszerek bemutatása, életünk kívül és belül.

Tegyél magadért

Könyvek
http://zoldkor.com/

Önismereti Tanfolyamok
http://zoldkor.com/tanfolyamok/kezdo.html

A honlapunk elérhetősége: www.zoldkor.com

2016.02.24. 11:44 Zöldkör

Kasszandra-levél 2.

Egy nagyon érdekes átmenet időszakában vagyunk véleményem szerint.
 
Aki hallgatta a múlt héten a Párkapcsolatokról szóló előadást (https://www.youtube.com/watch?v=Hq-KlRMRYY8), vagy követi az írásokat egy ideje, annak már ismerős lehet az a folyamatábra, ív, mely az Emberség elsorvadásáról és a nemek eltűnéséről szól itt, a Sötét Korban, a Káli Yuga-ban.

Ez a folyamat empirikusan azt mutatja, hogy az ősidők homályába veszve volt az 'Isten Kora', amikor még minden Egy, hívjuk még Aranykornak is, ahol a Szellem, a Rend még teljében van. Utána következik a 'Mester Kora', amiről már legendák szólnak: Atlantisz, Óegyiptom, Ó, Ó, Ó; valódi tapasztalásunk, hivatalos emlékünk, bizonyítékunk nincs róla, de legendák, mítoszok igen, és érzésileg is le lehet csatornázni, aki szeretné. Itt papkirályok uralkodtak, és a legtisztábban a hindu, óind kultúrában maradt fenn a működése, felépítése, a kasztrendszerrel, ami egy teljesen működő dolog volt értékek és rezgésszint alapján, csak elsorvadt az időkkel.

Utána következett a 'Férfiak Kora', innen vannak az első dokumentált emlékeink. I.e. 2-3 ezer évvel kezdődött, Asszíria, Babilónia, Hettiták, Római Birodalom, és számos egyéb világszerte. Itt még valamennyire érződik a 'Mester Korának' tisztasága, Elvei, Rendje, de gyakran már erőszakkal kerül sor betartására (Mars), illetve, át-átbillen az állatiasabb 'férfibe', Mars-ba. Népek igába döntése, hódítások, tűzzel-vassal betartása törvényeknek, és "ember embernek farkasa": a férfiak egymást, nőket, gyerekeket igyekeznek erővel konszolidálni, és vagy maguk képére formálni, vagy elpusztítani; így érve el az Egy-et, de itt már nem a Szellemi szinteken, Felnemesedve, hanem a fizikai szinten, ami lehetetlen.
 
Voltak itt is persze jó dolgok, itt még érződik a Szellem, a Nemesség, az Elvek is, de gyakran ki-kicsúszik. Ebben az időben alakult ki a 'Kollektív Női Fájdalomtest', ami ebből az alávetettebb szerepből adódott. A helyzetet persze árnyalja, hogy azért nem ütöttek-vertek mindenkit, nem került mindenki rabszolgasorba, sőt, volt itt igazi Erő, Rend és Biztonság is. Ugyanakkor az is árnyalja a dolgot, hogy mindenki volt már minden, tehát aki jelenleg női testben van, valószínűleg ők voltak a legserényebbek az adok-kapokban, de ez már más kérdés.
 
A 'Férfiak Kora' i.e 2-3 ezertől az Újkorig, tágabban a második világháború végéig tartott. Ezek a korok szinuszosan nyúlnak át egymásba, mint egy stafétaátadás.
 
Az Újkortól, az első világháborútól, de a második világháború végétől biztosan, eljött a 'Nők Kora'. Itt minden ambíció már a fizikai sík, a Matéria irányába megy, ezáltal a Férfiak elkorcsosultak, elvesztették a Szellem, a Nemesség, és az ebből eredő prioritás témáit kollektíve. Nyugaton a Nők és a Gyerekek fizikai javáért robotoló gépek lettek a férfiak, Keleten pedig vagy alkoholista 'hülyegyerekek', vagy a szomszédasszonyt humpoló 'kankutyák'; az Igazi Férfiak eltűntek.
 
A Nők ezt úgy élték meg, hogy át-átmentek a Férfiak területére, először kényszerből. Így nem megnyerték Nőiségük mellett a Férfiség minőségeit, hanem két szék közé ültek: mindkettő, de egyik sem. Előttünk van a rövid vörös hajú, gyerekeit egyedül nevelő anya, aki lenyom nyolc órát a munkahelyén, majd hazamegy, elkészíti a vacsorát, éjjel összeroskad, és várja, hogy sorsa jobbra forduljon, de csak a gürizés, a küzdés van? Ő az. Ennek legtisztább kora a '70-es, '80-as évek.
 
Idővel, ahogy a technológia fejlődött, és a társadalom átalakult, egyre kevésbé kellett küzdeni a fennmaradásért, így maradt energia. A Nők, pontosabban itt már 'nők', ezt nem Nőiségük visszaszerzésére használták, hanem vérszemet kaptak. "Mi lenne, ha bejárnánk a magasabb férfi-régiókat is, nem csak az állatiasan egyedül küzdő Mars-ot?", kérdezték? Elkezdték képezni magukat, karriert építeni, majd ahogy közeledtünk a 'Gyerekek Kora'-hoz, elkezdtek 'spiritualitással' foglalkozni. "Miért ne lehetne az enyém a Férfi Létra két legmagasabb foka?". És a nők tökéletes férfiak lettek.
 
"Azokká a férfiakká váltunk, akikhez hozzá akartunk menni." - mondja Gloria Steinem: http://pegitboard.com/show-image/?img=/pics/t/s-324710.jpg
 
Egy probléma van, hogy energetikailag, hormonilag, agyszerkezetileg továbbra is nők maradtak a nők. Becsapdázták magukat. Két nem szerepeit viszik innentől, holott még egyet is művészet. A "dupla" helyett a "semmi" van. Mentségükre szóljon, hogy kezdetben VALÓBAN MUSZÁJ volt, ahogy a Férfiak eltűntek, természetes folyamat volt. Utána viszont, már nem volt muszáj.
 
Ahogy átkóboroltak a Férfi oldalra, kihalt egy generációnyi állat-férfi, és az új fiúgyermekeknek már nem volt minta. Sem egy Nő-Anya, sem egy Férfi-Apa. Sőt, helyük sem volt, hogy Férfivá váljanak, mert Anya éppen ott állt, kutatott, törtetett, és önmegvalósított. Itt már nem muszájból, itt már gőgből, kíváncsiságból, és valljuk be, butaságból. Mert nem volt keret, nincsenek korlátok, nincs ki rászóljon, hiszen a Férfiak eltűntek, már a férfiak is, és ha valaki mer szólni, ő "nőgyűlölő", "elnyomó"!
 
A 'Gyerekek Kora' a '90-es években kezdődött, azzal a generációval, akinek már nem volt Apja. Sőt, apja sem volt. Itt egy szabad-rablás van, "az lehetsz, aki akarsz", "minden lehetsz", "mindent lehet": nem ezt mondjuk egy 2 és 5 év közötti gyermeknek? Felnőttként igazak ezek a mondatok? Természetesen nem. A 'Gyerekek Kora' a gyerekek mintáit, gondolkodását hozta be. Ezzel pedig a káoszt és a semmit. A "minden" a fizikai síkon a semmivel egyenlő. De ez a legvidámabb, legpörgősebb kor, csak itt már semmi keret nincs. Az energia egyre gyorsul. Körülbelül 2004-2005, ahol a 'Nők Kora' végleg kivezetődik, megjelenik a wifi, újabb, felkészületlen országok csatlakoznak az Európai Únióhoz, megjelenik a Facebook. Mindenki dumál, de nem mond semmit, mindenki gondolkodik, de nincs értelme, mindenki csinál valamit, de nincs produktuma. Mint egy 2 és 5 év közötti gyermeknél. Itt a Párkapcsolat már bulika, dumcsizunk, ismerkedünk, dugunk, utazgatunk, kirándulunk. "Hogy gyerek? Hogy felelősségvállalás? Hogy elköteleződés? Majd 40 évesen! Ha kiéltem magam! Ha megtaláltam magam! Most még meg kell keresni önmagam!" Mondják 25-30-35-40 éves testben a 2-5 éves gyerekek.
 
És továbbra is gőzerővel mindent megtesznek, hogy pótolják Apát, Férfiak legyenek, Férfiak is legyenek, de ez még nagyobb szívás. Már nő és férfi mellett gyereknek is kell lenni a korszellem miatt. Nem két szék közé ülnek, esnek az emberek, hanem három! Annyira mindenek, hogy ennél semmibbek még nem voltak a történelemben emberek! Hímnős, váltivarú, humanoid lények, akik olyanok, mint egy kiszáradt rovarpáncél energetikailag: könnyűek, súlytalanok, mélység nélküliek, bármi terhelés alatt beroppannak, egy érintéstől összetörnek.
 
A 'Gyerekek Kora' alatt az 'Állatok Kora' van. Ez 2014-15 során kezdett beaktiválódni, de már a 2000-es évek elejétől kúszik be.
Az itteni lény nem köszön, nem beszél tagoltan, 'én-Én-ÉN' gondolkodik, cselekszik és kommunikál. "Én!", "Enyém!", "Nekem!", mondja, gondolja és teszi. És felemészti küzdése, magánya. Ugyanott vagyunk, mint a '70-es években, csak most már hülyét is csináltunk magunkból.
 
És amíg a 'Gyerekek Korában' volt kapcsolat-emlék a 'Férfiak Korával', közvetlen kapcsolat a 'Nők Korával', ezzel az írással jelezném, hogy ahogy a Férfiaktól végleg el lehet és kellett köszönni, ezekben a napokban az utolsó Nőktől is. Sőt, nőktől.
Gyerekek, állatok, állatgyerekek, gyerekállatok vannak és lesznek. 2 és 5 év közötti zavart, dühös, tagolatlan, kapkodó lények, humanoid-testben.
 
2014-15-ben vándorló állatokként jelentek meg a migránsok Európában, megnyitva hivatalosan az 'Állatok Kora'-t. Mivel a korváltások exponenciálisan gyorsulnak, ahogy láthatjuk, hamarosan jön a 'Növények Kora', majd a 'Kövek Kora'. A 'Kövek Korában' annyira összesűrűsödik az energia, hogy robban.
 
Mindez a Zodiákus jegyekben is megtalálható, hátrafelé haladva. 'Férfiak Kora'=Oroszlán, 'Nők Kora'=Rák, 'Gyerekek Kora'= Ikrek és Bika, 'Állatok Kora'=Bika és Kos, 'Növények Kora'=Halak, 'Kövek Kora'=Vízöntő és Bak.
 
Tavaly és tavalyelőtt nagyon sokat írtam elsősorban nőknek, hogy óvják, gondozzák nemiségüket, ússzanak árral szemben a férfiasodás, állatiasodás ellen. Akkor többen megkérdezték, hogy miért nem írok a férfiaknak is, amire azt válaszoltam, hogy írnék, ha lennének. Írnék nőknek is, ha lennének. Tűzoltást lehet mostmár csinálni, nem minőségi kommunikációt.
 
Van mostanában egy nagyon érdekes hír, ami szerint egy Kesha nevű énekesnőt megerőszakolt a producere. A producer tagad, Kesha sír, az igazat jelenleg még nem tudjuk: http://index.hu/kultur/zene/2016/02/22/taylor_swift_hetven_millioval_tamogatja_a_megeroszakolt_keshat/
 
Kesha nevében egy dollárjel jelzi az 'S' betűt, a számai címe: Animal/Állat, Die Young/Halj meg fiatalon, C'Mon/Gyerünk!, Blow/Robbanás(értelmezhető még: Szopás), Take it off/Vedd le!, Blah Blah Blah/Bla-Bla-Bla.
TikTok című számában, amivel főként befutott anno, pedig elég erősen a Gyermek és az Állat-nőstény motívumai tűnnek fel: https://www.youtube.com/watch?v=iP6XpLQM2Cs , érdemes megnézni.
 
Mindez nem azt jelenti, hogy bárki valós vagy rágalmazott megerőszakolása itt a lényeg, hanem a motívum: kicsúszott az egész az irányítás alól.
 
Megismételném: Kicsúszott az egész az irányítás alól.
 
Már annyira nincs kontroll, annyira mindent lehet, hogy semmi nem épül, de ez még a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy ez egyre inkább ön és közveszélyes. Ebben jelenleg a hölgyek járnak elöl, ebben a hörgőpörgő tomboló öntudatparádéban, a férfiak vagy az oldalvonalon egyensúlyozva meg-megdugnak egyet-egyet, ez a kisebbség, vagy a többség pedig kataton csendben figyeli, hova tart ez. És nem mer szólni. Nem mer, mert felsejlik Anya, akire nem mondunk semmit, mert nem ad enni, megvonja a szeretetet.
 
Én szólnék: Túl sok. Túl messzire menés van. Ön és közveszélyesség van.
 
Először még csak egészségügyi problémák jöttek: epe, máj, migrén, bőrproblémák, menstruációs zavarok. Aztán, ahogy tűntek el a nők, jött az egyre több szemüveges, rövidlátó nő, Crohn-betegség, lisztérzékenység, laktózérzékenység, glükózérzékenység. Ez már azt jelenti, hogy nincs Hold a világban. Család, Érzelmek, Anya, Otthon, Haza, Intimitás. Ez már nincs. Ha ez nincs, akkor káosz és gyökértelenség van. Az 'Állatok Kora', a migránsok, a vándorlás, a harc.
 
Van a hindu mitológiában egy istennő, akit Kálinak hívnak. Káli az univerzum ősenergiája, az alap-női princípium, ami még zabolátlan. Az ő férje Shiva, aki a Tudat, Szellem, Egység, Rend, Kozmosz istene, és kettejük násza a Szellem és a Matéria egysége, ShivaShakti.
 
Van egy legenda, mely szerint egyszer az istenek annyira tartottak a démonok elszaporodásától, és pusztításától, hogy megkérték Kálit, hogy pusztítsa el a démonokat. Ő nekilátott, egyre nagyobb sikerrel, és ahogy a harc heve fokozódott, egyre jobban felhevült, és belepörgette magát. Végül dühe és pusztítása olyan intenzív lett, hogy még az istenek sem tudtak megálljt parancsolni neki. Ekkor szóltak férjének, Shiva-nak, hogy bírja jobb belátásra. Shiva szép szavakkal kérlelte, hasztalan, Káli pusztított tovább. Keményebben kérte, ez viszont még jobban felhergelte Kálit, pusztítása még nagyobb lett.
 
Végül Shiva nem tudott mást tenni, mint hogy lefeküdt a földön heverő halott testek közé. Amikor Káli tébolyodott, zavart és dühödt pörgésében rálépett férje testére, egy pillantás alatt eszéhez tért, és szégyenében beharapta a nyelvét. Így szól a legenda.
 
Felismerjük ezt a mai világban? Egy többezer éves mese, ami ezekről a napokról szól! Az önmaguktól, önmaguk erejétől először megrészegült nősténydémonokról, akik egy idő után elvesztik a kontrollt, és semmi mást nem tudnak, mint harcolni, savat és vért köpni, kifelé, és ami még rosszabb, befelé. Ahogy a férfiak pusztították régen a kinti világot, úgy pusztítják ma a nők a belső világot, világukat, és növekvő mértékben a külső világot is, környezetüket.
 
Ez nem valódi erő, ez a Férfierő mechanikus eltűnéséből ered, a kontroll hiánya. Nem azért nincs akadály, mert jó úton vagy, hanem mert nincs Tudat, nincs Erő, hogy szóljon. És a szakadék felé száguld mindenki kollektívan. És ebben a tébolyult pörgésben nagyon kevesek fogják ezt észrevenni, mielőtt belezuhannának.
 
A fő probléma, hogy ami bent van, az jön kint. A Vadak. És belül is, azt látom, hogy felemészti a mai nőneműeket ez a düh, ez a tehetetlenség, és igen, csalódottság, önmagukban. A keserű lehelt kérdés: "Oké, de mit tehetnék? Hol vannak a férfiak?!". Nincsenek. Ennyi. Azzal, hogy te leszel az, nem lesznek férfiak, de legalább nők sem. Remek... Ezért van még mindig, még egy pár hónapig a nők kezében a kulcs: visszatalálni, a kevesebb több elvét alkalmazni. A felét kellene beszélni, a felét gondolkodni, a felét cselekedni, a felét tervezni és a felét ambicionálni. Túl sokak vagytok, és egyre inkább magatoknak is.
 
A még nagyobb probléma, hogy azzal, hogy a nők ennyire kizsigerelik magukat a semmiért, elveszítik Női energiáik maradékát, elkezdenek éledezni a férfiak. Kárörvendeni. "Mi van anyukám, nem jött be...? Mi a baj, szorít a cipő?". Egyre több férfin látom, hogy kiábrándul a nőkből. Hogy odamenjen hozzájuk. Hogy kapcsolódjon velük. És nem azért, mert "nőgyűlölő", mert egy Nőt nem lehet gyűlölni, egy Nőt szeretni lehet. Ti sem Férfigyűlölők vagytok, hanem 'férfi'-gyűlölők. Ez inkább keserűség, kiábrándultság persze, mint gyűlölet.
 
Azt gondolja sok mai férfi, hogy "Visszanyalt a fagyi...". Hogy a nagy könyöklésben és tombolásban fáradtak ki a nők, nem azért, mert ellátják feladataikat. Mit becsüljenek azon, hogy ha valaki fel-alá rohangál egy szobában fél órát, kimerülten összeroskad, hogy "Jaj, de elfáradtam!". Történt bármi is...? És ezek a férfiak kezdenek lemondani a párkapcsolatról. Mert nem éri meg nekik. Nem éri meg hallgatni ezeket a Don Quijote küzdelmeket, a sikertelenséget, a frusztrációt.
 
Most fordul a kocka. Ahogy a nők a '70-es évektől szidták a férfiakat, hogy mennyire bénák, mostantól szidják a férfiak a nőket. És igazuk van. Ahogy akkor a nőknek, most a férfiaknak. Egy férfi elvan a jobb kezével és egy online pornóval, meg a haverjaival és a munkájával. Egy nő nincs el ezzel, neki emberi kapcsolódás, érzelmek és kommunikáció kell; hiába írnak a nagy 'motivátorok', 'coachok' bármit, mindenki tudja, hogy van ez. Egy férfinak nem kell a sav 'érzelem' és 'kommunikáció' formájában, és ha józanok vagyunk, megérhetjük. Te szereted hallgatni a puffogást és a panaszkodást, nőként? Senki sem szereti. Mindenki elégedett, teljes és erős embereket szeretne. És ezek nincsenek, mert káosz van. A nőknek sokkal nagyobb szüksége van a figyelemre, mint egy férfinak, de mit figyeljen az a férfi? A pörgést, a keserűséget, az öngólt...?
 
Az egyetlen szerencsénk ebben, hogy a dialektika elve alapján, ahogy kimegy az egyik véglet irányába, megjelenik a másik is. Tízből, százból egy-két ember kezdi felismerni, hogy ez így nem jó. Nekik kellene megtalálniuk egymást, és akik ön és közveszélyesek, nekik is egymást. Az első típus párban, csendesen, lassan építkezve, jóindulatúan boldog tud lenni. A másik kiirtja egymást, először érzelmileg, majd hamarosan fizikailag is majd.
 
Abban a néhány emberben van a remény, az Emberség megőrzésére, akik képesek kevesebbre: dumálásban, agyalásban, panaszkodásban. Képesek figyelni, csendben lenni, kapcsolódni, Nemiségüket visszanyerni. Aki erre nem képes, az belülről fog egyre erősebben felemésztődni valamilyen betegség formájában, és kívülről konfliktusokban. Indul az 'Aratás kora'. Aki erre képes, annak boldogságban, eredményekben indul az 'Aratás kora'.
 
Fontos lenne emlékezni a hindu mesére. Káli, a nők kezében van a kulcs. Képesek-e ismét vonzóvá, lággyá, a szó nemes értelmében kevesebbé válni, hogy ne legyenek a férfiak csírájában elnyomva, eltiporva, vagy ne legyen a nonstop konkurálás, harc, küzdelem, "ember embernek farkasa".
 
Férfiak nincsenek, hiába várnánk rájuk. Akiben pedig valamennyi mégis van, neki nem lesz vonzó, egy hörgőpörgő démon, aki kívül-belül bomlik, és ettől még jobban bepörög, és ettől még jobban bomlik, rohan a szakadék irányába.
 
Hölgyek, meg kellene nyugodni. Rossz az út, és ha rohanás van, annál gyorsabb az út a szakadékba. Ha megállnátok, megérkezne a lovag: idővel. Ha még nem érkezett, akkor még rohansz.
 
Mostanság erősödik fel az 'Állatok Kora', ami a tömegkáoszhoz vezet, ez minden valamirevaló filmben megvan: nőnek a társadalmi és anyagi különbségek, néhányan emelkednek, még többen lecsúsznak. A technológiai fejlődés rohamosan nő. Az emberi értékek elkopnak. A tömeg tüntetni kezd, majd a hatalom ellen fordul és egymás ellen. Kitör a káosz és a háború. Ismerős? Ezekben a napokban, hetekben, hónapokban lehet még jegyet váltani a Boldogság Hajójára, aztán a hajó elmegy. Nem kéne elrohanni az ajtaja mellett. :)
kali_by_raja_ravi_varma.jpg