HTML

A blogról

Tapasztalatok, gondolatok, spirituális módszerek bemutatása, életünk kívül és belül.

Tegyél magadért

Könyvek
http://zoldkor.com/

Önismereti Tanfolyamok
http://zoldkor.com/tanfolyamok/kezdo.html

A honlapunk elérhetősége: www.zoldkor.com

2016.07.14. 17:54 Zöldkör

Út a nyárba

A modern tudományok, azon belül is a kvantumfizika, nagyjából az ezredforduló környékén jutottak el arra a megállapításra, hogy a hagyományos világmodell, mely a newton-i fizikára épül, kezd nem fenntartható lenni. Már a huszadik század elején is elindult egy nagyon erőteljes paradigmaváltás, mely a németajkú világhoz volt elsősorban köthető, mint Max Planck, Heisenberg, Albert Einstein, Niels Bohr, és ezek az emberek munkakörnyezetükkel együtt először behatoltak az atomok világába. Kezdetben mindez még elméleti, inkább filozófiai jellegű volt, majd egyre több és pontosabb mérőműszer, kísérlet is lehetővé tette ezt.
 
Különösen híres és érdekes az a felfedezés, mely szerint a megfigyelés ténye, és ezzel együtt a megfigyelő személye is hatással van a lejátszódó folyamatok jellegére; gyakorlatilag ez az egyik tétel, mely a kvantumfizika alapjául szolgál. Az ezredfordulóra a tudósok elkezdtek ’bajban’ lenni. Behatoltak a molekulákba, atomokba, kvarkba, és hirtelen nem találtak semmit; pontosabban a Semmit találták. A tudomány jelenlegi állása szerint a világ 95-97-99 százaléka a Semmiből áll, a maradék pedig valaminek a rezgése, de mégis: nincsen Semmi, avagy a Semmi van. Ott tart manapság a tudomány, hogy a megnyilvánult világ valahogy nem létezhet, nem kellene, hogy létezzen, és olyan, mint egy optikai csalódás.

Mindez a Keleti kultúrákban évezredek óta jelen levő eszme. Az összes valamirevaló Keleti kultúra, hagyomány azt mondja, hogy van valami ŐsEgy, és annak vannak kibomlásai. Jelen van ez a kereszténységben, „Kezdetben vala az Ige”, és onnan zajlik le a teremtés, a megnyilvánulás, a diverzifikálódás. Jelen van a buddhizmusban is, ahol van a Nirvana, a Semmi, és a Tudat, majd a tudat mindenféle hálókba gabalyodik, ahonnan fel kell ébrednie. Ott van a hindu hagyományban is, ahol van az ŐsEgy, Brahma, Purusha, rengeteg név van rá, és ezt elfedi előlünk ’maya’, a káprázat fátyla, sokszínűsége. A déli területeken ’Shiva tánca’-nak tekintik a megnyilvánult világot, ’Nataraj Shiva’-nak.
 
Az összes hagyomány, sőt, minden emberi akció-reakció arról szól, hogy visszataláljunk a Semmi-hez, vagy Minden-hez, legyen az a legszentebb vagy legerőszakosabb is. Minden megnyilvánulásunk a kettősségek világának feloldására irányul. Ezt az Egységet a kettősségek nélkül lehet megtapasztalni, azaz indirekt módon. Minden, ami kettősség, az nem Egység, minden, ami Egység, ott nem lehet Kettősség.
 
Ez az írás nem erről az Egységről, a Semmiről, a Mindenről kíván szólni, hanem az optikai csalódásról, a maya fátyláról, Shiva táncáról: a megnyilvánult világról.
 
Mindennek nagyon pontos célja van. A Tudatunk el van keveredve ebben a sokszínű megnyilvánult világban, és én-ünk, elménk kavargásaiban. Ha ezt felismerjük, az már egyenes út az Egység-hez való visszataláláshoz. Ahhoz, hogy felismerjük, tudnunk kellene, hogy mit kell figyelnünk.
 
Minden, ami megjelenik a világban, az már nem lehet teljes, az már önmagában hasadt. Azzal, hogy dédelgetjük, fogdossuk, illesztgetjük őket, semmit nem érünk el. A cél a minták és a mechanikusság felismerése, mert ha erre képesek vagyunk, ambícióink is a helyes irányba tudnak menni, és rengeteg időt és energiát spórolunk meg, ha nem foglalkozunk olyan dolgokkal, amikkel nem tudunk, és/vagy, amik maguktól is mennek.
 
Az összes normális mester azt mondja, hogy a szenvedés oka a Valóság torzításából ered; hogy meg akarjuk változtatni azt, ami éppen Van. Erre itt nyugaton a Gyerekek Korában kialakult egy nyálbuborékot fújó, bóbiskoló, nagy szemekkel néző csecsemő-állapot, pedig az eredeti tanítások egyáltalán nem arról szólnak, hogy debil, imbecil módokon álljunk a világhoz, rózsaszín pónilovakra arany csillámport hintve, és azt hajtogatva, hogy „Minden úgy van jól, ahogy van!”, „Ennek így kellett lennie!”, „Én vonzottam be!”, „Én teremtettem!”, „Szerződést kötöttem erre, mielőtt leszülettem volna!”. A normális mesterek egy tényt közölnek arról, ahol ők vannak, nem arról, hogy erővel kellene és delíriummal ezt az állapotot vetíteni. De ahhoz, hogy el tudjuk engedni a kontrollt és ne visszazuhanjunk egy kétéves szintjére, hanem emelkedjünk, először fel kell térképezni a dolgok működését.
 
A megnyilvánult világ a Mindenre, Semmire, Egységre épült optikai csalódás, mondják a Keleti tanok, és most már a Nyugati tudományok is. Valamitől van. Hogy mitől, azt nem tudjuk, és valószínűleg sosem tudjuk meg, mert a megvilágosodottak, próféták is azt mondják, hogy van, és kész. Létezése okát nem keressük, működését próbáljuk értelmezni.
 
A huszadik századra már kialakult az egyéni tudatalatti motívuma, és Jung-nak köszönhetően beszélhetünk már a Kollektív Tudatalattiról is. A Kollektív Tudatalatti minták, archetípusok gyűjteménye, mint egy medence, amibe óriási festményeket dobáltak. Ahogy ez a medence kavarog, már a vízfelszín alatt lehet látni, hogy mi van ott, ha valaki figyel, majd idővel a víz felszíne fölé emelkedik, és nagyban nyilvánvalóvá, láthatóvá, tapasztalhatóvá válik a dolog, esemény. Ennek tudható be az is, hogy Jung jóval az első világháború kitörése előtt festett egy képet, amin nagyban dominált, hogy minden vérben úszott: ráhangolódott az emelkedő, eleve közelgő eseményekre. Ugyanígy természetesen vannak az ego-nk szempontjából prosperáló, tápláló események, hullámok, építkezések is a Kollektívben.
 
Minden, ami megjelenik a Külvilágban, ami Világ-ként tapasztalunk, a Kollektív Tudatalatti kavargása, kivetülése. A politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok, gyakorlatilag minden, ami egynél több embert érint, a Kollektív függvénye. Ennek nagyon pontos lemodellezésére képes az asztrológia úgy általában véve, a 12 csillagjeggyel és a 10 bolygóval. Az adott városra és napra, hónapra, évre vetett horoszkóp megmutatja, hogy mi Van, mivel a Föld körül lévő bolygók mágneses erejükkel mozgatják az energiákat, amik a Földön vannak, így minden a Föld bolygón marionett-bábuként mozog erre. Ez azért nem ördögtől való ötlet, ha belegondolunk, hogy a nagyon kicsi Hold mozgása a Föld 70 százalékán lévő víztömeget apályra és dagályra késztetni, és vannak a Holdnál kategóriákkal nagyobb és erősebb bolygók is.
 
Elmondhatjuk magyarul, hogy ha olvassuk a programot, olvashatjuk, megelőlegezhetjük az eredményt, azaz ha látjuk a bolygóhatások szövedékét, összeadódását, akkor a Föld és minden rajta engedelmes robotként mechanikusan le fogja követni.
Bármi tehát, amit a Külvilágunkban látunk, a kollektív bolygóhatások eredménye. Van azonban egy másik világ is: a Belvilágunk. A belvilágunk az egyéni tudatalattinkból áll, ami nem más, mint a Kollektív minták egyfajta ’kisajátítása’. A Kollektív Tudatalattiban gyakorlatilag minden elképzelhető megtalálható, és ezt az összes életünkben így vagy úgy tapasztaljuk. A Tudatunk ebben minden esetben elakadt, így egy része a mintában marad.
 
Mint amikor a mostani életünkben hajtogatjuk, hogy „Ezt nem hiszem el, hogy ez megtörtént!?”, vagy ’beszélgetés’ címszóval a másikra borítjuk, hogy mi történt velünk pár perccel, órával, nappal ezelőtt; lehetőleg olyat, amiben az énképünket a legjobban tudjuk védeni, minél lényegtelenebb úgy általában és a másiknak, és minél régebben történjen. Amikor ilyet tapasztalunk a másikon, tudhatjuk, hogy beleakadt a Tudata valamibe, amit a Kollektív tudatalatti lökött fel esemény formájában. Ebből lesz az Egyéni Tudatalatti. Olyan tapasztalásainkból, ahol nem voltunk teljesek, megvilágosodottak, és ezzel automatikusan lehasítottunk egy darabot a Kollektív Tudatalattiból. Onnantól az a ’miénk’. A valóságban az még mindig az egész része, de a gyakorlatban ezért van, hogy van, aki a kutyáktól fél, van, aki a macskáktól, van, aki a zsidókat utálja, van, aki a kínaiakat. Ez ugyanúgy az egész része, de az egyéni tudat egy részhez kötődik. Egyéni Tudatalattink betokosodik, és kialakul az én-kép.
 
Pontosabban ez az én-kép, ego, még nem az, hanem az, amikor a tudatalattink lökdösi fel ezeket a beakadt mintákat, korábbi élményeket. Lényünk szeretne megszabadulni tőle, ismét Egységesülni, visszaolvadni a Teljességbe, Semmibe, Mindenbe. Ezeket a fellökött energiákat érzékeljük ’érzésekként’, ’gondolatokként’, test-tudatosságként; végsősoron leválasztott, elkülönült énként. Semmi más nem alkotja én-ünket, mint elkülönült gondolataink, érzéseink, testtudatosságunk, ami nem más, mint elakadt energiák kétségbeesett ürítésére irányuló kísérlet.
 
Egyéni Tudatalattink térképe a születési képletünk. Megmutatja, hogy hol és milyen témáknál akadt el az energia, így ha elkezdünk dolgozni ezeken a témákon, egyre vékonyabb és vékonyabb tud lenni a fal, ami elválaszt a Kollektív Tudatalattitól, a Kollektív Tudattól; magyarul Istentől, Egységtől, Teljességtől. Az ehhez visszatalálás nem duma, nem ideológia, nem attitűd, nem pózolás, nem betanult mondatok és viselkedések, a ’szeretet’ betanulása, hanem kitartó, pepecs, turkáló-kurkáló munka. Gazolás. Abban pedig semmi ’szeretet’, ’béke’, ’boldogság’ nincs, hanem ellenkezőleg. Ebből a munkából nem lehet identitást meríteni, sőt, közben azt látjuk, hogy nagyon rosszul vagyunk, és térdig gázolunk a sz-ban. Amennyiben erre képesek vagyunk, mintáink lazulni kezdenek, végül feloldódhatnak teljesen; mi magunk pedig visszaolvadhatunk a teljességbe, azaz felismerhetjük, megtapasztalhatjuk újra az elkülönülés nélkül.
 
„Minden, ami a világban megjelenik, az a Kollektív Tudatalatti kivetülése”. Ha mi magunk alszunk, vagy halottak vagyunk, akkor is van világ. Ha bármelyikünk ma meghalna, akkor is lenne Facebook, iPhone, sütnének a pékek, fújna a szél. A Kollektív Tudatalatti minden, ami Van. Erre azonban rávetül az Egyéni Tudatalattink kivetülése. Ez a folyamatos érzelmi, gondolati és szóbeli kommentár, illetve az, ahogy a Valóság teljességét magunk felé hajlítjuk. Az, hogy süt a nap, a Kollektív eredménye. Hogy hogy élem meg, már az Egyéni Tudatalatti szűrője. Van, aki élvezi, van, akit zavar, van, aki észre sem veszi. Hogy van egy olyan zenekar, hogy Beatles, az a Kollektív eredménye. Hogy valaki imádja őket, van, aki nem bírja meghallgatni, van, aki lelövi John Lennont, van, aki megsiratja, már az Egyéni Tudatalatti szűrője és eredménye.
 
Az, hogy mennyire hat az Egyéni Tudatalatti a kollektív történéseire, hihetetlenül túl van becsülve. Fordítva annál inkább. Esik egy kis eső, mindenki kiborul, és napot akar. Kisüt a nap, mindenki hűvösebbet akar. Látunk egy hullát az úton, és mindenki vagy odaugrik, vagy eltakarja a szemét.
 
Fordítva ez nincs így. Ha jön a vonat, eléállok, és szuggerálom, akkor is elüt. Leugrok egy felhőkarcolóról, és zuhanás közben mantrázom, hogy Repülök!, akkor is szétloccsanok. A Gyerekek Korában, ahol a gyerekek dumálnak, ábrándoznak, álmodoznak és tervezgetnek, még erősebb lett az ego, a vetítés. Elképesztően kevés az az egyéni teljesítmény, ami hatással lenne a Kollektívre, vagy az a ’látás’, ’prófétálás’, ’teremtés’, ami tényleg úgy lenne, vagy működne; különösen hosszútávon. Sokkal-sokkal gyengébb az egyéni tudatalattink, mint gondolnánk, és egyre gyengébb, ezért fokozódik ennyire ez a parádé, amivel az én-ünket hangsúlyozzuk, és hogy mennyire urai vagyunk a helyzetnek.
 
Tudnánk mi teremteni, sőt, csodát is tenni ténylegesen: ha oldanánk a tudatalatti beakadásainkat, blokkjainkat; a szemetet. Ha vékonyodna a teher, a falak, egyre több energia szabadulna fel, és az már teremtő is lehetne. De az sosem annyira önös, szűklátókörű és kicsinyes, ego-vezérelt, mint a mai ’Teremtő’ körök. Az mindig a Fentiekkel analógiában mozogna. Ha ezt jól csinálnánk, nem azt ’teremtenénk’, hogy jöjjön a Társ, hanem hogy mi magunk alkalmasak legyünk egy kapcsolatra. Nem azt ’teremtenénk’, hogy jó munkánk legyen, hanem szakmailag és emberileg relevánsak lennénk. Nem azt ’teremtenénk’, hogy sok pénzünk legyen, hanem a blokkjainkon dolgozva lejjebb adnánk kompenzáló felfújt elvárásainkat, és szabadabbá tennénk energiaáramlásunkat, hiszen a pénzáramlás a személyes egyéni energiaáramlásunk függvénye. A Teremtés mindig a Teremtés útjában álló akadályok eltávolítása: de hogy mi van mögötte, mi érkezik, mikor és hogyan, az már nem a kis énünk, ego-nk ’teremtése’, hanem a Fentiek akarata. Ebből születik az alázat és a hála. Mi itt azon dolgozunk, hogy a sz-t kilapátoljuk, ezt látva Fent, betöltenek valamit.
 
A Világ tehát megy a maga útján, a Kollektív Tudatalatti kavargásaként, melyet a lokális bolygóállások írnak, modelleznek le, és mi ego-ként folyamatosan kommentáljuk és torzítjuk, amit az egyéni képletünk ír le. Az egyéni képletünkön, egyéni tudatalattinkon tudunk nagyon aktívan dolgozni, és kell is. Ennyi a Szabadságunk. Semmi más valószínűleg. Amikor valaki azt tapasztalja, írja, mondja, hogy vele nem azok történnek, teljesen mást tapasztal, mint amik a Napi megosztásokban vannak, mindaz azt jelenti, hogy az egyéni képlete, Egyéni Tudatalattija felülzsizsegi a kollektív hatásokat. Ha süt a nap, és te a szobádban maradsz, míg a többiek buliznak a parton, az a te dolgod. Tipikus példája ennek, amikor voltak-vannak a párkapcsolatilag segítő fényszögek, és emberek panaszkodnak, hogy nekik nincs. Ha zárva a kapu, bent káosz van, akkor is vannak ezek a hatások, de a szőke herceg hiába kopogtat, nem tud belépni.
 
Ha igazán őszinték vagyunk magunkhoz, még hallhatjuk a tudatalatti hangot, ami bojkottál bennünket, láthatjuk azt a kezünket, amelyik a Párkapcsolat felé nyúló kezünket visszahúzza. A legrosszabb, amikor valaki azt mondja, hogy „Én már annyit dolgoztam magamon, szuper vagyunk, de mégsem jön, mert mindenki hülye, a világ hülye, meg különben is.” Szerintem, ha valaki tényleg annyira, teljes, vonzó, kívánatos, nemhogy egy ember ostromolná, hanem több is egyidejűleg. Ha ez nem így van, vagy nem tudjuk működtetni, ott nem a világ van ellenünk, hanem nem vagyunk őszinték, és a tudatalattinkban minden megvan, ami akadályoz.
 
Fordítva is igaz ez, amikor mindenkinek nagyon szenvedés, mert a Kollektív hatások alapján az, az egyéni átdolgozatlanság felerősíti, rárakhat egy lapáttal, az átdolgozottság pedig enyhíti. Kibújni nem tudunk a Kollektív alól, tehát ha egy általánosságban felkavart témával mi magunk rendben is vagyunk egyénileg, tuti jönni fog a párkapcsolatunk, családtag, szomszéd, kollega, aki kínlódik, és úgy kívülről látjuk ezt, és természetesen hatást fejt ki ránk. Ez amolyan tűzoltás, hogy kívülről jön, igyekszünk, hogy ránk minél kevesebb fröccsenjen, és ha marad energiánk, próbálunk oltani a másiknál.
 
A Kollektív Tudatalattin, a Külvilágon, a Kollektíven nem tudunk dolgozni. Az Van. Ha egy Buddha, Jézus, egy Ramana Maharishi viszonylagos lényegi hatás nélkül hagyta el a Földet, mi mit tudnánk tenni…? Ha igazán objektívek és őszinték vagyunk…Ez nem cinizmus, ez egy szándék a realitásra ráébredésre, és arra, hogy energiáinkat a megfelelő irányba tereljük. Miért akarunk ’Jók’ lenni, miért akarjuk megmenteni a Földet, jobb hellyé tenni a világot, ha még egy dudáló autó korbácsolta indulattal sem tudunk mást kezdeni, minthogy kiüvöltjük, rosszabb esetben elnyomjuk, és az elfogadás mézesmázas álarcát erőltetjük magunkra…? Épp elég dolog, történet van az egyéni tudatalattinkban, és nagyon kevés időnk, így mindenkinek magával és befelé kellene foglalkoznia: a Világ pedig megoldja magát, megy magától. Ez pedig nagyon modellezhető, tekintve, hogy a Kollektívát irányító bolygóhatások meghatározott íven, sebességgel és ideig tartanak. A Boldogság nem ezen hatások ’Jóvá’, ’Pozitívvá’ változtatása. Mert mit is jelent mindez? Ha senki sem hal meg, ha mindenkinek van mit ennie, ha senki sem fenyegeti a másikat, azt mondjuk, hogy ez ’Jó’. Milyen szempontból? A test szempontjából.
 
A ’spirituális’ emberek, akik nagyon akarják a békét, és készek így vagy úgy harcolni is érte (ami önmagában paradoxon), ők mondják, írják, osztják meg, hogy a fizikai test csak egy átmenet, és ilyen meg olyan a lelkük. Ha ez annyira stabil, a világ egy illúzió, az „élet egy játék, amit játszanod kell, ha kijártad az Élet iskoláját, ahol Isten a tanár”, akkor miért baj, ha a fizikai világ nincs, vagy pusztul. Másik oldalról, ha nincs lélek, és minden matéria, akkor meg nem mindegy, hogy ez most 5, 15, 20, 45, 60 év..? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a ’szeretet’, ’féltés’ nem más, mint a fizikai testtel való téves azonosulás, és igazából az emberek úgymond menteni szeretnék a bőrüket, ha mondhatok ilyet. Mindez teljesen rendben van, csak nem biztos, hogy a Világbéke, Világmegmentés, Szeretet és Spiritualitás témáit bele kellene keverni, a hozzá tartozó identitással.
 
Azért fontosak ezek a dolgok, mert a Kollektív is, mint minden, egy szinusz-hullám ívét írja le. És most egyre gyorsulva lefelé tart ez a hullám. Egy olyan vonaton, hajón vagyunk, ami süllyed, így nem az a nyerő stratégia, hogy harapjuk a szelet, vagy bóbiskolunk, hanem ha erőteljesen ébresztgetjük magunkat, és feloldjuk a fizikai testünkkel, én-ünkkel való téves azonosulásunkat. Nem kell ettől megijedni, semmi extra, csak az eddig olvasott dolgok, de azért mégis. Most is, ahogy folyamatosan, amolyan ébresztgetés, motiválás van egyéni tudatalattink kitisztítására.
 
Az a Kollektív folyamat, amiben jelenleg vagyunk, nagyjából 2008-as kezdetre datálható. A ’80-as-’90-es évek fordulóján beváltottunk a Gyerekek Korába, elkezdtek eltűnni a nemek, megjelentek a szabadság, testvériség, egyenlőség eszméi. A világ olyan volt, mint felügyelet nélküli gyerekek, és először egy tétova próbálkozás volt. Megesszük ezt a tartalékot, feléljük azt, kipróbáljuk ezt, kipróbáljuk azt. Láttuk, hogy igazán nagy baj nincs, Apa és Anya nem szóltak ránk: nem azért mert jó volt, amit csináltunk-csinálunk, hanem mert nem voltak ott.
 
Ebben a nagy szabadságban gyorsulni kezdtek a dolgok, és 2004-re elért a csúcsára a folyamat. Európai Unió, wifi, Szilikon-völgy, dotcom-lufi, Facebook, Tiwtter, Instagram. Minden lehetségessé vált, totális kezdett lenni a szabadság, és a zárt, egyéni ének önkifejezése valódi élő interakció nélkül. 2004-ben ért a lufi a legcsúcsára, a legfelfújtabbá.
A Gyermekek Ikrek-Merkúr szabad, könnyed, felelőtlen, súlytalan jellegeinek ellentéte a Szaturnusz bolygó. A Szaturnusz 2017 szeptemberében ért a mindennapi élet Felnőtt, működő rutinját jelképező Szűz jegyébe. Ez a jegy az, amikor a Gyerekek feladják a ’szabadságukat’, súlytalanságukat, beállnak a sorba, elkezdenek együttműködni, és építkezni. A Gyerekek Korában ez nem így volt-van, és a Szaturnusz számon kérte ezt. 
Ugyanígy, 2008 legelején a Pluto bolygó a Bak jegyébe lépett. A Bak a Szaturnusz jegye, minden, ami Felnőtt, Komoly, Ésszerű, teljesen ellentétes az Ikrek-Merkúr Gyerekek Korával. A Pluto pedig hirtelen borulás, fájdalom, veszteség témája.
 
2007-2008 fordulójára tehát a Karma két bolygója a Felnőtt, alapos jellegeket képviselő Szűz és Bak jegyekbe lépett. Számonkért és visszavezérelt. Ez a Nagy Gazdasági Világválság ideje. Kidurrant az a lufi, mely hitelezésre, nem-teljesítésre, felfuvalkodottságra épült. Összébb kellett szorítani a nadrágszárat, jobban oda kellett figyelni innentől. Jöttek a megszorítások innentől, amíg a Szaturnusz a Szűzben járt, 2009 végéig. A Pluto pedig a stabil alapokat, hagyományt, évezredes Rendet képviselő Bak-ot dúlta fel, és hagyta itt nyílt sebként, tovább dúlva.
 
2009 végén a Szaturnusz a Mérleg jegyébe lépett. Látható volt, hogy a Válság már enyhült eddigre, de az is, hogy ott lebeg Damoklész kardja, az ún. W-görbe, azaz, hogy ideiglenes a felívelés, pár év múlva megint be fog szakadni a jólét és a luxus.
Mivel a Mérleg a Párkapcsolat, erotika, férfi-női viszonyok jegye, a Szaturnusz pedig a Karma bolygója, nagyon sok ember életében vagy egy nihil jött párkapcsolati szempontból, vagy a meglévő vagy induló kapcsolata vált élő szívatássá. Valami kezdett baljós és furcsa lenni a Gyerekek Korában. A Szaturnusz 2009-10 és 2012 októbere között a Mérleg jegyében járt, így leginkább olyan kapcsolat tudott ott lenni, aminek semmi köze a Jelenhez és a Valósághoz, a Karma miatt, vagy nem tudott ott lenni, a Karma miatt. Csiki. Csuki. Csiki. Csuki. Már elindult egy ilyen ív.
 
Mindeközben 2011 márciusában-októberében az Uránusz belépett a Kos jegyébe. Az Uránusz a technológia, a Kos a Kezdet, így a hitech, okostelefonos, kütyüs dolgok végérvényesen az életünk részeivé váltak. Megszületett a kibervilág, a kibergeneráció.
Mivel a Kos a Kezdet, az Uránusz a Jövő, Cél, Perspektíva bolygója, 2011 óta elsősorban csak próbálkozunk, próbálkozunk, de a szó objektív értelmében nem nagyon tudunk építeni semmit. Ez a Kollektívben mindenképpen így van, jönnek a ’jobbnál jobb’ ötletek, és sehova sem visznek. Valaki kitalál valamit, vagy leszavazzák, vagy más talál ki valamit, és nem jut semmi egyről a kettőre. Nagyon sok ember élete került egy olyan vágányra 2011 során, ami sehova sem vezet, és részben még mindig ezen a vágányon van.
 
2008, 2009, 2010, 2011 tehát ilyen nagyon átmeneti évek voltak, ahol a Gyerekek Korának kezdeti öröme, szabadsága elkezdett baljóssá válni. Kezdett hiányozni, hogy nincs ott Apa és Anya, és kezdett félelmetes lenni a józanság hiánya.
 
2012 februárjában be is lépett a Neptunusz bolygó a Halak jegyébe. Egymással analóg jellegek, és az Egység, Béke, Fészek, Nyugalom, Gyógyulás témáit jelentik. A Gyerekek megijedtek, és hirtelen már nem volt vicces a nagy szabadság, főleg, hogy a Pluto a Bakban terrorizált, a Szaturnusz pedig a Mérlegben. Hirtelen kellett valami, ami a ’csúnya, nagy, rohanó’ világból megment. Innentől fordultak az emberek a spiritualitás felé nagy tömegekben.
A ’70-es-’80-as években még néhány hippi és deklasszált kiváltsága volt ez, majd a Gyerekek Korába váltva szabadságunk lett. Vonzó volt mindez az újszerű, szabad, korlátlan mivolta miatt, ami a Gyerekeket nagyon vonzza, illetve amiatt is, hogy a Felnőtt, Férfi és Női minták eltűnésével sokan sérültek, bizonytalanodtak el, és kellett patrónus.
 
2012-re csalódtunk a gazdasági csodában (Szűz, Bak), csalódtunk a párkapcsolati és társadalmi csodában (Mérleg), így menedékházra volt szükségünk. Ez lett a spiritualitás. Ezrével, tízezrével mentek az emberek tanfolyamokra, gyógyítókhoz, segítőkhöz, látókhoz, hogy sérült lelküket gyógyítsák, és a széthullani kezdő világ elől valami nem-materiálist, valami nem-szexuálist találjanak. A spiritualitás lett az emberek menedékháza.
Mindehhez, a Halak és Neptunusz jellegei miatt egy csecsemő, vagy maximum 1-2-3 éves gyermek attitűdje is kapcsolódott a módszer, a rendszer, a segítő, a tanító irányában: teljes odaadás, nyíltság, és valljuk be, ráutaltság, csecsemő-szerű ráterheltség. Leegyszerűsítve, azt mondták az emberek: „Rád bízom magam, cseréld ki a pelenkámat. Megbízom benned annyira, hogy belenézz, lásd a fenekem is, de rád hárul a szaglás és a pelenkacsere is, én várok, és hagyom.” Kevsébé lett erőszakos a világ, de a Gyerekek Kora a csecsemők szintjéhez került közel, ahol mindenki fekszik, ábrándozik, nem-árt, gügyög, göcög, aki jön, odaadja magát, és nem csinál semmit. Egyre süllyedtünk le az életkori, fejlettségi, nemi létrán.
 
És bejött a krach. 2012. október 6-án a Szaturnusz bolygó belépett a Skorpió jegyébe. A Skorpió az összes előző élet fájdalmát, félelmét, feldolgozatlanságát és elfojtásait jelenti, sőt, a jelenlegi életét is. A Szaturnusz mindezt felnyomta. Olyan volt mindez, 2015. szeptember 17-éig, mintha egy torz program irányított volna minket, a világot, és ismétlődő, romboló, minket irányító mintákban találtuk magunkat. Gyakorlatilag nem ismerek olyan embert, akinek az életében ne történt volna jelentős személy halálesete, megcsalás, vetélés, abortusz, válás, idegösszeroppanás, lenullázódás, újrakezdés. Moziztuk az egyéni világunkban és a kollektívben is mindazt, ami nem Itt és nem Most van, és ezért semmi ráhatásunk, valódi megélésünk nem volt a dolgokkal.
 
Mindeközben nagyon nem tett jót, hogy a Mars bolygó több hónapra ’beszorult’ a vele teljesen ellentétes Mérleg jegyébe. A Mérleg az öröm, harmónia, nemiség, párkapcsolatok, társadalom jegye, (amit a Szaturnusz 2009-10 és 2012 között már megtört), a Mars pedig agresszió, támadás, hirtelenség, beszorult energia, ami robban. Mindez 2013 és 2014 fordulóján történt, a kellős közepén a Skorpió Szaturnusz időszaknak. Ebben a több hónapban a cégér Conchita Wurst, a szakállas ’nő’ esete volt, azaz teljesen megkavarta ez a hatás a kollektívat mindenben, ami nemi, ekkor voltak nagy melegfelvonulások, és ekkor érezte úgy minden heteroszexuális fehér férfi, hogy veszélyeztetett kihalt faj, akinek ciki még a létezése is. A Mérleg Mars időszakában a legkeményebb szakasz 2014 áprilisa volt, amikor is a Teljes Pokol szakadt be. Ismerek olyat, aki itt idegösszeomlott, akinek ellopták a számítógépét az addigi munkáival, a cége dolgaival, az életével, és ha ezt a hónapot túléltük, akkor már mindent.
 
Mindeközben a Pluto tovább haladt a Bakban, akadályozva a stabilizálódást és a bazáródást, az Uránusz a Kosban, fokozva esélytelen próbálkozásainkat, nekiindulásainkat, és a Neptunusz a Halakban, ami tovább fokozta delíriumunkat, hogy ránézzünk és megoldjuk a helyzeteket; hanem a felelősséget letettük, és vártunk.
2014. december 26 a következő fontos dátum, ahol a Szaturnusz bolygó először lépett a Nyilas jegyébe. A Skorpióban járva 2012 októberétől a Kollektív és ezáltal Egyéni Tudatalattikban lévő összes elfojtást, beszorultságot kinyomta, így alulról-belülről szakadt ránk a Pokol. A felfújt, vetített, sárga gazdasági és ’spirituális’ lufit elárasztotta fekáliával. A Nyilas jegybe lépve, szemléletet váltott, és a fekáliával megtelt lufit elkezdte satuval préselni. Elindult a nyomás kívülről. Lezuhanó-lepotyogó repülők, a Charlie Hebdo ügy, brókerházak és valuták beszakadása, gazdasági belassulások, befékezések. 2015 nyarán a Szaturnusz visszahátrált a Skorpióba, és a Skorpió Nyilas határán meghozta a belülről-kívülről feszítő nyomás: a migránsokat/menekülteket.
 
Mivel a Nyilas a felfújt egység, a Külföld, a „minden jó!” vetítés, a Szaturnusz pedig megmutatja reálisan, akár pesszimistán, ami van 2015 augusztus-szeptemberétől, ahogy visszatért a Szaturnusz ismét teljesen a Nyilasba, jöttek a határzárak, a felfújt és alaptalan egység elkezdett inogni. Jöttek a támadások nyilvános helyeken, mely arra késztetett, hogy a ’Érezd jól magad!’ gyermeki elve csorbuljon. Mások szenvedését látva nem ugyanolyan ízű a falat, és ősztől már szó szerint sokan az életüket óvták azzal, ha nem mentek nyilvános helyekre, Külföldre, repülőtérre, utakra.
 
Az öt ún. Külső, Lassú bolygó útját eddig láttuk. A Pluto a Bakban van még sokáig, a Neptunusz is a Halakban, az Uránusz a Kosban 2019 márciusáig van. Ezáltal 2016 második fele és 2017 a szinuszhullám alját jelképező 2014-15 utáni felemelkedésről szól, ahol már elindul az Új, de nem stabil, még nem vagyunk a teljesen új Íven.
 
A Jupiter bolygóról eddig még nem volt szó. A Jupiter 2012-13-ban az Ikrek jegyében volt, aminek hatására a Gyermekek nagyban vándoroltak, próbálkoztak, próbálták elhinni, hogy van keresnivaló. Mivel minden más rombolt éppen, ez egy kényszeres ábrándozás és próbálkozás volt itt, hátha mégis alapon, de oda-vissza, ez a próbálkozás magában is romboló volt.
 
2013-14-ben a Jupiter a Rák jegyében volt. Eddigre már rájöttünk, hogy a Gyerekek Korában nem jött be, és vágytunk Otthonra, Családra, Békére; de úgy igazán még nem. Itt még mindig Gyerekként, hogy kapjuk meg csak úgy, ajándékba. 
2014-15-ben a Jupiter az Oroszlán jegyébe lépett. Itt már éreztük, hogy valamit kell csinálnunk, hogy a saját kezünkbe kellene vennünk a dolgokat. Itt már sokan elkezdtek leállni a csoportozással, a gurukkal, látták-érezték, hogy a csecsemő „odaadom magam feltételek nélkül, ments meg és gondoskodj rólam” attitűd nem megy. Sajnos sok helyen ez a fürdővízzel a gyereket lett, és teljesen leálltak minden lelki dologgal, de szerencsére sokaknál ez egy terápiásabb, megdolgozom érte attitűdöt hozott.
 
Az Oroszlán az Én területe, így a társadalom egyik felében a vágyat jelentette a Gyerek nem-Én állapotból felnövésre, a Valódi, Felnőtt én megtalálására. A másik fel a beszorult Gyermeki részét kezdte igazolni, védeni, kiterjeszteni. A világibb emberek foggal-körömmel ragaszkodtak-ragaszkodnak, hogy Gyermekségük és a Gyermeki világ ’pozitív’ részeit megtartsák: szabadságot, ami szabadosság és nem kötődés, luxust, ami olcsó dolgok címkével ellátása, egyenjogúságot, ami vezetés és tudás-nélküliséget, a Rend hiányát jelenti.
 
A ’spirituálisabb’ emberek, amolyan Nagy-gyerekként a többiek élére álltak-állnak, és vak vezet világtalant alapon próbálják megmenteni az árvákat a hamis tanítóktól, a terroristáktól; mindegy kitől, csak a hamis és téves aktivitás által ne kelljen emlékezni, hogy el sem indultak és sehol sincs az életük. Néhány „namaste”, néhány írás a végén azzal, hogy „Szeretettel”, vagy „Sok szeretettel”, vagy „Áldás”, és ez az érzelmileg, gazdaságilag, párkapcsolatilag és anyagilag elfogyott társadalomban máris mannaként hív. Mindez a ’szeretet’ mindenkit konzervál egy 0-1-2-3 éves gyermek szintjén, ahol semmi nem történik, de majd fog. „Mindjárt jön az igazi!”. „Azért nem kaptad meg a munkát, mert jobb vár!”. „Azért nem beszélnek veled a szüleid, mert szűklátókörűek!”. Hol a határ? Mármint időben, mennyi ilyennek kell történnie, illetve mennyi ideig ne történjen semmi a világon az életünkben, mire rájövünk, hogy ez ezért van…? Hogy a világ tele van egyedülállókkal, üres állásokkal, mikor lesz gyanús, hogy ez vagy az, vagy mindkettő nincsen?
 
A Jupiter 2015 őszén belépett a Szűz jegyébe, a Szaturnusz Nyilasba visszalépésével egyidejűleg. Ahogy a Szaturnusz 2007-2008 fordulóján tönkrevágta, lerombolta a mindennapi élet működő rutinját, a Jupiter itt elkezdett életet lehelni belé. Nagyon sokan találták itt meg a Párjukat 2015 nyarán-őszén, akivel gyógyulni lehet, jól lehet együttműködni és működnek a dolgok. Különösen azok, akik 2012, 13, 14, 15 során rendületlenül pucolták a Skorpió Szaturnusz által feljött dolgokat, majd ’15 őszén hajlandóak beengedni a másikat, és ott tartani magukat.
 
A Jupiter nagyon sokat segít a Szűz jegyében a mai napig is. 2016. szeptember 10-én belép a Mérleg jegyébe. Abba a Mérlegbe, amit a Szaturnusz 2009 végétől feldúlt. Mindazt a rombolást, pusztítást, szembesítést, amit a Szaturnusz 2008 óta művelt, a Bak Pluto-val karöltve, a Jupiter ’15 őszétől rendberakja, rehabilitálja. A Jupiter a Nagy Jótevő, ahova megy, ott korlátlan energiabevitel, energiaáramlás van. A Mérleg a párkapcsolat, öröm, harmónia, együttműködés, társadalmiság jegye, így a Jupiter energiái ide áramlanak. A jó hír, hogy mindenki része a Kollektívnek, így mindenki részesül ezekből a hatásokból. A rossz hír, hogy mindenkinek van Egyéni tudatalattija, ami minél telítettebb, minél kevésbé kipucolt, tiszta, könnyű, annál jobban lehúzza a Gyerekek, majd Állatok, Növények, Kövek szintjére. És a Mérleg a Gyerekek szintje fölött van a nemi létrán.
 
Mintha minimum 13 év lenne a belépő, de inkább 18. Hogyan részesülnél ezekből a dolgokból, ha 0-1-2-3 éves szinten vagy energetikailag és működésben, működésben és energetikailag? Ha nem akarsz együttműködni, ami a Mérleg, mert csak villogsz, kontroll nélkül adod ki a tudatalattid, gondolkodsz, kavarogsz, beszélsz megállás nélkül, annyira tele van, és lökdösi fel, ami így jelenik meg. Az nem együttműködés, az a másik figyelmének felhasználása, hogy könnyíthess magadon, könnyíthess a túlterhelt tudatalattidon. Mint a gyerekek, akik odamennek Apához, Anyához, azt mondják „Nééézd!”, és elkezdik. Hogy ő ki, mi, az mindegy. A lényeg, hogy figyeljen, adja az energiát, és a gyerek ne érezze annyira egyedül magát. Hogy ne szenvedjen magától.
 
A jó hír, hogy jön az Ajándékosztás! Már tavaly ősszel is jött, egyénileg, lokális társadalmilag, párkapcsolatilag, családilag, nyugalmilag. Mindez nyártól-ősztől, szeptembertől még tovább tud teljesedni!

De ahhoz könnyíteni kéne. Megfelelő szakembereknek, megfelelő terápiás körülmények között kellene kipakolni azt a rengeteg dumálást, pörgést, önprodukálást, ami egy Gyerek velejáró sajátja. A baj csak, ha 20-25-30-40-50-60 éves testben van mindez. Az a kapcsolatok gyilkosa. Az növények küzdelme a dzsungelben a fényért, az energiáért, állatoké a táplálékért, vízért, az életért.

Hidd el, a terapeuta erre van. Ez a szakmája, ezért fizetsz neki, erre szánja a munkaidejét. Hogy olyat hallgasson pszichológusként, kineziológusként, előző életes utaztatóként, aminek semmi értelme. Ami nem Itt és Most van. De ő azért teszi, hogy az kiürüljön, és könnyedebb, szabadabb, élőbb, potensebb, felnőttebb légy. Minek mérgeznéd ezzel az emberi kapcsolataidat. Minek terhelnéd ezt azokra, akiket elvileg szeretsz. Akiktől akarsz valamit. Add ki a profiknál, és örülj a maradék időben.

Itt az idő nekikezdeni, mert kívül megindul előre a Szaturnusz augusztusban, és lebontja, amit elkezdett 2014 végén. A Szaturnusz munkája úgy történik, hogy először a Kollektívban nagy általánosságban megpuhítja a témát, aztán halad befelé, aztán kifelé, és a 2,5-3 éves jegyben tartózkodása második felében húz bele igazán. Ezért volt 2014 és ’15 első fele annyira pokoli, mert már felkapart mindent, és utána töményen keringett. Most a Nyilas jegyében 2016 második felében és 2017-ben lebontja a Gyerekek Korának szabadság, testvériség, egyenlőség Nyugati, sárga, csillogó, de üres, felfújt lufiját. Utána 2017 decemberében belép a Bak jegyébe, ami a Szűz nagytestvére, és ahol már a Pluto van 2008 óta. Ami 2008-ban volt gazdaságilag, társadalmilag, egy apró pukk volt valószínűleg.

A Jupiter és a Szaturnusz együtt dolgoznak, mindig. A Szaturnusz lebontja a matériát, a külsőt, a fizikait, a kifelé áradót, 2008 és 2017-19 között. A Jupiter pedig visszahelyezi a fókuszt a Család, az Ember, a belső és külső határán lévő fontos dolgokra. A Kollektívben kidurran a lufi, ezzel nem tudunk mit tenni, ezért is indult ezzel az elméleti háttérrel az írás. Az Egyéniben viszont mindez arra ösztönöz, hogy amíg van még lehetőség, nagyon használjuk ki! Az egyetlen helyen, ahol van keresnivalónk, a Belső Világunkban, a tudatalattinkban, ott kellene rendet tenni. Bármi, amit ott kipucolunk, sokszorosan megtérül az egyéni életünkben; ezzel együtt a kollektívban is. Az, amit a külvilágban szenvedünk hónapokig, azt pár óra pucolással ki lehet oldani, minél mélyebb gyökerénél húzzuk ki.

Használjuk ki a béke idejét, a jólétet, már ne a külsőre, hanem a belsőre. Az lesz az új várunk, amire építkezni fogunk, és azon belül fogunk élni: a Szeretteinkkel.

crepebowcorner.png

Aktuális híreink:

Szeptemberben online Asztrológiai és Önismereti Tanfolyam indul! - Már most lehet jelentkezni a babity.richard@gmail.com emailcímen, és a honlapon a Kapcsolat menüpontnál. Bővebb információk ide kattintva érhetőek el: http://zoldkor.com/tanfolyamok/kezdo.html

Csatlakozni tudtok a Facebook-on a 'Zöldkör' csoporthoz - Itt olvashatjátok a Napi megosztásokat, ahol az adott hatások még bővebben vannak kifejtve, és más aktuális írások, cikkek is olvashatóak. Csatlakozzatok bátran! :) 

https://www.facebook.com/Z%C3%B6ldk%C3%B6r-456993754510696/ 

https://www.facebook.com/groups/zoldkor.blog/.

http://zoldkor.com/napi-megosztas.html

Megjelent az 'Iránytű az Asztrológiai Önismerethez' című könyv: 

Átvehető személyesen, időpontegyeztetéssel (babity.richard@gmail.com), és rendelhető utánvéttel is. 

Ár: 3000 forint, Terjedelem: 320 oldal. Az 'Iránytű a Spirituális Fejlődéshez' könyvvel együtt a két könyv ára 5 ezer forint!

http://zoldkor.com/konyvek/iranytu-az-asztrologiai-onismerethez.html

- Megjelent az 'Iránytű a Spirituális Fejlődéshez' című könyv:

Átvehető személyesen, időpontegyeztetéssel (babity.richard@gmail.com), és rendelhető utánvéttel is. 

Ár: 3000 Ft, Terjedelem: 304 oldal

http://zoldkor.com/konyvek/iranytu-a-spiritualis-fejlodeshez.html

- Online Interjúkban érdekes témákkal kapcsolatban tudtok előadásokat meghallgatni: http://zoldkor.com/forrasok/interjuk.html

- Aki szeretne magán aktívabban dolgozni, fejlődni, életét javítani, a fenti emailcímen tud érdeklődni terapeutákról, segítőkről.