Új év, új bejegyzés. A hosszú hallgatásnak több oka volt: egyrészt ott volt/van az egész napot kitöltő 'munka', másrészt az új évet egy nem saját bejegyzéssel, írással akartam kezdeni, hanem kicsit félretéve magamat, letéve tiszteletemet a régi nagyok előtt. Egy olyan írással, ami miatt élővé vált bennem az asztrológia rendszere, és kilépett a magazinok semmitmondó, személyiség-elemezgető homályából. Olyan rendszer ez, melynek néhány bolygója, csillagképe gyakorlatilag a megnyilvánult és a nem látható világ valamennyi részét lemodellezi, és gyönyörűen keveredik benne a bal agyféltekés matematika és a jobb agyféltekés mítosz és ihletettség.
Javaslom olvasását egy tea mellett, akár kinyomtatva beülve a kádba. Fontos egyvégtében olvasni, nem egy-egy jegyet kiragadva, hisz épp a dinamizmus és az összefüggések megvilágítása volt a szerző és az én szándékom is.
A szerző pedig dr. Baktay Ervin, a könyv, melyből az idézet származik 'A csillagfejtés könyve' címet viseli. (1942)
A Kos a kezdet, az elindulás, az ébredés. Az erők kibontakozva kelnek életre, tele frissességgel, nagy feszültséggel, az Én érzi a benne dagadozó erőket és célt keres, amelyek felé azokat fordíthatja. Az erőkifejtés szinte öncél még, az, amit elérhet vele, alárendelt jelentőségű. Az Én még nem ébredt teljes öntudatra, kifelé, a tevékenység határtalan tere felé fordul, és nem foglalkozik önmagával,, ezért egyáltalán nem, vagy csak kevésbé önző vagy önös (egocentrikus). Létének értelmét az erőkifejtésben, az erők felhasználásában látja, öntudatát és akaratát az erők szolgálatába állítja, igyekszik azokat tevékeny irányba terelni, ezért hajlamos arra, hogy összegzett erők irányítójává, mások vezetőjévé legyen. Az élet még új a Kos-ember számára, minden még megismerésre és felfedezésre vár, ezért kész az úttörő szerepére és merészen, nagy lendülettel vág neki a kifürkészhetetlen, tehát nem mérlegelhető feladatnak is. Úgy érzi, hogy élete nem egyéb, mint a benne feszülő erők kifejtésére rendeltetett eszköz, ezért inkább az erőfeszítésre, a küzdelemre irányítja figyelmét és keveset törődik önmagával vagy az életével: a kitűzött célért folytatott harcban készségesen feláldozza magát. Mindehhez éppen a kezdeti, mondjuk kezdetleges állapot egyszerűsége és naivitása járul. A Kos nem szereti a bonyolult kérdéseket, a felmerülő kételyeket és ellenvetéseket, mindez csak eltereli az erőket a tettől, az eredményes tevékenységtől; kevesebbet gondolkozik, mint inkább cselekszik. Ellenvetésekkel, gátló idegen erőkkel szemben türelmetlen, összeütközik velük, hogy az erők maguk döntsék el a vitát. Elszántságában dacos és nyakas, de lényegében jóindulatú, jóérzésű, amit lelki egyszerűsége és frissességében rejlő ártatlansága is megmagyaráz. Mint a jegy és a benne uralkodó pozitív jellegű Mars, a Kos típus is feltétlenül pozitív s tevékenysége kifelé ható és szétáradó. Természetének a kemény, küzdelmes munka felel meg: legjellemzőbb hivatása a katonai, aztán a nagy ellenállású anyagokkal, pl. a vassal való munkálkodás; minden, amiben a vasnak és a tűznek szerepe van, Kos-jellegű munkásság, de pl. az orvosi, különösen a műtő orvosi tevékenység is. A Kos-típus jó sportember is, de az erő és ügyesség kifejtése öncél nála.
Az állatöv körén pozitív jegyek negatív jegyekkel váltakoznak: a tovahaladás, fejlődés útján az előző pozitív állomás nagy, szétáradó erőkifejtései után természetes visszahatásként következik a befelé forduló, koncentrációra és a már biztosított eredmények megóvására irányuló negatív jelleg. A lélek minden nagy erőt kifejtő állomás után kissé megpihen, és ellentétes területen gyűjt erőt, új tapasztalatokat. Az egyensúly így áll helyre és a végletek találkoznak, hogy kiegyenlítsék egymást.
Bika
A Kosra következő jegy, a negatív Bika, csakugyan megállapodást, nyugalmat és megóvást fejez ki az előző jegy jellegével szemben. A harcot a lélek megvívta az előző fokozaton, figyelme most már a kitűzött eredményekre irányul. Tevékenysége elcsöndesül, de annál állandóbb és tartósabb jellegű. Koncentrálódik befelé és önmaga felé fordul. Az Én jelentősége és érdeke előtérbe lép, de ezúttal először; a Bika még nem hatolt bele az Én mélységeibe, egyszerűen és egészségesen önös, természetes határig önző. Nem kíván kezdeményezni és vezetni, sem az ismeretlen merészségek felé törni; megelégszik önmagával és környezetével, tevékenysége pedig otthon érzi magát a megszerzett és birtokolt területen. Az anyag érdekli és megtalálja benne az értéket, amely önérdekét szolgálhatja. Nem keres új, járatlan utakat, hanem gondosan továbbépíti a tört ösvényeket és arra törekszik, hogy a maga körében mindent alávessen a földies és anyagias értékek szolgálatának. Termel, létesít, fogyasztja és elraktározza a termelt vagy létrehozott javakat, egyrészt, mert a termelt javakat ellenértékre válthatja be. Ily módon becses szolgálatot tesz a közösségnek, mert a termelés és a termelt javak kicserélése szorosabb kapcsolatokat hoz létre az emberek közt és a termelő munkálkodás az általános jólétet, a közérdeket is szolgálja. Mindebben a Bika magától értetődő módon találja meg a helyét, nem vezetik magasröptű, eszményi meggondolások, munkáját nem érzi önfeláldozásnak; ellenkezőleg, gyakorlatiasan fog fel mindent, s hajlamos kissé lenézni azokat a lelkes és élhetetlen Kos-típusokat, akik messze kalandozó célokat követve utat törnek az utánuk jövőknek, de nem állnak meg, hogy a feltárt területet hasznosítsák.
A Bika a szó szoros értelmében jól megveti a lábát a földön, a kézzelfogható bizonyosságban gyökerezik. Mindent, ami gyarapodást és gyarapítást, a termelést és létrehozást szolgálja, nagyra tart, s erőit ezek szolgálatába állítja: családot alapít, utódokról gondoskodik, biztosítja az anyagi javakat családja és utódjai részére, termel, megműveli a földet, a termelt nyersanyagokat használható és hasznosítható dolgokká alakítja át, a megszerzett vagy létrehozott javak biztosítására, megóvására is gondot fordít; szeret jól élni, s ezt elsősorban az étel és ital jelenti nála. A Bikában negatív jelleggel megnyilvánuló Vénusz azonban mindehhez a formáló készséget is adja; a magasabb Bika-típus az anyagban ösztönzést talál, hogy azt formákba kényszerítse és a szépség vénuszi elemével is felruházza. A képzőművészetek - különösen a mintázás, szobrászat és a dekorálás -, sőt az emberi testben rejlő lehetőségeket szép formákban kifejező művészetek, pl. a tánc és az ének is Bika-jellegű tevékenységek. De még a szellemi-művészi tevékenységben is megnyilatkozik a Bika anyagias, hasznot váró hajlama; ritka itt az elragadtatott, szent hitben égő szellemiség s az alkotás anyagi ellenértéke fontos és ösztönző szerepet játszik. A Kos heves, nagyfeszültségű hatásaival szemben tehát a Bika a békés, egyenletes és egyensúlyra, ritmusra törekvő tevékenység jegye.
Ikrek
Az Ikrek következő fokozatában az előző létszakaszban sok erőt gyűjtött, sok tapasztalatot szerzett lélek ismét az ellenkező véglet felé fordul. A felhalmozott erők és javak a mindig kiegyenlítésre, nivellálódásra törekvő természet-törvény hatása alatt a szétszóródásra, a kiáradásra irányulnak. Az Ikrek embere nem takarékoskodik, nem ragaszkodik a meglévőhöz, nem tapad a röghöz vagy az anyaghoz. Lendülete pozitív irányt vesz és tevékenysége megint kifelé, a messzeségek felé fordul. Az előző létfokon megszerzett tapasztalatok és ismeretek nem elégítik ki többé, egész erejével arra törekszik, hogy tevékenyen, mozgékonyan irányítsa érdeklődését minden felé, ami megközelíthető és megismerhető. Ellentétben az előző fokozat befelé irányuló, koncentrált magatartásával, az Ikrek embere szétáradó erőfeszítésében igyekszik kapcsolatot teremteni mindennel, ami elébe kerül. A meglévővel szemben inkább az új, a még ismeretlen érdekli, e tekintetben a Kosra emlékeztet, de míg ez az erőkifejtésben öncélt látott, addig az Ikrek embere az új és feltáratlan dolgokkal kapcsolatokat létesít és igyekszik ezeket a kapcsolatokat minél szélesebb körre kiterjeszteni. Öntudata már összetettebb, az előző két jegy tapasztalattartalma összegződik benne, mozgékonysága és szétáradó hajlama az öntudatot gazdagabbá teszi, értelmével és szellemével is megtanul bánni. De ez a kísérlet még új élmény neki, nem tud gazdálkodni értelmi képességeivel, rendszertelenül fordítja érdeklődését minden felé, főleg az újat, a meglepőt keresve. Mint a Kosban az erőkifejtés, úgy az Ikrekben az értelmi kapcsolódás válik mintegy öncélúvá. Mindenről tudomást kíván szerezni, mindenről meg akar tudni valamit. Nem hatol a mélységekbe, nem törekszik a dolgok lényegének feltárására, megelégszik azzal, hogy tudomást szerez és kapcsolatteremtő hajlamával hírt ad másoknak róluk. Az önösség és önzés is változáson ment át, az Ikrek önössége nem annyira anyagias, mint inkább értelmi-szellemi: nagyra tartja ezeket a képességeit, büszke a mozgékony ügyességére, s ha mindezt önző módon hasznosítani is igyekszik, a megszerzett javakat nem halmozza fel, nem óvja meg, hanem szétszórja, vagy újabb kapcsolatok szerzésének szolgálatába állítja. Mindenhová behatol és mindent észrevesz, ami a felszínen végbemegy. Látja a hiányokat és szükségleteket, ez a képessége kritizálóvá teszi, de egyben azon igyekszik, hogy a hiányokat betöltse, és a szükségleteket kielégítse. Az anyagi javak főleg azért érdeklik, mert azokat szét lehet osztani, messzire eljuttatni és általuk újabb kapcsolatokat létrehozni. Értelmi-szellemi kapcsolatteremtő hajlama a gondolatokat is közvetíti, írói, még inkább újságírói tevékenységben nyílik erre a legtöbb alkalom; az anyagi dolgok közvetítésében pedig a kereskedelem, a forgalom kiépítése, a közlekedés megszervezése felel meg természetének. S ilyen értelemben mintegy beteljesíti az előző jegy munkálkodását, mert gondoskodik a termelt javak és értékek elhelyezéséről, mindenhová eljuttatásáról. Kapcsolatkereső hajlama sok utazásra készteti, de ezek többnyire rövidebb utak.
Rák
A rákövetkező jegyben, a Rákban, a továbbhaladó lélek ismét új tapasztalatokat szerez. Kipiheni előző, szétáradó és mozgékony tevékenységét, erőkifejtései negatív irányba, ismét befelé fordulnak. Öntudata más több fokozaton ment keresztül, most már határozottabban kezd énjével foglalkozni, de ennek minden lehetőségével még nincs tisztában. Éppen ezért önösségét és önzését nem állítja előtérbe, hanem azonosítja szűkebb környezetének érdekeivel, amelyekre koncentrálódó, befelé forduló hajlama irányítja figyelmét. Az előző jegy szétárasztó, mondhatni javakat fecsérlő igyekezet is meghozta visszahatását: a Rák-ember ismét gyűjt, felhalmoz, megóv. De ezt már nem az anyag öncélú értékelésével teszi, mint a Bika, hanem azért, hogy hasznát és előnyét lássák azok, akik felé szeretetével és gondoskodásával fordul. Mert a Bikának még erősen anyagias és önérdektől átszőtt ragaszkodása a sajátjához a Rákban már megnemesedik: itt a kis kör tagjaihoz és dolgaihoz való ragaszkodás szeretetté válik. De a szeretet eleme ezúttal először lép előtérbe, ezért még kissé kezdetleges, bár őserő él benne. A szeretet a Rák esetében még öncélú: szeretnie kell, mert ez a természete, de a szeretet bonyolultabb, további fokozatait még nem ismeri. A Rák szeretetének legjellemzőbb kifejezése az anyai szeretet, másodsorban a családapa gondoskodó jósága. Önzés és önzetlenség keveredik benne, mert a Rák embere a szeretett lényt teljesen azonosítja önmagával. A szeretet és a gondoskodás szűkebb körre koncentrálódik, de éppen ezért erős és teljes. Minden, ami ennek a szűkebb körnek az érdekeivel együtt jár, drága és fontos a Rák szemében. Odaadó gondoskodás, a testi és lelki szükségletek, hiányok kielégítése, betöltése, a szűkebb körű élet keretének rendben és tisztán tartása, csinosítása jelentik az elsőrendű tevékenységet. Ezért a Rák-ember szereti otthont, tágabb otthonát, a hazáját is, érdeklődése az otthon és a család felé fordul, gondoskodik a tőle függőkről, a konyha igazi munkaterévé válik; nagy erőfeszítésre, sőt önfeláldozásra kész, ha övéinek érdekéről van szó, s általában szorgalmas, munkás életet él, egyrészt mert erkölcsi felfogása is arra készteti, hogy ezzel követendő jó példát adjon. A Rák-ember tehát az eszményi polgár és családfő, s mint ilyen, a társadalom egyik legértékesebb fenntartója, támasza. De érzései, s az előző fokozaton megszerzett széleskörű tapasztalatok is követelik a magukét: értelmi-szellemi érdeklődése a távoli dolgok, messzeségek felé fordul és a képzelet világában éli át azt, amit a valóságban nehezen érhet el. A Rák-típusban – már a víz-jelleg révén is - erős képzelet él és ezzel az elérhetetlen messzeségek felé kalandozik. Ragaszkodása és életfeladata többnyire a maga szűkebb köréhez, legtágabb értelemben is szülőföldjéhez vagy hazájához köti, de vágya a messzeség, az utazás, főleg a tenger, amely a maga határtalanságában a legélesebb ellentét a szűk környezettel, s ezért mindennél gazdagabb tápot ád a képzeletnek. A Rák-ban uralkodó negatív-jellegű Hold mindezt a vonatkoztatást erősen hangsúlyozza a változékonyságával a Rák-emberben is hullámzó hangulatokat, változó kedélyállapotokat idéz fel. Diszharmonikus hatások a Rák-ban odavezethetnek, hogy a Rák-ember kiszakad szűkebb köréből, s akkor a képzeletben kifestett távoli utazások valóra is válnak; de a messze vetődött Rák-ember alaptermészete és képzelete ilyenkor az otthont állítja lelki szemei elé és senki sem érez olyan erős honvágyat, mint az otthonától elszakadt Rák-típus, noha minden vágya az volt, hogy messze földeket bejárhasson.
Oroszlán
A következő jegyben, az Oroszlánban a lélek ismét az ellenkező végletbe veti magát, pozitív erőit kifelé irányítja és szétáradó erőkifejtésben találja meg kifejezését. Az Én már elég fokozaton és tapasztalaton ment keresztül és itt ébred teljes öntudatra, olyannyira, hogy az Oroszlánban az önérvényesítés, az Én előtérbe helyezése, s a velejáró, bár még mindig normális határok közt maradó önösség és önzés válik szinte öncélúvá. A Rák-ban megismert és tudatossá vált szeretet megmarad, de az Oroszlánban uralkodó Nap szétsugárzó erőivel kapcsolódva kiterjed, szerteárad, és nagy kört von hatása alá. A szeretet és az önösség különös módon keveredik: az Oroszlán jóságos, jóindulatú, melegszívű, mindig kész két kézzel adakozni, de csak annak, aki megnyerte rokonszenvét, s azért, mert mindebben a maga énje és jelentősége léphet előtérbe. Bizonyos családfői gondoskodás is él benne, de ez eltér attól, amit a Rákban láthattunk. Nem elégíti ki már a szűkebb kör, a család, nagyobb, szélesebb kört akar látni maga körül, főleg azért, hogy természetének megfelelően annak középpontjában aláhasson, s mint a Nap, fényét, erejét a tőle függőkre, a hozzá folyamodókra sugározhassa. Örömmel ád minél többet, minél bőkezűbben, mert így méltó ez őhozzá, s ezzel hangsúlyozza hatalmát, erőforrásait. Önérvényesítő hajlama a hatalomban, a központi irányító tekintélyben találja meg igazi helyét, uralkodnia kell a maga körében, s ezt a kört tágítani igyekszik, hogy hatalmának is tágabb érvényesülése legyen. Az Oroszlán a szó legszorosabb értelmében királyi jegy, az igazi Oroszlán-típusban mindig van valami fejedelmi önérzet, büszkeség és parancsolni tudó tekintély, még akkor is, ha mindez csupán gátoltan, ki körre szorítkozva érvényesülhet. Fölfelé tör, erőit a maga érvényesülésére fordítja, de arról sem feledkezik meg, hogy híveit magával együtt felemelje. Erős életérzése és túláradó erői, teljes öntudatra ébredt énjének önösségével együtt az életörömök értékelésére vezeti, szeret jól élni, de az örömökben másokat is részesít: vendégszerető, gazdagon ellátja azokat, akik megfelelő módon közelítenek hozzá és éreztetik vele, hogy magasabban állónak tekintik. Az életörömök kedvelésében hajlandó túlzásba is csapni, a szerelmet önmagáért élvezi s ebben szinte kimeríthetetlen Nap-erői is támogatják, de ha szerelmi kapcsolataiban önös is, azért nem hitvány és kicsinyes módon önző; az felel meg természetének, hogy örömét megossza és élvezze, mennyi örömet tud adni másnak. Önösségében és büszkeségében hiú, de hiúsága megától értetődő és tényleges értékeiben gyökerezik. Ezért jobban szereti a kellemes szót, akár a hízelgést is, mint a nyers intelmet, de tisztában van a hízelgés értékével. Az anyagi dolgokat azért becsüli, mert örömet szerezhetnek, és mert másoknak is juttathat belőlük, ezzel is fokozva a maga jelentőségét. Nem gyűjt, nem óv meg, hanem szétoszt, ád, de igyekszik igazságosan mérlegelni. Az igazi Oroszlán-ember mindig igazságos, főleg azért, mert méltóságában ezt tartja magához illőnek. Oroszlán-jellegű hivatás mindaz, amely az embert előtérbe, központba állítja és nagyvonalúságot követel. Elsősorban államfő, aztán a nagy köznek, az államnak és közösségnek jelentékeny polcait betöltő személyek, de Oroszlán-típusok pl. a nagy szállodák igazgatói, a tűz-elem folytán magas rangú katonák, stb. is. Az életérzés teljessége művészi irányba is terelheti az Oroszlán-embert, művészete mindig életigenlő és nagyvonalú.
Szűz
A következő jegyben, a Szűzben, a lélek megint befelé fordulva, koncentrált irányban igyekszik pótolni az előző fokozatban szétárasztott erőket és megóvó, összetartó hajlammal fejti ki tevékenységét. Mint minden negatív jegyben, az érdeklődés itt is az anyagi, földies dolgok felé fordul, a gyűjtés és a meglévőkről való gondoskodás lép előtérbe. Az Oroszlánban már öntudatra ébredt Én itt is követeli a magáét, de a visszahatás is kiütközik: a Szűz típus erősen önös és önző, de ezt elleplezi. Sőt, kész önmagát mások szolgálatába állítani, mintha ösztönösen le akarná bontani önösségének várát. Míg az Oroszlán két kézzel szórta a javakat, a Szűz takarékoskodik az anyagiakkal és a maga erőivel is. Erre szüksége van, mert az előző létszakasz túlságosan fecsérelte az erőket és a Szűznek meggondoltan kell gazdálkodnia a megmaradt energiákkal. Ez a visszahatás és a jegy negatív jellege hozzák magukkal, hogy a Szűz életereje csekélyebb, betegségre könnyebben hajlamos, s óvatos, aggodalmas természete még ezt is túlbecsüli, fél a bajtól és elővigyázatosan igyekszik elkerülni minden betegséget, sőt, odáig megy, hogy képzelt betegségek rabjává válik. Gondos, szorgoskodó mivoltában minden figyelmét az anyagi dolgokra irányítja, de a benne uralkodó negatív Merkur-jelleg folytán értelmi-szellemi érdeklődéssel fordul feléjük. Az anyagot már nem önmagáért becsüli, mint a Bika, nem is a felhasználásával törődik, mint a Rák, hanem mélyebb természetével igyekszik tisztába jönni. Ráeszmél, hogy az anyag nem is olyan egyszerű és nyersen kézzelfogható valami, aminőnek pl. a Bika tartja, hanem rejtelmes titkokkal teljes; értelmi-szellemi hajlama kutató törekvéssel párosul, kritikának vet alá mindent és igyekszik ismereteket szerezni, - kifürkészni a dolgok mivoltát. Ebben a tekintetben a másik merkuri jegyre, az Ikrekre emlékeztet, de nem felszínes és csapongó, hanem mélyreható és megfontolt, sőt, nehézkes és aprólékos. Kutat, tapasztal, és a megismerteket rendszerbe foglalja, hogy könnyebben áttekinthesse. Az anyag természete mindennél jobban érdekli, ezért a kémia kifejezetten Szűz-jellegű tudomány. De nemcsak az anyagot igyekszik megismerni, hanem az ember viszonyát is az anyaghoz, általában az anyagi létformát; gondolkozóvá, bölcselkedővé és vizsgálódóvá válva keresi mindezek értelmét és az eredményeket megint csak rendszerbe foglalja. A rendszeresség mintha az oroszlán rendszertelen szétáradásának visszahatása volna a Szűzben. Aggodalmas gonddal tart rendet, pontos, pedáns, kínosan ügyel a rendre és a tisztaságra, mindennek áttekinthetőn, sorba rakva kell rendelkezésre állnia, cédulákkal látja el a dolgokat, ellenőrzi a kiadást és a bevételt. Ezzel a hajlamával az amúgy is merkúri jellegű kereskedelemben a magasabb fokú, fejlettebb ágazatot képviseli, a szabályozott, megszervezett kereskedelmet és a banküzletet. A dolgok megismerésére törekedve tudományos, rendszerező munkásságban is megtalálja a helyét. Rendet teremt a világ dolgaiban, amelyeket az előző jegy, az oroszlán olyan kedves könnyelműséggel és adakozó kedvvel szórt szét. S éppen ezért nagyon szigorú a kritikájában, amikor rendszertelenséggel és nagyvonalú könnyedséggel találkozik. Az Oroszlán uralkodni vágyásának is megvan a maga visszahatása: a Szűz készségesen szolgál, alárendeli magát a felsőbbségnek és erőit meggyőződéssel bocsátja mások, irányító tekintélyek rendelkezésére. Ezért legjobban alárendelt állás, az alkalmazotti minőségben való munkálkodás felel meg természetének, ha pedig mégsem így helyezkedik el, akkor legszívesebben magányosan, félrevonulva tevékenykedik, anélkül, hogy másokat a maga szolgálatába állítana.
Itt lezárul a ciklus első fele; az Én teljesen magára eszmélt, úgy pozitív, mint negatív értelemben, s a következő jegyek magasabb, átfogóbb tevékenység és fokozódó szellemi öntudat fejlődésének, s az Én fokozatos feloldásomnak állomásai. A következő jegyek mindegyike poláris ellentétben, poláris kiegészítő kapcsolatban áll a vele szemben lévő jegy tartalmával.
Mérleg
A Mérlegben a lélek megint ellentétes irányt vesz, és pozitív visszahatással indul új tapasztalatok felé. Megtanulta már a rendtartást és ennek értékeivel is tisztában van, de fellázad a túlzott rendszeresség és főleg az aprólékosság ellen. Nagyvonalú és széleskörű az érdeklődése, s ezt az itt pozitív Vénusz hatásai festik alá. Tevékenysége ismét kifelé irányuló, szétterjedő lesz, s a múltból magával hozott tapasztalatok alapján a sok ellentét közt igyekszik egyensúlyt teremteni. Öntudata, mely az Oroszlánban magára ébredt, a Szűzben pedig már korlátozni próbálta az Én túlzó követeléseit, a Mérleg önösségének új színt ád: öntudatos, önérzetesen büszke, de kevésbé önző, s ebben is arra törekszik, hogy egyensúlyt találjon önmaga és a külvilág érdekei közt. Általában mindennél jobban a kiegyenlítésre, a harmónia helyreállítására irányítja a figyelmét, tevékenységét is ennek a célnak a szolgálatába állítja. A rendet és rendszerességet már nem anyagias és szűkebb határok közé zárt területen igyekszik átélni, hanem a magasabb rendű rend keresésében: törvényt, ellenértéket áthidaló és összehangoló nagy rendet akar, amelyben az arányosság vénuszi elve, az értelem és a szellem uralkodjék. Erői új célok felé fordulnak, mint a vele szembenálló, őt polgáriasan kiegészítő Kosban, de a lendület nem marsi módon öncélú és heves, hanem kimért, meggondolt és célkitűző. Míg ott a nyers erők leküzdésére irányul az erőfeszítés, a Mérlegben értelmi-szellemi eszközökkel megy végbe az igyekezet a szembenálló erők leküzdésére, elsősorban a kiegyezés, a kiegyenlítés módszerével. Nincs itt éles és kemény szembefordulás, hanem alkalmazkodó, behízelgő, megnyerő meggyőződés jut szerephez, amely azonban nem feledkezik meg céljáról. Diplomatikus hajlékonyság, rábeszélőképesség társul a kellemes, tetszetős, egyensúlyozott érintkezési formákkal, amelyek vénuszi eredetűek. Jog és igazság, becsület és mások megbecsülése lép előtérbe, s a formák nagy jelentőséget kapnak. A formák azonban nem üres formaságok, hanem értelmet nyernek, és határozott céljuk van, amely szintén a harmóniát, az éles ellentétek áthidalását szolgálja. A szépség eleme már nem az anyagformáló készségből ered itt, mint a negatív vénuszi jellegű Bikában, hanem világosan látott és tudott szellemi törekvések táplálják, magas színvonalú művészet, „grand art” az eredmény. A rend és a szépség a Mérlegben mindig az egybehangolást és az éles ellentétek elsimítását igyekszik megvalósítani, eszközei finomak és szelídek, okosak, de éppen ezért az eredmény sokszor csak ideiglenes, nem gyökeres és mélyreható. A Mérleg-típus jó, harmóniára törekvő élettárs; jogi, igazságszolgáltatással kapcsolatos hivatásra alkalmas, de kiváló diplomata és magasabb állami tisztviselő is lehet. Művészek és színművészek gyakran állnak Mérleg-hatás alatt.
Skorpió
A következő jegyben, a Skorpióban aztán megnyilatkozik az előzők visszahatása, de az odáig szerzett tapasztalatok és eredmények összege is. A Mérleg kifelé irányuló, szétterjedő tevékenysége után itt is befelé fordulás, koncentráltság következik, de kiütközik az előző jegyben még csak kiegyezéssel, elsimítással elintézettnek vélt ellentétek egész ereje is. A Skorpió víz-eleme elmélyülő érzést és lelkiséget ád, s ehhez az itt negatív Mars, sőt a Plútó nagyfeszültségű ereje járul; a léleknek szembe kell néznie mindazzal a feladattal, amelyek megértésére és átélésére az előző fokozatok megérlelték, s amelyeket azok a maguk módján próbáltak megoldani. A Skorpió nem elégszik meg a rend és összhang kedvéért mindenképpen létrehozott kiegyenlítéssel, az ellentétek ideiglenes áthidalásával, sem az előző fokozatban érvényesülő szelíd és meggondolt eszközökkel. Újraértékel mindent és próbának veti alá az előző fokozatban elért eredményeket. Az ellentétek legélesebb és legvégletesebb formában merülnek fel újra és nem maradnak meg a normális élet síkján, hanem a magasabb régiókba emelkednek. A negatív jegyek módjára a Skorpió is visszamerül az anyagba, de ezt nem találja kielégítőnek. Erőit arra irányítja, hogy az anyagiság és testiség legrejtettebb természetét is megismerje, de nem kívülről szemlélve és rendszerezve, mint a Szűz, hanem a legközvetlenebb, legszemélyesebb módon, az átélésben. Ugyanekkor a lelkiség és a Mars-Plútó előrehajtó, ösztönző feszültsége a testiség mélységeiből a tisztult szellemiség felé vezető útra irányítja figyelmét és megsejti, hogy az ellentétek és ütköző végletek gyökeres megoldása csak egy magasabb létsíkon válhat lehetővé. Mindez fokozza a végletességet, a legerősebb testiség és a legmagasabb cél felé törekvő lelkiség összeütközik, és nagy válásokat idéz fel. A Skorpió az a pont, ahol a „lenn” és „fenn”, a testiség és a szellemiség, a véges és a végtelen, az alacsonyrendűség és magasrendűség, a mohó életszomj és a megtisztult felemelkedés találkoznak, hogy megvívják csatájukat. A Skorpió érzi, hogy le kell mondania mindenről, ami kézzelfogható és testies, el kell szakadnia a véges kötelékektől, de egyúttal azt is tudja, hogy igazi áldozat csak az lehet, ha az ember azt áldozza fel, amit a magáénak mondhat. Ezért ösztöne arra hajtja, hogy mélyen belemerüljön a testiségbe, a szenvedélyekbe, a végletek fizikai átélésébe, mert tudja, hogy útja ezeken keresztül vezet, s csak akkor emelkedhet fel, ha megismerte és leküzdötte a véges, de rendkívül erős kötelékeket. Feladata: megölni önmagában az alacsonyrendű, testi embert, hogy feltámadhasson benne a magasrendű, tisztult ember. Útja azonban nem elméleti, vagy értelmi-szellemi út, hanem az áthatolás, sőt átgázolás a leküzdendő területeken. Éppen ezért vonzza és tartja fogva a szenvedély, s mindennél erősebben a testiségben gyökerező legtitkosabb valami, a nemiség, amelynek felsőbb értelme mégis kiemelkedik a testiségből és egyetemes törvényre mutat. A földi élet egyéb anyagi kötelékei, a birtok, a tulajdon, az otthon, a család, a hatalom, a jólét, az anyag értékelése, az ellentétek ideiglenes kiegyenlítése, amelyekkel az előző jegyekben találkoztunk, már mind mögötte vannak, már csak egyetlen rendkívül erős kötelék tartja fogva, a nemiség rejtelme, a kettősség misztériuma, amely mögött titokzatos egység biztatása int. Faust problémája ez, aki szintén végigjárta a megismerés különböző útjait, de arra az eredményre jutott, hogy bele kell vetnie magát a beteljesülő átélésbe, a szerelem misztériumába, mert útja csak ezen keresztül vezethet tovább, s kész volt az ördöggel is szövetkezni, hogy elindulhasson a neki rendelt úton, bizakodva abban, hogy a törekvő lélek előbb-utóbb eléri igazi célját, a felszabadulást és a felemelkedést. (Goethe Skorpió-típus volt, és a Faust-ban tökéletesen kifejezte a Skorpió problémáját.) A Skorpió-ember számára a szerelem és a nemiség nem kényelmes öröm, mint például az Oroszlánnak, hanem egész valóját felrázó élmény, pokol vagy tisztítótűz, s minél több gyönyört talál benne, annál inkább rádöbben arra, hogy amit kap, az csak látszat, véges jelképe valami végtelennek és a múló egyesülés mámoros önfeledése csak hiányos előképe a végtelenbe olvadás teljes üdvösségének. És ha keresztül tud törni ezen a végső akadályon, akkor rátalál önmagára és a kínzó ellentétek végső kiegyenlítésére: újjászületik, valami meghal benne és feltámad a magasba szárnyaló lélek, amely a rög kötelékei fölé emelkedik. Ezek a hajlamok és adottságok a Skorpió embert a misztérium felé hajtják, misztikus és mágikus erőkkel lép kapcsolatba, s ezek mind hidat mutatnak neki a véges és a végtelen közt. Amíg azonban a testiség kötelékei meglazíttatlanul fonódnak reá, a fekete mágia veszedelmei környékezik. Nemisége öntudatlanul is tele van mágikus erőkkel és ezek könnyen csapnak át bizonytalan területekre. De mindig él benne a meggyőződés, hogy a legmélyebb bukásból is fel tud emelkedni, és érzi az erőt, hogy ne adja fel a küzdelmet. Szelleme végletek közt csapong, szinte egyik napról a másikra át tud lendülni a testiségből az elmélyedő, misztikus átélésbe, vagy ebből megint vissza az előzőbe. Itt van az „élet és a halál” határa, a nagy átmenet, a szellemi újjászületés legnagyobb lehetősége. Itt kínálkozik a legmagasabb felemelkedés és a legmélyebb bukás. Itt kísért a sátán, és itt győzheti le a kísértőt az, aki fölébe tud kerekedni. A Skorpió, ha erőit felszabadította az érzéki testiség béklyói alól, óriási energiákat bír latba vetni, és mágikus képességeit is magasabb rendű céljainak szolgálatába állíthatja. Nagy átalakítók, új rend hirdetői, misztikusok és bölcsek, az élet és halál kérdésével szembenéző kiváló orvosok, de az alantas, romlott változatban szörnyű gonosztévők is akadnak a Skorpió-emberek között.
Nyilas
A következő jegy, a Nyilas elfordul az előző fokozat felkavaró, mindent végletesen élére állító problematikájától; erői pozitív irányba, kifelé fordulnak, és szétáradó tevékenységben jutnak kifejezésre. Ha a lélek a Skorpióban sikeresen felszabadult, legyőzte önmagát, akkor átugorhatja a következő fejlődési fokozatokat, de ha csak okkult és tapasztalt, akkor a Nyilasban összegzi az előző eredményeket, és a visszahatásoknak engedelmeskedve kerekedik a válságok fölé. A magasabb, tisztultabb világot már előző gyötrődéseiben megismerte, megközelítette; nem emelkedett ugyan beléje teljesen, nem szakadt ki végleg minden földi kötelékből, de tisztába jött ezek értékével, és erőit immár arra fordítja, hogy a magasabb rendű törvényt szolgálja, ennek átélésére törekedjék, s másokat is az egyetemesség elveinek megismerése felé tereljen. A Skorpió vívódó, belső problémák felé forduló hajlamával szemben, a Nyilas a világban, a külső kapcsolatokban, az életben igyekszik érvényt szerezni törekvéseinek. A Nyilasban megnyilvánuló harmonikus Jupiter-hatás kiáradó emberszeretetet és jóindulatot ád, jupiteri, joviális vonások lépnek előtérbe: jó kedély, barátkozó, életörömöket kedvelő hajlam, amely mind a társas közösség céljait szolgálja. A Nyilas- típus a fehér asztal mellett is az emberi együttérzés és együttműködés magasabb rendű célját tudja előmozdítani, s ha közben a maga jólétére és az élet kellemességeire is gondol, ez nem alacsonyrendű vonás benne, hanem csak természetéből ered. A szélesebb körű rend, az emberi élet tevékenységeinek közös feladatok felé fordítása, az egészséges erőkifejtésre való hajlam sportkedvelővé teszi a Nyilast; a sport nemcsak életigenlő öröm és az erőket értelmes célra irányító törekvés benne, hanem alkalom arra is, hogy a hasonló hajlamúakat egyesítve, megszervezve, ismét a tevékeny és pozitív irányba ható erők közösségét, rendjét teremtse meg. De érdekli minden, ami a közösség és a társadalom együttes munkálkodásával összefügg, s mindebben a kiegyensúlyozott rendet, az államfenntartó és főleg a már meglévő rendszert akarja szolgálni. A Nyilas ezért bizonyos mértékben konzervatív; nem igyekszik újítani, csak hosszas mérlegelés után hajlandó elfogadni, többnyire csak részben az újat, miután ezt összeegyeztette a meglévő értékekkel, és lefaragta róla az érdes, éles szögleteket. A fennálló, szentesített rendet olyan nagyra becsüli, hogy hajlamos a világegyetem nagy rendjével azonosítani, olyan értelemben, hogy a kiegyensúlyozott rendet az isteni rend és törvény megnyilatkozásának és földi képviselőjének tekinti. A vallás, az emberek egyöntetű és harmonikus vezetését megkönnyítő vallásos hit, a világi törvény, a hagyományokon alapuló és a nagy többségnek megfelelő világnézet kérdései első helyen állnak a Nyilas érdeklődésében. Belső alkatának semmi sem felel meg jobban, mint ha ezeket az értékeket szolgálja hivatásában is: bíró, jogász, törvényhozó, állami tisztviselő, a rendfenntartó szervezetek tagja, politikus, társadalmi kérdésekkel foglalkozó közíró lesz belőle, sőt katona is, de ebben a hivatásban inkább a felsőbb vezetés, az értelmi munkálkodással kapcsolatos feladat, például vezérkari tevékenység, katonai nevelés, hadtörténeti irodalom, hadbírói pozíció felel meg neki. A papi hivatás mindennél inkább Nyilas-jellegű; különösen a magasabb egyházi méltóságok reprezentáló, a nagyvilágban is előkelő szerepet játszó tevékenysége felel meg itt, mert a Nyilasban több a pozitív életigenlés, mint a világtól elforduló aszkétai hajlam. Sőt, az utóbbi rendszerint hiányzik is belőle. Mindezek a vonások a Nyilas-típus külső életében is megnyilatkoznak: kedveli a kifinomult formákat, a szertartásosságot, az ünnepies külsőségeket, a népes gyülekezetet, az ilyen alkalmakkor való szereplést és előtérbe lépést: a Nyilas-jellegű a ragyogó ornátusban, díszes környezetben istentiszteletet celebráló, vagy ájtatos menetet vezető főpap, az ünnepélyes aktusok középpontjában álló, díszruhás államférfi, a komoly, méltóságteljes, sok államban ma is ünnepélyes talárt viselő bíró, aztán köznapibb változatában a szervező, irányító sportember, a vörös kabátban nyargaló falkavadász, s az elegáns, sportszerű „fair” felfogású vadászember, aki a sporttevékenység után el nem engedné a lakomát és a pohárköszöntőket, vagy a csillogó egyenruhában szemlét tartó magas rangú tiszt. A nyilas életigenlése és életszeretete még az állatvilágra is átterjed, de itt is a hasznos, mozgékony és nemesebb állatokat kedveli, elsősorban a lovat – jelképe is a nyilazó kentaur! – aztán a kutyát, főleg a jól idomított vadászebet, s mint vadász, a büszke „trófeát” jelentő nagyvadat. (Az egyszerű „húsvadászat” inkább a világ minden dolgát hasznosítani és birtokolni kívánó Bika-típushoz illik.) Emberszeretetében adakozó, de adományainak mindig a joviális, barátok szerzésére irányuló színezete, vagy alamizsna jellege van. Nagyon megfelel neki a bőkezű adakozás az ünnepélyesebb alkalmakkor, gyűjtésben, jótékony célú aláírásokban. A Nyilas általában kerüli a problémákat, ezeknek a konzervatív rend fenntartásával igyekszik elejét venni, s ha mégis felmerülnek, mindenképpen kiküszöbölni. Így aztán sokszor csak a rendelkezésére álló hatalommal biztosíthatja a rendet és az egyensúlyt, amely éppen ezért gyakran csak látszólagos, mert a Nyilas nem hajlandó tudomásul venni a forrongó, feszülő, robbanással fenyegető, megoldatlan problémákat: ezekben csak lázadást lát, szerinte elkerülhetők volnának, ha mindenki elfogadná a fennálló rend szépen kidolgozott elveit.
Bak
A következő jegy, a Bak, ismét más irányba, önmaga felé, a legkézzelfoghatóbb anyagi célok felé irányul, negatív jellegének megfelelően. Az előző fokozat eredményeit, éppen ennek vázolt hiányosságai miatt nem tartja elég megbízhatóknak és biztosaknak. A főleg szellemi-értelmi célkitűzések, amelyek a Nyilast vezették, nem elégítik ki. A Bak már kézzelfoghatóbban és keményebben, szilárdabban akarja biztosítani a földi javakat és az ezeken őrködő rendet. A tágabb, általánosabban értelmezett rend nem érdekli, csak azt tartja biztosnak, amit ő maga tud összefoglalni és a maga erejével uralma alatt tartani. Földies jellegével a leganyagiasabb dolgokra veti magát, s ebben az itt negatív Szaturnusz is támogatja. Az anyagvilág azonban már nem csak az egyszerű és igénytelen birtoklást, vagy az anyagi dolgok értelmi-szellemi rendszerezését jelenti számára, mint a Bikának vagy a Szűznek, hanem fő-jegy jellegének megfelelően egész erejét latba veti, hogy az anyagot uralma alá hajtsa. Minden gondolata, minden célkitűzése erre irányul, s mert az anyag merev és hajlíthatatlan formája a legnagyobb mértékben kihívja erejét és uralmi törekvését, az akadályok csak annál jobban ösztönzik. Az anyag természetében rejlő akadályok, nehézségek és gátlások folyton elébe tornyosulnak, egyetlen típusnak sem kell olyan súlyos küzdelmet folytatnia az anyagvilággal, mint a Baknak. De ez az ő igazi területe. Nem nyugszik addig, amíg sorra le nem küzdötte az akadályokat, hallatlan szívósság, kitartás és elszántság él benne. Ereje ezekben nyilvánul, koncentráltan, önös módon; nem árad szét, nem pezseg és feszül, mint a pozitív jegyek, különösen a tüzes jegyek erőkifejtése. Meggondolt és mérlegelő, körültekintő és előrelátó, mert mindig készen van arra, hogy bármerről újabb akadályok állhatnak elébe. Ereje nagy, de egyetlen kitűzött feladatra irányítja. Annyira nagyvonalú ebben, hogy céljainak követésében szinte megszállottként veti magát tevékenységébe, nem lát, nem hall mást, csak ami a terveit előmozdíthatja. Makacs és hajthatatlan a határozottságában, de az uralom vágya annyira eltölti, hogy a cél érdekében még önmagát is aláveti, nem másoknak, hanem a maga akaratának: nagy önuralom, fegyelmezettség származik ebből, amely odáig elmehet, hogy a Bak-típus szinte sanyargatja önmagát, mindent megtagad magától, de másoktól is: diszharmonikus végletben zsugorivá, fösvénnyé lesz, és a minden erővel megszerzett anyagi javakat öncélnak tekintve, a merő, puszta birtoklásban találja kielégülését, nem gondolva arra, hogy az ilyen vagyon teljesen haszontalan még neki is magának is. Harmonikus megnyilatkozásban a Bak nem esik ilyen végletbe, de akkor is nagyon takarékos és véteknek tekinti az anyagi javak fecsérlését. A gondolataiban sem keres fel messze távlatokat, ragaszkodik a meglévőhöz, mert az egyszer elért megismerést meg akarja tartani. Ezért nem ismer ellenérvet és egyezkedést: dogmatikus, kemény őrzője a betű szerinti törvénynek, de maga is ilyen értelemben követi. Szigorú és lelkiismeretes a hatalma alá kerített, vagy akár csak rábízott értékek fölött éberen őrködik; ezért különösen alkalmas olyan hivatásra, ahol anyagi javak kezeléséről, a velük való sáfárkodásról van szó, magasabb formában pedig nagyarányú anyagkitermelő, anyagi javakat kezelő és őrző vállalkozások vezetésére alkalmas. Legjellemzőbb tevékenysége azonban, amikor egyedül, a maga uralmi célját követve küszködik az anyag legyőzésével, meghódításával. A kitartás, szilárdság, hűség, megbízhatóság és megvesztegethetetlenség előnyös vonásaival szemben nagyon hajlamos a ridegségre, kemény önösségre, megátalkodott hajthatatlanságra, s az akadályokkal szemben nem válogat az eszközökben, kíméletlen, durva és bosszúálló tud lenni. Amilyen nehéz feladatok állnak elébe, olyan nehéz és rideg a sorsa is. De mindebben megállja a helyét és kielégülést talál az anyagvilág biztosított uralmában, bezárkózik önös és anyagias életcéljainak eredményébe, és ha a sors mindent kiragad is a kezéből, van szívós ereje ahhoz, hogy újrakezdje a harcot.
Vízöntő
A következő jegy megint a legélesebb ellentéte az előzőnek: a Vízöntő fokozatában a lélek ismét pozitív irányba fordul, erői kifelé és szerteszét áradnak. Ennek megfelelően, s a légies-elem hatása alatt, a Vízöntő-típus értelmi-szellemi téren találja meg a legmegfelelőbb megnyilatkozását. Az előző fokozatban elért anyagi uralom és az ehhez szükséges kitartás feloldódik: a jó eredmény megmarad és szilárdságot, szívós erőt ád a szilárd-minőséghez tartozó Vízöntőnek, de az anyagi világ nem érték többé a szemében. Megismerte a törekvést, hogy szembeszálljon az akadályokkal a célért, de pozitív-légies mivoltában most már nem is törődik az akadályokkal, egyszerűen széttöri a gátakat, hogy ereje korlátlanul áradhasson előre. Az anyagvilág azonban elválaszthatatlan a nehézségektől és akadályoktól; amikor a Vízöntő szétrobbantja a gátlásokat, magát az anyagot is mintegy megsemmisíti; ez nem jelenthet többé kívánatos célt számára. Erejének tudatában egyenesen örül a kötetlenségnek a gátlások hiányának, és ahol akadályt talál, szétfeszíti a korlátokat. A szabad tér, a határtalanság felel meg természetének, de ezt még el kell érnie, nem kapja készen. Ezért irányítja erőit arra, hogy lerombolja a gátakat, az útjába álló sorompókat. Önálló és független, nem tűr köteléket és bilincseket. Szertelen és merész, s mert új utakon szeret járni, eredeti és különös is. Szellemi-értelmi adottságával a gondolat területén is szabad teret követel: a hagyományok, a fennálló és kiegyensúlyozott rend az ő számára csak nyűgöt jelentenek; mindez érték lehetett az előző fokozatban, de most már csupán tehertétel, amely a szárnyalást, a messzeségek felé néző előretörést gátolja. Gyanakvással néz mindent, ami már megvan, amit az emberek megszoktak, s ezért mérlegelés nélkül elfogadnak;neki csak az az érték, ami valóban megáll minden próbát, minden egyéb csak idejét múlta lom. Az új többet jelent, hiszen tele van lehetőséggel, nem is sejtett tartalommal. Így lesz a Vízöntő-ember forradalmárrá, de mert céljaiból hiányzik az anyagiasság és az ezzel járó alacsony önzés, mindig eszményi, magasztos, nemes feladatokért küzd. A Bak rideg magába zárkózásának ellenhatásaképpen a Vízöntőben nagy emberszeretet él, de ellentétben a vele polárisan kapcsolódó Oroszlán elégedett, derűs, önös és testies bőkezűségével, a Vízöntő a világ minden javában szeretné részesíteni embertársait, s a jót mindenekelőtt szellemi értelemben véve, az embert az embertől elválasztó korlátokat akarja lerombolni, hogy az emberiség szabadon élhessen és értelmi-szellemi belátással igazságosan osztozzék meg a javakon. A társadalmat nagy, átfogó egységbe formáló gondolatrendszerek Vízöntő-jellegűek: a francia forradalom eszményei, aztán a szociális forradalom még átfogóbb törekvései mind ide tartoznak. De a Vízöntő annyira megveti az anyagot, a gyakorlatias realitást, hogy a szellemiségéből eredő rendszerek is csak nehezen valósulhatnak meg, sőt eredeti formájukban és egészükben meg sem tudnak valósulni. Ehhez még kell valami: a keresztülvitel, a megvalósítás hatalmas ereje, tehát marsi elem, amelyet a legújabb világmozgalmak, a nagy népi összefogások, a „totális” irányzatok adtak többletként a Vízöntő eszményiségéhez. De a vízöntő úttörő szerepe is fontos: meglazítja a mozdíthatatlannak vélt korlátokat és a szellemet óriási, merész erőfeszítésre ösztönzi. Ez a feladata. Ezért keresi a meglepően újat és veti meg mindazt, ami elavult és ósdi. Mint a Skorpió, bizonyos értelemben a Vízöntő is fordulópont: a lélek itt szakít az anyagi kötelékekkel és emelkedik a tiszta szellemiségbe. A reálisnak nevezett, földies és korlátozott megoldások nem állják útját: a végtelenségbe emelkedik s az érzékfölötti világban találja meg az annyira keresett határtalanságot és eszményi beteljesülést. De itt nincs belső küzdelem és önmarcangoló vívódás: a lélek szárnyal és a magasba tör. A korlátlanság és kötetlenség azonban könnyen végletbe csap: szertelenség és a lehetségestől elrugaszkodó excentricitás jár ezzel, az értelem bukfencet vet, hogy függetlenségét és eredetiségét bizonyítsa. Az igazi inspirált lángelmétől a kacagtató, valószínűtlen fintorokban megnyilvánuló eszelősségig terjed a Vízöntő útja. A bohóc, a clown, a képtelenségekben tobzódó, váratlan fordulatokkal meglepő bolondéria is igazi Vízöntő-hatás, s ebben rejlik rokonszenves és vonzó volta. Don Quijote a kizökkent Vízöntő mintaképe: eszményekben hívő, mások javáért önfeláldozó, vakmerő, akadályt nem ismerő lovag, aki szertelenségében fantasztikus szellemi bukfenceket vet és szélmalmokat rohamoz meg, de mégis nemes és becsülésre méltó. A valóságok korlátjai nem zárják szűk térre a Vízöntő-embert. Otthon van minden tevékenységben, ahol új meglepő utakat kell törni, ahol, új vívmányokat kell létrehozni vagy felhasználni, merész gondolkodók, eredeti, különös, sajátos zamatú írók, művészek, feltalálók, vakmerő repülők és a holnapba néző társadalmi újítók kerülnek ki a Vízöntő-típusok közül. Diszharmonikus kizökkenésben aztán a Vízöntő-típus a természetszabta normákban sem találja helyét, pl. a nemiségben homoszexualitásra, perverzitásra hajlik, de pozitív értelemben. Kizökkenve általában hóbortos fantaszta, vagy veszedelmes fennforgató, őrült romboló lehet belőle.
Halak
A rákövetkező utolsó jegy, a Halak ismét végletes ellentétbe fordul, negatív irányba tér és koncentrálja erőit. De az előző fokozatokon már mindent végigpróbált és átélt a lélek; a halak embere nem talál többé határozott, kézzelfogható, anyagias vagy földies, vagy akár értelmi-szellemi célt, amely új feladatot állíthatna elébe. Erőit tehát befelé irányítja, önmaga létének legmélyébe száll alá, s koncentrált figyelme a lelkiség végső titkaiba mélyed. De ugyanakkor ráeszmél, hogy létünk végső gyökere és a mindenség lényeges tartalma – egy és ugyanaz. „Mint odafönn, ugyanúgy idelenn” – határtalan azonosság, a legnagyobbnak és a legkisebbnek egybeolvadása az az élmény, amelyben a Halak lelkisége legjellemzőbben jut kifejezésre. Koncentrált erői nemcsak befelé, hanem ugyanakkor kifelé is áradnak, mert nincs többé különbség a „benn” és „künn” közt; a lélekben minden találkozik, minden egyetlen nagy értelmet kap, s ez oly határtalan, hogy az ész előtt már kháosszá folyik szét. A Halak emberében a mindenség ébred öntudatra, s a maga tudata szétárad a mindenségbe. Mély lelkiség és örök tényekben gyökerező ösztönösség születik ebből: a Halak embere már nem értelemmel, mérlegeléssel és osztályozással közelít a világhoz, mint poláris ellenlábasa, a Szűz, hanem érzéssel, szinte öntudatlan azonosulással kapcsolódik bele a világba, s többé nem az anyagba zárt világgal, hanem az anyagon keresztül is megnyilvánuló, minden korlátozáson túlterjedő szellemvilággal lép kapcsolatba. Megérzések, látnoki felismerések, titokzatos sugallatok szólnak hozzá, s a legmagasabb fokon prófétai elhivatottságot adnak a Halak emberének. A mindenségbe kiáradó érzés mellett eltörpül, szinte megsemmisül az Én és az önösség, a lélekben határtalan emberszeretet ébred, amelynek gyökere az a felismerés, hogy egyek vagyunk, testvérek vagyunk mindnyájan, az Én és a Te közt nincs többé válaszfal. Krisztusi életfelfogás és krisztusi magatartás ered mindebből: szeretet, jóság, önzetlenség, sőt, önmagáról megfeledkező odaadás, amely a nagy egységben átéli Istent. Míg a Vízöntőben a lélek még a korlátozások lerombolására törekedett, addig a Halakban már kijutott a határtalanságba, az egyetemességbe. Így ment végbe a nagy kör, a lélek fejlődésének hatalmas ciklusa: ahogy a kezdő fokozaton az Én még alig-alig ébredt öntudatra, ugyanúgy a végső fokozatban ismét feloldódik, szétárad és megsemmisül az önösség, az Ego. De a Halak-típus, ha nem érhette el a tökéletes révbejutást, a kör végét, akkor szétterjedő, feloszló hajlama szintén érvényesül, de olyan formában, amely a fejlődésnek újabb ciklusát követeli, hogy a lélek újra keresztülmenjen a nagy iskolán. Mert az ilyen Halak-típus annyira elveszti a lába alól a talajt, és annyira khaotikussá olvad szét, hogy ha negatív és maga felé forduló érzésvilágában mégsem tud elszakadni a földtől, akkor kapcsolatai a földies dolgokkal határozatlanokká, szétfolyókká és visszásakká válnak. Az Én elmosódásával így jár együtt az önuralom hiánya, az érzések és vágyak úgy hányják-vetik a Halak emberét, mint a tenger hullámai a kormányavesztett sajkát. Emberi hajótörés következik ebből: az érzések elveszítik a biztos irányt, eltévelyednek, beteges hajlamok lépnek fel, asz Én és Te polaritásának feloldódása a nemiség terén is megnyilatkozik, és perverzitásokra és homosexualitásra vezet, negatív értelemben, míg a Vízöntő visszás hatása, a normák megtagadásával, inkább pozitív értelemben okoz ilyen hajlamokat. Vagy más szenvedélyek jutnak uralomra a szinte gazdátlanná vált értelem fölött: iszákosság, kábítószerek használata következik ebből. A bizonytalanságba és kháoszba fulladt ember ítélőképessége is elernyed, a megtévesztő látszatokat összekeveri a valóságokkal, csalás, ámítás áldozatává lesz, vagy ő maga csal és hamisít. A magasabb élményekre hajlamos, de mégis diszharmonikus Halak-típus a szellemvilággal kapcsolatos jelenségekben veszti el útját, csaló szellemidézők és médiumok ejtik hatalmukba, vagy túlvilági megnyilatkozások vezetik tévútra, egészen a megszállottságig vagy az értelem teljes felbomlásáig. A harmonikus Halak-típusok mindenütt megállják helyüket, ahol a lelkiségnek, a szeretetnek és a magától értetődő önfeláldozásnak jut szerep: szerzetesek, apácák, jóságos betegápolók, mások szolgálatában önzetlenül fáradozók, a szellemiség és az érzékfölötti dolgok odaadó kutatói, a hit prófétalelkű hirdetői és kitűnő médiumok kerülnek ki közülük.
