Ki vagyok én? Mi végre vagyok e világon? Mindenkiben felmerül ez a kérdés élete során. Amikor híre ment, hogy Buddha bárkit fogad, hogy megválaszolja kérdéseit, ezrek gyűltek össze előtte a tisztáson. Nagy csönd volt. Buddha kinyitotta a szemét, elmosolyodott, és megszólalt: Bármit kérdezhettek, kivéve a reinkarnációról, Istenről és a szabad akaratról.
Az emberek arcára döbbenet ült ki; minden kérdésük e három dolog körül forgott. Végül csalódottan távoztak. Ananda, Buddha legrégibb tanítványa megkérdezte őt, miért mondta ezt. Buddha válasza ez volt: Ananda, vannak dolgok, amikről nem lehet beszélni, vagy gondolkodni, megtapasztalni kell őket.
Önmagunk legbelső lényegét, kincseskamránkat a mese szerint sárkány őrzi; mi vagyunk e kincs, mi vagyunk e sárkány és mi lehetünk a mesebeli hős is. Ám ahhoz, hogy átküzdjük magunkat a sárkányon mindent tudnunk kell róla.
Sötét este volt. Csendes, hűvös, az egyetlen nesz az éjszakában egy kisegér mozgása volt az avarban. Szerette ezt a kertet, szerette a családot is akinek a házához tartozott. Gyakran látogatta meg a padlásukat is. Egyetlen dolgot nem szeretett: a család macskáját.
Ezen az estén is élvezte a hűvöset táplálék után kutatva. Hirtelen azonban baljós érzete támadt. Nagy gesztenyefa állt a család kertjében, erőt sugárzó, oltalmazó, a kisegér azonban nem tudott erőt meríteni belőle. Rossz előérzete volt. Egy pillanattal később látott egy gesztenyét lehullani, hallotta koppanását az avarban, és a következő pillanatban úgy érezte, megáll a szíve.
A semmiből előtte termett a család macskája. A félelemtől mozdulni sem mert, harcba szállni vele nem is mert gondolni. Izmai maguktól megfeszültek, eszeveszett rohanásba kezdett ösztöneire hallgatva. Hallotta a macskát a háta mögött. És egy másik zajt is. A család házőrzője oldalról becsapódott a macskába, és hangos hempergéssel arrébb gurultak. Kihasználva a pillanatnyi szünetet, gyorsan beszaladt a fa odvába, de még visszapillantva látta, ahogy a macska átugrik a kerítésen, így mentve meg életét a család kutyájától.
Amint kicsit megnyugtatta légzését, átgondolta a történteket, elhatározta: ilyen többé nem fordul elő vele, és leendő utódainak is nagyon-nagyon alaposan megtanítja a fontos leckét. Büszke volt magára, szinte halhatatlannak érezve magát, elégedetten morzsolgatta a szavakat többször is:
Ha gesztenyét látsz hullani, rohanj az életedért!; Ha gesztenyét látsz hullani, rohanj az életedért!; Ha gesztenyét látsz hullani...
Minden információt testünk tárol sejtjeinkben, a nagyon mély információkat DNS-szinten örököltük, és adjuk tovább utódainknak. Tekintve, hogy az állatvilágban az első számú, legalapvetőbb program az állat fizikai testének fenntartása, el tudjuk képzelni, milyen genetikai történetek olvashatók ki az egyes DNS-ekből. Harc, menekülés, halálfélelem. Hatalmas segítség ez a földi világban! Emberként azonban nemhogy hasznát vennénk ennek, inkább börtönbe vet bennünket az elakadt energiákból kinyerhető információrengeteg, melyek kivétel nélkül tévesen reagálnak arra a szituációra, amiben éppen akkor és ott vagyunk.
Amikor életét veszély fenyegeti, az állat háromféleképpen reagál: tetszhalott állapottal, meneküléssel, visszatámadással; szinte mindig ebben a sorrendben.
Kérdezd meg magadtól bátran! Amikor Téged ér egy benyomás, ami felkavar, és fájdalmasan érint, vagy nem tetszik, nem értesz vele egyet, melyik természetes mintát veszed elő?
Kifut az erő a tagjaidból, úgy érzed nincs értelme az életednek? Vagy folyamatosan hárítva a helyzetet, vagy a szituációban érintett embert rövidre zárod a beszélgetést, és fizikailag távozol, vagy ott maradsz, és sérelmeidet hajtogatva menekülsz magadba? Vagy fájdalmaidból merítve, lelked múltbeli tapasztalataiból, sérüléseidből lendületet nyerve erővel megváltoztatod a helyzetet, ledorongolod a veled szemben álló embert?
Nézz végig kíváncsian eddigi életeden, hány olyan eset volt a múltadban, és a jelenedben, amikor jól megmondtad a szeretet és a tudatosság sztaniolpapírjába csomagolva a másiknak? Civilizált emberként furcsán festenénk hátunkra hemperedve, és lábainkat az égnek dobva, mint az oposszum, vagy egy kritikus mondat hallatán az első üvegablakon kivetve magunkat, netán látva a másik cselekvését, télicsizmánk segítségével beletaposnánk őt a parkettába.
Miért harcolnál vele? Évmilliók hatalmas energiája ellen esélytelen vagy. Eljátszani el tudod, hogy nincs is semmi bajod, ura vagy a helyzetnek, de amíg eljátszod, erőfeszítésedbe kerül, meghasadt maradsz, ezáltal boldogtalan.
Ismerd meg inkább! Amennyiben látod, hogy ez az, hogy hogyan működik, már kint is vagy belőle, ezzel elvonva tőle az energiát, és átalakítva azt.
Egyszerűnek hangzik, mégis gyakran évek kemény munkájára van hozzá szükség, mely közben néha leesünk arról a bizonyos létráról. Számos rétegen kell átverekednünk magunkat, sok hydrát kell megszelídítenünk, ám bevallhatjuk: más értelmes dolgunk nemigen akad ezen a bolygón.
Az energiák transzformálásáról, az ehhez kinek-kinek alkalmas módszerek bemutatásáról, valamint hogy hozott mintáink alapján hogyan 'esik le számunkra a gesztenye', a későbbi post-okban lesz szó.
