Zöldkör

Ebben a cikkben a kedvenc témáimról fogok írni: terápiáról, hogy működik a világ, Odaátról, ideátról. Nagyon szeretek így szörfölgetni a legkisebbtől a legnagyobbig, a pillanattól évezredekig. Így lehet igazán megérteni, hogy mik miért történnek a világban és bennünk. Ez a cikk sokmindent megmagyaráz a körülményeinkről, hogy hogyan, miért úgy működik az Életünk, és ami a legfontosabb, hogy mit tudunk tenni, hogy tisztább, jobb és egységesebb tudjon lenni.

Akik követik az írásaimat, vagy beszélgetnek velem, sok ismerős gondolattal fognak találkozni, így összefoglalva viszont nagyon szép egésszé tud összeállni, és újabb motivációt adhat sok területen.

Amikor világra jövünk, teljesen tiszta érzékelők vagyunk. Nincsenek még blokkok, akadályok, korlátok a rendszerünkben. Úgy is mondhatnánk, hogy a Szeretet és a Tudatosság még száz százalékos bennünk; noha még nem megvalósított, tudatosult formában. Mindez papíron akkor következik be, amikor megvilágosodunk; ez a két létállapot, amikor száz százalék tud lenni bennünk a Szeretet és a Tudatosság.

Ahogy csecsemőként itt vagyunk a megnyilvánult világban, elkezdenek hatások érni bennünket, és ez a patyolat-tiszta helyzet megváltozik. Beszennyeződünk, úgymond. Ránk tapadnak elakadt energiák, és még nincs ott a saját erőnk, hogy lepucoljuk magunkról. Ezek a ránktapadások, blokkok visszavernek néhány benyomást, a többit pedig átengedik: kialakulnak a szűrők. A bejutott benyomások elérkeznek érzékelésünkig, majd visszatérnek a forrásukhoz; pontosabban egy részük, mert a ránktapadt blokkok egy részüket megszűrik. Innen már belülről pattan le róluk az élmény, az inger, és amolyan diafilmként lesüllyed az energia, információ a tudatunk mélyére, létrehozva a tudatalattit.

Itt az energiának nem jó. Az energia természete az áramlás, és így itt elakadva mindez ellentétes természetével, ezért a tudatalatti elkezdi kilökni magából, felfelé préselni. El is jut a koronacsakránkig ez a ’diafilm’, de itt kellene a száz százalékos Tudatosság és Szeretet, hogy ismét kilépjen. Ám mivel a blokkban van az energia, ami ehhez kellene, kialakul a 22-es csapdája. Nincs ott a teljes Szeretet és a Tudatosság, mert elakadt energia van bennünk, elakadt energia van bennünk, mert nincs ott. Szükségünk van hát külső szeretet- és tudatosság-forrásra. Ez kezdetben az Anya és környezetünk egyéb fontos tagjai.

Bármilyen jelentősebb dolog ér egy gyermeket, az Anyját keresi, hogy megossza vele. Pontosabban, extra figyelem- és szeretet-energiát kér, hogy kivezérelhesse a korábban szerzett benyomást. Ha ezt megkapja, az inger kimegy, és ő megnyugszik. Ezért ’mesélnek’ annyit a gyerekek: nem mesélnek, hanem a plusz figyelem miatt megosztanak, hogy fel tudják dolgozni a benyomásokat.

Idővel, ahogy növekszik a gyerek, rendszere egyre összetettebbé válik, egyre több energia akad el, és ezért egyre több külső figyelem kellene. Ezt az Anya már nem tudja pótolni, és, különösen a mai időkben, nincs is ott, hogy ezt megtegye, mert dolgozik, önmegvalósít, küzd. Ilyenkor jön a következő fázis. Kétféle módon tud reagálni a gyerek: a többség mintakövető lesz, egy részük pedig rebellis. Mindkettő az energiák gazdaságosságáról szól. Az első mintánál a közösség adja az energiát, a másiknál a rövidebb időtartamú, de intenzívebb külső figyelem.

Ahogy felnövünk, a szülők, a társadalom elengedi a kezünket, de a figyelem és szeretet továbbra is kellene, hiszen nekünk nincs száz százalék, aminek az alaptermészetünknek kellene lenni. Ilyenkor alakulnak ki az energiaszerző játszmák. ’Vallató’, ’Szegény én’, és még rengeteg ilyen stratégia van, amivel egy célunk van: hogy energiát szerezzünk másoktól. A helyzet pikantériája, hogy a mások is energiát akarnak tőlünk szerezni. Kialakul a lopkodás. Egy „homo homini lupus est” helyzet, és mivel mi lopunk, de tőlünk is lopnak, ezért ezzel sem vagyunk előrébb.

Itt, nagyjából harminc és negyvenöt éves korunk között, úgy érezzük, elfogytak a stratégiáink. És majdnem így van. Az emberek nagy része feladja, és elkezdenek zsugorodni, szűkülni, az energia még jobban elakad. A hát meghajlik, a légzés belassul, és töpörödnek, töpörödnek és idősödnek. Van, aki ’spirituális’ körökhöz, irányzatokhoz csatlakozik, onnan tesz még egy próbát energiaszerző stratégiái működtetésére, mert hát „ott a szeretet a lényeg, nem?!”. Papíron igen, de a legritkább esetben van ott igazi Tudatosság és Szeretet, inkább bemagolt frázisok és pózok vannak. Akik ilyen helyekhez, eszmékhez tartoznak, ők is nagyon kiégettek és lemondóak, csak nem mutatják.

Egy megoldás van: magunknak pótolni az energiát, úgy, hogy nem lopkodunk másoktól. Az első a szivárgás megállítása. Minden eliminálása, ami pótcselekvés. Aztán rendes alvás, evés, pihenés. És onnan jön a ’munka’: a károk helyreállítása. Találnunk kell független energiaforrásokat. Reiki, Pránanadi, jóga, meditáció, mantrázás, Tai Chi: bármi, ami bevisz, úgy, hogy nem kell szerepet játszanunk, nem lopkodnak tőlünk, és mi sem lopkodunk másoktól. Amennyiben ilyenformán hosszútávon tudunk maradni, megindul az addig elakadt ’diafilmek’ felszínre jövése, és kiürülése.

Ez az Életfeladatunk! Mindenkinek egy Életfeladata van: kiüríteni a tudatalattinkat. Megtisztulni. Nem tudom elképzelni, hogy az az Életfeladatod, hogy hozz helyre valami régi dolgot. Hogy „tanulj meg” valamit. Hogy felépíts egy kórházat. Hogy felnevelj egy gyereket. „Megtörtént”, „megtanultad”, és akkor mi van…? Utána mi történik? A nyugati ’életfeladat’ nekem nagyon úgy tűnik, mintha azért adták volna amerikai ’spirituális’ szerzők, hogy értelmet találjanak a gyakran értelmetlennek tűnő emberi létezésre. „Szenvedsz, unatkozol, sikertelen vagy, akkor adunk egy ’életfeladatot’, addig sincs nagy baj”. Elvan a gyerek, ha játszik, tartja a mondás. Addig sem kell befelé figyelni. 

Ha megnézzük bármelyik vallásalapítót, mindben egy közös. Azt mondják, el vagyunk tévedve itt, távol az Egységtől, és hogy fel kellene ébredni. Meg kellene tisztulni. „Életfeladat” szó egyiknél sem szerepel. Az igen, hogy „haver vissza kellene térni oda, ahonnan jöttél, ahhoz meg olyannak kellene válni, mint a Gyermek, pont olyan tisztának, csak tudatosabban”. Buddha, Jézus, Rámana Maharishi és bármelyik Valaki ezt tanította.

Erre van sok időnk és lehetőségünk; van aki él vele, van, aki nem. A tudatalattink eközben folyamatosan löki fel a benne lévő elakadt energiákat, ’diafilmeket’, amik feljönnek a gerincünkön, és eljutnak a Harmadik Szemünkig, de onnan már nem tudnak kilépni alaphelyzetben. Ami eljutott odáig, az megjelenik a külvilágban. Ha kevés töltés van benne, akkor gondolat formájában látjuk. Ha több, akkor érzés, érzelem formájában. Ha sok a töltés benne, akkor fizikai szereplő, szituáció formájában jelenik meg a Külvilágban.

Folyamatosan teremtünk. Nem aktívan, nem ’tudatosan’; passzívan, mechanikusan. Annyira vagyunk ’tudatos’ teremtők, mint a moziban a fehér fényt sugárzó reflektor, ami előtt állóképek ugrálnak. Minden, ami a tudatalattinkban van, megjelenik a külvilágban, ahogy fellökődik, és mivel nincs ott a száz százalék Szeretet és Tudatosság, ezért visszasüllyed, és a kinti szituáció változik, ahogy jön a következő löket; az jelenik meg. Aztán a következő. Mint a moziban a vízszintes cselekmény a vásznon, holott a diafilmek függőlegesen ugrálnak a gép elé.

Minél tömöttebb, zavarosabb valaki tudatalattija, annál pörgősebb, zavarosabb, érthetetlenebb a külső élete. Onnan tudjuk lemérni, hogy valóban tisztulunk, hogy életünk leegyszerűsödik, belassul és magától zajlik. Az olyan ’spirituális’ emberek, akik rohannak, lihegnek, kapkodnak, szelfiznek, üvöltöznek, kiabálnak, csörömpölnek, nekem nem azok; emiatt az egyszerű elv miatt. Aki megérzi ezt, az rákap az ízére önmaga pucolásának, mert a külső élete nagyon szépen leköveti, és a szenvedés enyhül.

Nem csak egyedül vagyunk azonban a világon. Vannak mások, más tudatalattik is. Azok is kivetülnek. A külső világ egyéni tudatalattik össztüze. Ezért jó, ha megválogatjuk, kikkel közösködünk, építkezünk. Ezért van, hogy ha valaki belép egy társaságba, megváltozik a dinamika, és ugyanígy, ha kilép. Folyamatosan kavarog a tudatalattink, löki fel a diafilmeket, ahogy a többieké is: ezt hívom Kenósorsolásnak. Ahogy egy golyó feljut, és egy másik ember hozzá tartozó kenó-golyója is, kialakul egy közös szituáció a külvilágban. Ahogy visszasüllyednek, (vagy jobb esetben, mivel Tudatosság és plusz energia van, valamelyik félnél a koronacsakrán kiürülnek ezek a diafilmek), a közös helyzet véget ér. Ily módon, ha teljesen kiürül a tudatalattink a kitartó és tudatos munkától, megszűnik a külvilág. Valószínűleg ezt hívják megvilágosodásnak. Már nem kell visszajönni.

Mindannyiunk számára ott van a lehetőség és idő, hogy pucoljuk a tudatalattink. Csak sokan nem teszik. Nagyon sokan. Nagyon, nagyon sokan. Summa summarum, amint meghalunk, a lelkünk kibújik a testünkből, és azok a dolgok, amiket nem hoztunk felszínre a tudatalattinkból, és ürültek ki megfelelően, a lelkünkre tapadnak, amolyan ’karmikus csíraként’. Olyan ez, mint a hőlégballonon a homokzsákok. Visszahúznak. Mindannyiunknak, akik fizikai testben vagyunk, voltak ilyen csírák, feldolgozatlanságok, amiket nem ürítettünk ki. Nem „megoldottuk”, nem „megtanultuk”; kiürítettük. Mint amikor a wc-n ülünk. Próbáld ki. Tanulni akarsz belőle? Megoldani? Vagy azt inkább, hogy kint legyen? Namost, ez olyan, mintha már évezredek, évmilliók óta nem wc-ztél volna. Néhány óra után is mi van; az egyetlen amire vágysz, egy kis privát szféra, és hogy kint legyen. Így van ez a tudatalattival és a tartalmával is.

A lélek tehát visszajut a Köztes Létbe, rajta ezekkel a karmikus csírákkal. Ott van a Fény, a Teljesség, ezek  a csírák viszont húzzák vissza a megnyilvánult világba. És ismét leszületünk. A szülők aktusából kialakul egy fizikai test, a lelkünk egy finom szálon hozzákapcsolódik, és indul a sztori elölről. Ezt hívják keleten szamszárának, karmikus körforgásnak, egészen addig, amíg vannak elakadt energiák a tudatalattiban. Ahogy kiürül, nincs, ami visszahúzzon.

Olvastam pár napja egy cikket, ami a lélek leszületéséről szólt és az életről. Tudniillik a lélek leszületése előtt mindent megtervez az életével kapcsolatban, kiválasztja a szüleit, testvéreit, leendő társait, hogy kivel meddig kavar. Mivel a Köztes Létben nincs idő, bőven van erre módja. Amint ezt olvastam, az ajkaim széle kicsit lekunkorodott, és fémes ízzel telt meg a szám. Mert elképzeltem a helyzetet. Van a lélek. Hogy hívjuk? Józsinak? Béta-delta-gammának? Legyen most ’a lélek’. Szóval ’a lélek’ összeül a többi lélekkel, és elkezdenek beszélgetni. Hogy közben van-e frissítő, vagy rágcsa ott, azt nem írták, de a lényeg, hogy megtárgyalják, hogy ki hova megy, meg kivel mit csinál. Nekem ez olyan lóvásáros, vagy tőzsdés. „Narancsléből 4 tonna 65-ért, olajból húszezer hordó 42-ért!”. Mi van, ha nem értenek egyet? Mi van, ha Lujzit én akarom anyának, de más is? Megbeszéljük, hogy „Jó, most a tied, de a következőben akkor feleségnek én akarom!”?! Meg hát nem csak ketten egyezkedünk, vannak ott más lelkek is, ha jól sejtem, és az azért melós ezt így összeegyeztetni. Mert ha én Terka lélekkel akarok házas lenni 10 évig, de valaki szintén kinézte, pár évvel hamarabbtól, akkor mi van?!

Jajj, olyan bonyolult ez! Ilyenek ezek a lelkek… Személy szerint nagyon szeretek egy mondást: „Ahogy bent, úgy kint, ahogy Lent, úgy Fent, ahogy a Kicsiben, úgy a Nagyban”. Vegyük a szervezetünk. Elképzelem a sejtjeimet tárgyalni: „Te, én most nem érek rá, vidd már el te az ingerületet a lábból az agyba, légyszi”. „Hajj, a francba, én most vért akartam termelni, nem tudnád mégis te?”. „Mindegy, majd szólok a körömsejtnek, kösz szépen! :/”. Kb pár másodperc alatt összeomlana a keringésem, és meghalnék.

Nagyon sokat előző életes utaztam, és utaztattam is, és sok más emberrel is osztunk meg ilyen tapasztalatokat. Nulla, azaz nulla ilyen tárgyalást láttam, vagy hallottam. Azt láttam, hogy meghaltam, mindig. Születést is éltem meg. Szültem is. Sőt, olyat is láttam, amikor valaki ellen az emberei összefogtak, agyonverték, iszonyatos dühben halt meg, és vörös ködben kavargott még hosszú ideig, hogy aztán szülessen újjá. Tervezgetés nem volt.

A cikk folytatódott. A törpök élete nem csak játék és mese. Ezek a lelkek leszületnek, „de van, hogy a vállalt feladatok súlyától megijednek, és ezért meghalnak”. Atyaúristen! Nagyon ijedősek ezek a lelkek, akik az előbb még Isteni hatalommal lezsírozták, hogy ki mennyi ideig jár kivel, hova születik, mikor lesz beteg, mikor rúgják ki a munkahelyről. Miért ilyen ijedősek? Hogy hozhatnak akkor objektív „döntést” odaát...? Csupa-csupa kérdés. Megijednek…Akkor miért találták ki azt korábban, amitől megijedtek? Nem látták előre, ha már mindent látták, hogy ez sok lesz? Érthetetlen…

Jómagam közvetlen ezelőtti élete egy német élet volt, és az ottani halálom és a mostani születésem között megfogantam, de anyám elvetélt velem. Láttam vöröses-fekete színeket, éreztem az anyaméhet, és aztán elvetéltek velem. Nem húzogattam meg a köldökzsinórt, hogy „Anyám, október 4-e van, eddig voltam, kösziii!”. Szemlélője, érzékelője, tapasztalója voltam a dolgoknak. A Tudatom szemlélt, ahogy most is. Az egész inkarnációs folyamat, az élet, a külvilágbeli folyamat a Tudatom előtti energiák kavargása. Akkor és most is.

Nem elegánsabb így? Ez a „döntök”, „lezsírozom”, „megtervezem”, „bevonzom”: mindez nem gyanús, hogy a 70-es évek Amerikájából szivárgott be, és sehol nem találkozunk ilyennel korábbról?

Amikor már annyira felépítették a fizikai síkon az életet, nem volt kihívás, és ezért jött a pánik? Nem ezért kell nekünk ’életfeladat’, mert tök értelmetlen itt szüttyögnünk amúgy? Nem azért kell a „teremtettem, bevonzottam”, mert totálisan bábuk és tehetetlenek vagyunk? Mekkora arrogancia, hogy ezt a kis-én, karmos-kontrollos cuccot még a születésünk előttre is becsempésszük?! Már oda is át kell nyúlni kontrollálni, annyira félünk és tehetetlenek vagyunk?

Pedig milyen nagy áldás az elengedés! Annak felismerése, hogy minden történik, és ha összecsináljuk magunkat az erőlködéstől, akkor is van a történet. Mert ha így van, akkor rengeteg időnk és energiánk marad a lényegi dologra: önmagunk pucolására. Mert ez a cél.

Természetesen ott a csapda, hogy „Á, akkor nem is csinálok semmit, ha minden meg van írva”. Jogos. Csak nem mindegy, hogy mennyi szenvedés kapcsolódik hozzá. Én még tisztán emlékszem, amikor 17 évesen azt mondtam, hogy „Még 60 év ebből a szenvedésből nekem nem kell!”, és elkezdtem minden idővel-energiával pucolódni, és nem érdekelt, hogy mennyire azonnali, vagy látványos az eredménye. A másik csapda, amikor még el sem indultunk, de már puffogtatunk. „Minden illúzió!”. „Ha ez történik az is jó, ha amaz, az is jó!”.
Dehogy jó… Objektíven persze az, de amíg ez nem a valódi felismerés, blokk-mentesség állapotából jön, addig ez a lehető legrosszabb stratégia, mert így is van rengeteg elakadt energia, ami lehúz, gondolj bele, mennyire nehéz ezt a sok 'okosságot' észben tartani. 

Mindez csak egy plusz réteg, ami megfoszt a valódi motivációtól: a szenvedés feloldásától. Ha te már most jóllakott vagy, pontosabban annak akarod magad mutatni, akkor nincs ebéd. A szenvedés jó, mert motivál. Arra, hogy megkeresd és feloldd az okát. Ez pedig az elválasztottság, az pedig az elakadt energiák, blokkok miatt van. Hogy azok miért vannak; azt nem tudjuk. Vannak. Van az Élet, van ez az egész kavargás, tánc, leela, mindegy hogy hívjuk, de a mi célunk szabályainak megismerése, mert ahol szabályok, törvényszerűségek vannak, ott vannak kiskapuk is. És mi néha ki szeretnénk jutni a Szabadba. :)

Aktuális híreink:

- Csatlakozni tudtok a Facebook-on a 'Zöldkör' csoporthoz - Itt olvashatjátok a Heti megosztásokat, ahol az adott hatások még bővebben vannak kifejtve, és más aktuális írások, cikkek is olvashatóak. Csatlakozzatok bátran! :) 

https://www.facebook.com/groups/zoldkor.blog/

https://www.facebook.com/zoldkorblog/

- Asztrológiai és Önismereti tanfolyam online saját ütemben távoktatásként végezhető. Bővebb információk és jelentkezés ide kattintva:

https://zoldkor.com/tanfolyamok/kezdo.html

- Kapható az 'Iránytű a Spirituális Fejlődéshez' című könyv:

Átvehető személyesen időpontegyeztetéssel (babity.richard@gmail.com), és rendelhető postai küldeményként is. 

Ár: 3000 Ft, Terjedelem: 304 oldal. Az 'Iránytű az Asztrológiai Önismerethez' könyvvel együtt a két könyv ára 5 ezer forint!

http://zoldkor.com/konyvek/iranytu-a-spiritualis-fejlodeshez.html