Így, a Szaturnusz hátrafelé indulásával a spiritualitás és a terápia, a Halak hónapjában az illúziók és vetítések teljesen aktuálisak. Jómagam is hosszabb időre az 'Árva', rövidebbre a 'Vadász' szerepkörébe estem, nem tagadom, amíg még aktívabban jártam spirituális közösségekbe. :)
Az írás a készülő könyvből egy részlet, a maga nemében rendhagyó, ugyanis az egyetlen fejezet, amelyiket bárki is negatív értelemben magára tudja venni, és offenzívnek érezni. Nevessünk inkább magunkon, ha az olvasás során felfedezzük magunkat a sorok között! :)
Terápia
Mind a terápiában, mind a meditációban vannak bizonyos téveszmék és tévutak, olyan archetípusok, hogy ha kívülről látjuk, jót mosolygunk rajtuk, ám magunkon nem igazán szoktuk felismerni létezésüket. Természetesen nem mindenki esik bele ezekbe a kategóriákba, aki az önismeret útját járja. Jobb mégis tudni a létezésükről, hogy ha mégis, fel tudjuk őket ismerni időben, és túl tudjunk lépni rajtuk. A neveket én adtam nekik.
A terápiás munkában a ’Bruce Willis’ a leggyakoribb, nemek feletti archetípus. Születését általában az alábbi tényezőknek, illetve kombinációiknak köszönheti:
- nem elég hatékony a terápiás módszer, amit használunk
- nincs megfelelő egyensúlyban a meditáció és terápia aránya
- a terápiát eszköz helyett célnak tekintjük
- a terápiás csoportot eszköz helyett referenciacsoportnak tekintjük
Az archetípus nevét a ’Drágán add az életed’ című film ihlette, melyben a főhős Bruce Willis gigászi küzdelmet vív a terroristák gonosz csoportjával. Egyre szakadtabb az atléta-trikó rajta, egyre több a karcolás, zúzódás, ziláltabb a haj, végül már mezítláb kell üvegcserepeken átgázolnia. Amikor a film végén magához ölelheti szeretteit, mindig van egy újabb túlélő terrorista, akivel később kénytelen ismét felvenni a hősies harcot. Ha a film összes részét nézzük, szerencsétlen Bruce még ötven évesen is ugyanezt éli át újra és újra, bármiféle nyugalom és normális élet nélkül.
Aki valaha volt terápiás csoporton, tudhatja, miről beszélek. Emberek, akik már eleve kifacsarva, kizsigerelve érkeznek, nagy sóhajjal és kínlódással elkezdik a csoportmunkát, közben azért fanyar félmosoly van a szájuk szélében, mint egy régi háborús veteránnak. Mindent beleadnak, ők a leghangosabbak, a szünetekben mintha semmi bajuk nem lenne sms-eznek, amint odanéz, vagy odamegy valaki, mintha találatot kaptak volna az oldalukba, kimerülten és fájdalmas arccal eldőlnek. Miután hazamennek, nem azt nézik, mit oldottak ki, hanem hogy mikor lesz a következő terápiás csoport.
Én magam is végigéltem ezt. Szombat-vasárnap terápiás csoport, csütörtökre nagyjából sikerült összekaparnom magam, pénteken volt egy normális napom, hétvégén indult újra a mókuskerék. Egy idő után elég lesz. Hogyan mérnénk le a terápia hatását, ha nem a külvilági életünkben? Ha állandóan ássuk a kertünket, hogyan gyönyörködhetnénk a benne nyíló virágokban?
A csoportnak megvannak az előnyei is. Adhat erőt az úton, ha látjuk, hogy másoknak is ugyanazok a témái, mint nekünk, illetve vannak mintázatok, melyeket csak több ember segítségével lehet megjeleníteni. Hosszú távon viszont két ember intim kapcsolataként tud működni a terápia. Csendben, gondosan létrehozott és nyugodt körülmények között, ahol megvan az idő és a hely, hogy lelkünk legfájóbb részeit előhívjuk, és ezáltal felszabadítsuk. Általában az emberek csoportban terápiáznak, és egyedül meditálnak; szerintem pont fordítva kellene, hogy legyen.
Vannak egyéb minták is, melyek általában a belső fejlődés elkerülhetetlen lépéseiként kialakulnak, és még a terápiás munkánk egy kezdeti, fejletlenebb stádiumában, gyorsan és észrevétlenül csúszunk beléjük. A férfiak esetében a Vadász és az Árva, a nőknél az Elhagyott és a Fáklya neveket adhatjuk neki.
Vadász
A ritkábbik kategória a két férfi közül. Általában olyan férfi találja benne magát, aki anyagilag stabil szülői háttérrel rendelkezik, illetve idősebb, ezáltal van vállalkozása, vagy akár elvált, és már alapított egy családot korábban. Mindenképpen, egy stabilabb egzisztencia (érzelmi, gondolati, anyagi) mindig együtt jár vele. A ’Vadász’ már egy ideje olvas spirituális könyveket, meditál, jár csoportokba, rendelkezik tehát egy kellő alapműveltséggel, tudással a lelki témákat illetően.
A csoportokba általában késve érkezik, csendesen elvegyül, és végzi a munkát. A szünetekben általában egyfajta csendesség sugárzik belőle, akár háttérbe is húzódik, ezáltal rendkívüli módon felkeltve a női ’Fáklya’ kategória figyelmét. Ő megérzi a lehetőségét, hogy rázúdíthatja magát az ellentétes nemre, odakeveredik a ’Vadász’ mellé, és először kedvesen elkezd egy spirituális témáról beszélni, kérdezni. Amint a ’Vadász’ egy halk félmondatot elejt a témával kapcsolatban, azonnal közbevág, alkalomtól függően vagy rátromfol valamit, vagy határozottan, már-már erőszakosan elkezdi cáfolni ’Vadász’ álláspontját. Mivel amaz nem tiltakozik, akár gyengének is tűnik, elkönyveli az ’Árva’ kategóriába. ’Vadász’ tűr, magában mosolyog, majd egyszer csak olyat visszaszól a ’Fáklya’-nak, hogy az döbbenetében majdnem összecsinálja magát. A ’Vadász’ ilyenkor, a hangulat tetőfokán áll odébb, ha még ügyesebb, pont akkorra időzíti visszaszólását, amikor szólnak, hogy vissza kell térni a szünetről. Innentől kezdve ’Fáklya’ figyelme csak rá irányul, gondolatai kétségbeesetten próbálják összerakni az imént történteket. A csoportmunka után odamegy ’Vadász’-hoz, aki ismét lepattintja, olyan fokú keverékét generálva értetlenségnek, dühnek és haragnak ’Fáklya’-ban, hogy általában még aznap este az ágyban kötnek ki. Az alkalom után ’Vadász’ vagy soha többé nem jelentkezik, vagy kis idő után világi, vagy spirituális okokra hivatkozva eltűnik ’Fáklya’ életéből.
Árva
A másik férfi kategória, az elterjedtebb. Általában sérült családok fiai csúsznak bele, vagy túl domináns apa, vagy elvált szülők gyerekeként. ’Árva’ a spiritualitástól békét remél, válaszokat, olyan tudást, melyet felhasználva befoltozhatóak a férfiképén esett sérülések. Szorgalmasan, lágyan végzi a gyakorlatokat, otthon is naponta több órát tölt a jógával, meditációval, spirituális könyvek olvasásával. A ’lassan, de biztosan’ elvét követi, különösen ügyel rá, hogy a spirituális ego látszata se vetüljön rá. Ha a csoportvezető feltesz egy kérdést, vagy a szünetekbeni beszélgetések során felmerül valami, addig vár, míg valaki meg nem válaszolja. Ha nincs ilyen, szégyenlős félmosollyal, és egyúttal komolysággal választ ad a felvetődött kérdésre. A reakciót nem várja meg, hanem szerényen maga elé néz, vagy visszatér ahhoz, amivel addig foglalatoskodott.
’Árva’ sokkal ritkábban kerül szexuális viszonyba a csoportmunka során, általában vagy ’Fáklya’ szemeli ki, és csípi fel magának, vagy az ’Elhagyott’ női archetípus egy tagjával szövődik hetek, hónapok alatt romantikus viszony köztük. Míg ’Fáklya’ kis idő múlva hiányolja az Erőt, a Nagyságot, a Pezsgést, és ezért felbontja a viszonyt, addig ’Elhagyott’-tal évekig is képesek együtt haladni a spiritualitás útján. Hosszú kapcsolat és esetleg egy gyerek születése után valamelyik fél néha átlép az aktívabb archetípusba, de ez nem törvényszerű; ’Árva’ érezve a család stabil hátterét bele-belekóstol ’Vadász’ archetípusába, vagy ’Elhagyott’, a spiritualitás modern, egyenlőséget hirdető eszméi alapján beszerez egy hordozókendőt ’Árva’-nak, és míg az a gyerekre vigyáz, addig ő ’Fáklya’-ként tündököl a spirituális csoportokban.
Elhagyott
Domináns apa lánya, vagy elvált szülők gyereke is lehet, ’Elhagyott’ a női megfelelője az ’Árva’ archetípusnak. Csendes, szorgalmas illető, aki Tisztességet, Kiszámíthatóságot, Átláthatóságot vár a spiritualitástól ebben a rohanó, tisztességtelen nagyvilágban. A csoportokban visszahúzódó, szorgalmas, és vagy csendesen eredményes, vagy látványosan szenved a gyakorlat végrehajtásával. Lehet ez jógagyakorlat, sírás, vagy bármi megtanulása, ő meg van győződve, hogy le van maradva, és a többieknek milyen könnyen megy mindez. Tekintve, hogy egy gyerekkori mintát vetít ki a csoportmunkára, önmagát szabotálja a belső fejlődésben. Néhányan együtt éreznek vele, kisegítik, támogatják, ezáltal szerzi meg ’Elhagyott’ azt az energiát és figyelmet, mely annyira hiánycikk volt neki gyerekkorában. Míg ezt kívülről várja, nem is tud részesülni belőle a gyakorlatok által.
Mivel ennyire esendő, és együttérzésre méltó, a ’Vadász’ általában elkerüli, mint potenciális partnert. ’Árva’ azonban lehetőséget lát benne, mint olyan valakiben, akivel szépen lassan megtanulhatók, felépíthetők annak a nemiségnek az alapjai, melyet nem tudott örökül kapni a domináns, vagy hiányzó apaképtől. Az esetek nagy részében ’Elhagyott’ megmarad csendesnek, szolidnak, és új társával együtt haladnak a szeretet útján, mely nagyon jól működik abban az esetben, ha valamelyikük nem lép egy extravertáltabb archetípusba, ahogy fentebb kifejtésre került.
Fáklya
A második női archetípus, szintén túl domináns, vagy hiányzó egészséges apakép miatt alakul ki. Terjedése egyre jobban gyorsul, elsősorban a nyugati életmód hatására. ’Fáklya’ megelégelte a férfi energia hiányát az életében, és tudat alatt elhatározta, ő maga megy utána. Megunta, hogy a férfiak vagy csak kihasználják, vagy tesze-toszák, így az Igazi elérkezéséig aktívan tölti idejét. Elolvassa az első két fejezetet a ’Most hatalma’ című könyvből, vagy Osho-tól, vesz egy pakli jóskártyát, melyet aznap kivet valakinek, és másnap már szakértőként találhatjuk meg valamelyik spirituális közösségben. Nézetét hangosan, teátrálisan és általában közönségesen képviseli, már önmagában is megcáfolva azokat a spirituális elveket, melyeket fennen hirdet. Om-jelet tetováltat magára, melyet este a diszkóban egyszerre büszkén és félénken hagy, hogy mindenki megcsodáljon. Úttörő ő a barátnői számára, egy kicsit ide is, és oda is tartozik, ám igazából nincs meg az ereje és bátorsága, hogy meghozza a döntést, lemondást, mely a valódi Út-tal jár. Egész napját a spirituális dolgok teszik ki, de az, hogy rendezze a viszonyát a szüleivel még nem következett be, éppen ezért néha elősejlik egy sérült gyerek képe, aki fáklyaként próbál lobogni mások számára, hogy nagynak látszódjon.
A csoportmunka során, főként a szünetekben odagyűjti maga mellé ’Árva’-t, ám nem érzi benne azt a stabil férfierőt, melynek hatására dölyfösségét letéve elő merné hozni sérült gyereklány részét. Megtalálja a csoport házas, idős férfitagjait is, és ebben az aszexuális biztonságban egyszerre fürdik és sziporkázik. A lényeg, hogy sose kelljen egyedül maradnia. Időnként ’Vadász’-t összekeveri ’Árva’ archetípusával, és megsértett öntudatát védve, elébe megy a bajnak, amit ’Vadász’, rutinosan terelgetve, az éjszaka során ki is aknáz. Ezeket az epizódokat ’Fáklya’ igyekszik nem magyarázni, legszívesebben kitörölné emlékezetéből, ha mégis színt kell vallani a történtekről, vagy valamilyen degradálót mond ’Vadász’-ról, vagy általános spirituális bölcsességre hivatkozva elegánsan lezárja a témát.
Meditáció
Ezen a területen az általános archetípusnak a ’Merlin’ nevet adhatjuk. Valaki, aki már megelégelte a csekkek fizetését, hogy a férfiak nem bókolnak neki, hogy a nők nem azonosak az anyai mindent átölelő szeretettel, hogy az Út időbe telik. Elkezdi fellapozni az olyan könyveket, melyekben szellemi képességek fejlesztéséről esik szó. Auralátás, intuíció, csatornázás. Ezek nyomvonalán összpontosítja energiáit, és valódi eredményeket ér el. Elkezd látni, érezni dolgokat, melyeket korábban nem, a fejlődés kétségtelen.
Az egyik altípus, a naiv, túlbecsüli tudását, és sok eonra lévő galaxisokból csatornázza a fény és szeretet üzeneteit. Igaz, hogy gyerekei nem állnak vele szóba, noha csak a galambok etetéséből és fák öleléséből éli ki szeretethiányát, mégis egyetemes igazságok birtokosának érzi magát.
A másik, az extravertáltabb típus, látványosan szenved képességei birtokában. Ő már csak gyertyafénynél képes aludni, mert mindenhol látja a lakásban a kóborgó lelkeket. Állandóan felszisszen a rendszámtáblák láttán, mivel ő előző este már megálmodta az összes betűkombinációt, amit aznap elé hozott a jósors. Lelkesen noszogat, hogy dugj az orra alá fényképeket ismeretlenekről, és ő megmondja, az illetőnek hány testvére van, milyen az egészségi állapota, hányas a lába.
Mindegyik esetben nagymértékű figyelem és szeretethiány rejlik az okok mögött. A terápiás blokkok egyenesen zabálják az életenergiánkat, nem csoda, ha a legtöbb ember általánosságban enerváltnak érzi magát. Az ilyen magasabb képességek még több energiát igényelnek, mely optimális esetben a blokkok feloldásával fel is szabadul, és a képességek maguktól megjelennek. Nem mindegy azonban az időrendiség. A fenti példák ártalmatlanok a maguk nemében. Vannak esetek azonban, amikor valaki könyvből tanulja a testkilépést, és amikor véletlenül sikerül neki, az esetek többségében úgy megijed, hogy visszazuhan a testébe, és órákig tart, mire össze tudja kaparni magát. Sajnos van olyan is, hogy a tudat akkora sokkot kap a test külső látványától, hogy kívül reked jó időre, akár napokra.
Vagy más lelkes ’megvilágosodás’-hajszolók esetében, akik transzlégzéssel kívántak kitörni a test ’börtönéből’, és a több órás intenzív légzés hatására egyikük szívrohamot kapott, a másik agyvérzést. Vagy aki lótuszülésbe erőltette a lábát, amitől elszakadt a szalag a combjában, és hónapokig járni is csak bicegve tudott. Visszaerőltetve magunkat előző életekbe megfelelő technika és felügyelet nélkül szintén olyan ütés tud lenni a tudatunknak és realitásérzékünknek, hogy hosszú ideig tarthat, míg rájövünk mi a valódi, és mi nem az.
Ne erőltessük ezeket a dolgokat. Minél magasabbra küszködjük magunkat, annál nagyobbat fogunk visszazuhanni. Minek nekünk hatalom, képességek, ha még nincs mögötte legalább egy alapszintű tisztaság? Nem a képességek miatt fogunk energiát kapni környezetünktől. Amennyiben folyamatosan felszabadítjuk elakadt részeinket, maguktól megjelennek ezek a tudások. Mint amikor a jéghegy olvad, és emelkedik a vízszint. Olvasztgassuk csak a jéghegyünket, és előbb-utóbb átlátunk bizonyos korlátok felett is.
Hasonlóképpen a hagyományos meditációval is. Sok ember leül, kitűzi, hogy harminc percig meditálni már nagy dolog, és ahogy letelik az idő, pattan fel, és megy a dolgára. A meditációs ülés első jó néhány perce abból áll, hogy lenyugszik az elme. Néha ez 20-25 percig is eltart. Amint megérezzük a puha, feloldódás szerű érzést, onnantól kezdődik a lényeg. Ha valóban átéljük, nem reklámozzuk később, hogy mi meditálunk, mint sokan teszik. Olyan ez, mint egy érzéki, minden igényt kielégítő szeretkezés. Valahogy az embernek nincs gyomra kiteregetni másnap a munkahelyen, inkább megtartja magának, és csendes mosollyal gondol csak rá.
Próbáljunk a fentebb leírt archetípusokra nem ellenségként, de ne is elnézően tekinteni önmagunkban. Fejlődésünk elengedhetetlen stádiumai, mégis arra figyelmeztetnek, hogy van még tennivaló a magunkon végzett munkában. Nagy előnyei az ilyen kikristályosodott mintáknak, hogy megmutatják, hol vannak a bemeneti pontok terápiás sérülésrendszerünkön, így ahelyett, hogy általánosságban puffogtatnánk az ágyúval, mesterlövészként tudjuk eltalálni, amit el kell.
