Az asztrológia negatív megítélését nagyban elősegítették a nyugati lapok párkapcsolati 'horoszkópjai', melyek kőbe vésett, alapvetően téves megközelítésű tanácsokat osztogattak. "Hogyan pasizz", "Szerelmetek a csillagokban köttetett(?)" és egyéb szenzációhajhász, mély érzelmi igényeket és hiányokat felvillantó címekkel előre sejthető volt, hogy csupán a felszín az, amiről írni, beszélni és gondolkodni képesek az ilyen újságok, könyvek szerkesztői.
Szerencsére jómagamnak nem kellett megélnem randevúkon, beszélgetéseken hasonló kategorizálást; be kell valljam, csúsztatok, kellett, de memóriám mindig hű szolgámként azonnal törölte őket. "Igazi Ikrek!" - mondják. Mit is jelent ez?
Hogy honnan jön? Hova tart? Azt, hogy ki ő? Hogy ki volt, és hogy ki lesz? Csupán egy merev kategória lenne ez? Korántsem.
Térjünk vissza hősünkhöz, a kisegérhez, aki lelkesen, ám tévesen sejtjeibe égette, hogy amint leesik egy gesztenye a fáról, azonnal rohanni kell, hisz' élete veszélyben forog. Ilyen kisegerekként születünk mi is, ám a valóságban egyáltalán nem olyan 'tiszta' lappal, mint gondolnánk.
Szervezetünk folyamatosan pillanatképeket készít a belső és külső világunkról, és annak függvényében, hogy az mennyire van hatással létünk fenntartására, lelkesen sejtjeinkbe égeti benyomásainkat. Minél intenzívebb az élmény, annál erősebben, annál mélyebbre. Erre természetesen újabb rétegek íródnak életünk során; gyűjtögetjük tapasztalásainkat és (jobbára téves) konzekvenciáinkat.
Képzeljük el, hogy az óvodában tündéri négy éves gyerekek épp az óvónő rossz napját fogják ki. A büntetés kollektív: tíz perc teljes némaság. Vajon minden gyerek ugyanazt a tanulságot vonja le belőle, ugyanazzal a túlélési stratégiával? Nem.
Mindegyik a valóság egy-egy szeletét hasítja ki magának; lesz aki annyira komolyan veszi, hogy hátralevő életében mindössze három szót szól, csak ne bántsák. Lesz, aki folyamatosan sündörögni fog az óvónő és később más emberek körül, csak ne kerüljön még egyszer ilyen helyzetbe. Lesz, aki a figyelem lankadását kihasználva kiszökik, magával ragadva a csoport legszebb kislányát, és közben pókot rak az óvónő cipőjébe.
E stratégiák kialakulása szorosan köthetőek azokhoz a bolygóállásokhoz, melyek születésünkkor belénk ivódtak. Azért lettünk olyanok ma, mert ilyen és olyan szituációk értek bennünket?
Egyszerre igen és nem. Azért vontuk le saját szűrőnkkel a különböző benyomásokat, mert születéskori energiáink erre tettek bennünket hajlamossá. Mivel belénk égett mintáink, zárványaink életünk egy pontján túl önmaguk megteremtőivé válnak a kinti világban, folyamatosan ugyanabban a néhány szituációban találjuk magunkat, legyen az munkahely, párkapcsolat, családi ebéd. Ez tűnik kívülről 'csillagjegynek', valójában ezek dinamikus, élő, 'felemelhető' energialehetőségek az önmagunkon végzett tudatos munkával.
GPS és térkép egyben; sárkányunkhoz, kincsünkhöz és mesebeli hősünkhöz.
Nagyon fontos, hogy nincs olyan, hogy valaki pusztán ez és az a jegy. Több energianyerő és védelmező stratégiánk van az életünk során, a bolygóállások pedig kiváló térképüket rajzolják fel, melyet életünk múltbeli és jelenbeli eseményei minden esetben alátámasztanak.
A továbbiakban elkezdem ezen térképek felrajzolását, de előtte fontosnak tartok néhány dolgot kiemelni velük kapcsolatosan:
1. Minden 'jegy' dinamikus, élő, áramló energiaminta. Nem merev kategóriák, melyek kőbe vésve meghatározzák jövőnket és jelenünket.
2. Minden jegy rendelkezik legalacsonyabb és legmagasabb megjelenési formával a köztük lévő teljes spektrummal. Így nem mondhatjuk azt, hogy ez a jegy jobb, vagy rosszabb, mint a másik. Csupán a valóságból egy másik szeletet zsugorít le.
3. A születéskori bolygóállásban elsősorban a Nap és az aszcendens utalnak ezen karakterjegyekre, és az olyan jegy, amelyikben kettő, vagy több bolygó áll.
4. A jegyek alacsonyabb megjelenési formái olyanok, mint egy 'betegség'. Gyakran romboló, a másik számára kellemetlen, elakadt energiaminta, mely megismeréssel, tudatos figyelemmel és ezáltal szeretettel felemelhető egy magasabb aspektusra. Emlékezz az előző cikkre; vajon ha az epilepsziás habzó szájjal rángatózik előtted a földön, lesajnálva félrenézel? Kiütöd a fogait, nehogy leharapja az ujjaid, mikor kihúzod a nyelvét, hogy le ne nyelje azt? Vagy ismerve milyenségét, a tüneteket észlelve nem esel pánikba, egy előre odakészített fadarabbal kipeckeled a száját óvva őt, és átsegíted a nehéz perióduson, ezzel is támogatva őt a saját és közös gyógyulásotokban?
5. Teljes mértékben elhatárolódom attól, hogy az orra alá dörgöld az írást, amennyiben párkapcsolatodra, rokonodra, vagy bármilyen olyan személyre ismersz a jegyek alacsony szintjeiről olvasva, akivel sérelmeid vannak: "Nézd te szerencsétlen! Szörnyű ember vagy, ide is le van írva!!!"
Mindig oda lesz írva az is, hogy hogy került ő oda, hogyan tud kikerülni belőle, és mik a perspektívái önmaga megfejlődésében.
6. Még egy bulvárasztrológiai tévhitet eloszlatnék; nincsenek összeillő, vagy nem összeillő jegyek. Ha önmagad alacsony szintjén vagy, mindig szenvedni fogsz a másikra kivetítve félelmeidet. Ha megfejlődted magad, bárkivel harmóniában élsz. A "Levegő-Föld jeggyel nem fér meg" 'bölcsessége' nagyjából olyan, mintha a repülőgép nem szállhatna le a földre, és csak keringne, keringne, megfordulna, keringne... Vagy megfordítva, mindig otthon kellene lennünk, és csak kúszásban közlekedhetnénk padlónkon. Mindenki újabb színt vihet az életünkbe. Erről azonban egy későbbi írásban szólok majd bővebben a párkapcsolat és a karma vonatkozásában.
Ismerjük hát meg magunk és mások sötét oldalát is! Az 'eldobható' és 'újrahasznosítható' világot ne keverjük az emberi kapcsolatok világába, itt más törvények működnek. 'Megismerjük' a másikat, kiábrándulunk belőle, és továbblépünk. Valójában csupán annyi történt, hogy nem járt sikerrel hosszú és kitartó erőfeszítésünk arra, hogy beleképzeljük saját kivetített, erőltetett kereteinket a másik személyébe...
Ismerjük meg a másikat, magunkat, hatoljunk le lényünk mélyére, és elérünk az ő mélységeibe is!
