Be kell, hogy valljam, eléggé értetlenül állok mostanában. "Édesem, nekem hiszel, vagy a szemednek?!?", tartja az ősi klasszikus...én hajlamos vagyok inkább a szememnek. Hónapok óta látok egy másik blogot az interneten, mely két éve még mesteri dolgokat írt, talán többen ismeritek is, azóta sajnos minden egyes írásban azt hirdeti fennen, hogy "nem kell tenned semmit magadért, mert minden rendben veled", és hogy "minden rendben, fantasztikus energiák hatnak ránk", és "majd mindjárt itt van az Aranykor". Azt hiszem a populizmus definíciója olyasmi lehet, hogy írj és mondj olyanokat az embereknek, ami maradéktalanul kedvező a számukra, hogy népszerű legyél.
Közben én viszont azt látom, hogy emberek roppannak össze, mint a ropi, fogynak a tartalékok kívül és belül, és a nagy fájdalmak valódi megélése helyett mindenki rózsaszín masnit kötöget a szemétre. Engedtessék meg nekem, ebből élek, ezt tanultam és gyakorlom, ez a hobbim, sőt, főállásban, egész nap hallgatok olyan dolgokat, amiket emberek másoknak nem mondanak el, még a párjuknak sem akár.
Gyerekkorom kedvenc meséje a Király új ruhája volt. Ahol végre kiderül az, ami Van. Ahogy Van. Hogyan lehetne változást elérni, minthogy megéljük, kimondjuk, átlátjuk azt, ami Van? A mostani időszakban túl sok más lehetőségünk nincsen. Lehet ábrándozni arról, hogy milyen csodálatos emberek vagyunk, és biztos csak a világ nem ismer el/fel bennünket. Lehet várni, hogy hamarosan jön a Nagy Ő, megkapjuk az Álommunkát, sőt, hamarosan A Spirituális Csoportot vezetjük, villanó tekintettel, mégis lágy szívvel.
Ám azt kell mondjam, ez az időszak nem erről szól. Ez az Igazság időszaka, az Adósságok behajtásáé, a Hiányosságok felvillantásáé. Lehet, hogy éltél egy életet, amiről azt hitted a Tied, és most rá kell jönnöd, nem vezet sehova. Nagy ügy...Neked legalább (jó esetben) megadatott ennek a belátása, szerencsés esetben minél fiatalabb korodban.
A bolygók ugyanis szorongatnak bennünket. Tavaly ősszel a Szaturnusz kezdte, idén áprilisban, most a Pluto folytatja. Egymás csillagjegyeiben, a Bakban és a Skorpióban hátrafelé haladva felkaparnak mindent, amire nem akartunk, vagy nem tudtunk hangsúlyt, figyelmet fektetni. Sőt, mivel a Pluto kvadrátban áll az Uránusszal, most, hogy hátrafelé indul, még a jövőnket sem látjuk, hogy merre haladjunk.
Miért baj az, hogy most inkább befelé, hátrafelé kell tekinteni, és megállni a nagy rohangálásban? Mi ezzel a probléma? Szerintem semmi. Csakis akkor, ha megszállottan hajhászunk valami rögeszmét. Azt mindig nehéz feladni, és higgyétek el, most mi fogunk ebben veszíteni, nem a Pluto és a Szaturnusz. Itt az idő végre egy kis alázatot tanulni, belátni, hogy nem az a természetes, amit a Nyugat és a média, a marketing-menedzserek sugallnak nekünk.
Amióta kb. két-három hete érezhető a Pluto hátrafelé haladása a Bakban, fel lehet mérni példákon keresztül, hogy miként nyilvánul meg itt a földi világban.
A kulcsszó a matéria elvesztése, és a múltbeli dolgok rendezése. Ismerek olyat, akinek a bölcsesség-fogát (Pluto) kell hirtelen kivenni (Szaturnusz). Olyat, akinek a petefészke (Pluto) gyulladt be hirtelen. Akinek a nagyapja (Szaturnusz) hunyt el hirtelen (Pluto), és most haza kellett utaznia a szülőházba rendezni (Szaturnusz) a szülőkkel kapcsolatos forrongó dolgokat (Pluto). Valaki, aki nem tudja tovább fenntartani az életvitelét Budapesten (Szaturnusz), és kénytelen visszaköltözni vidékre a szülői házba, amit szinte utál (Pluto).
Nálunk is, ha be van írva 5 ember egy napra, egy biztosan hirtelen lemondja az időpontját (Pluto), anyagi és időveszteséget (Szaturnusz) okozva ezzel. Nincs ezzel semmi baj. Ha nem jön el, meditálok egyet. Vagy elintézek valami fontosat. Most ennek az időszaka van, puffoghatnék, hogy hajjjajaj, mi lesz így, de attól még ez van. Mások a prioritások, máshol van a fókuszpont, mint tavaly nyáron, vagy akár egy hónapja.
Minél jobban befeszülünk most, annál inkább fájni fog a 'műtét'. Kiderül, hogy benned is van még harag és fájdalom? És akkor mi van? Mindenkiben van. Azt hitted túl vagy már valami témán, és még mindig visszajön? Örülj neki, hogy Te egyáltalán észreveszed. Sokkal fájdalmasabb majd' összecsinálni magad, hogy fenntartsd a látszatát akár egy anyagi jólétnek, akár egy 'jó' lelkiállapotnak. Úgyis ki fog most minden derülni szeptemberig, amíg a két bolygó hátrafelé megy. Még csak két hét telt el, máris tele van az emailfiókom olyan emberek leveleivel, akik kétségbe vannak esve. És ők az őszinték, ők a nem képmutatók. Ahogy az egyik tanfolyamvezető mondja mindig: "Én is fekete-seggű vagyok". Sokkal könnyebb az esendőségeken keresztül megtalálni a másikkal a hangot, meglátni benne az emberit, mint egy 'pozitív' álomvilágot vetítve - csak nem vagyunk hozzászokva.
Ha elkezded bevallani magadnak, ami Van, az első lépést már megtetted. De attól, hogy ez megtörtént, még nem gyógyultál meg! Ha nem játszod a peckesléptűt törött lábbal, hanem megengeded magadnak, hogy bicegj, attól még el van törve a lábad. Ha abbahagyod a dohányzást 20 év után, attól még ott a füst a tüdődben lerakódva, amit ki kell szedni valahogyan. Várhatod a populista 2012-es Mennyországot, de akkor nagy csalódások fognak érni a következő jóóóóóó hosszú fél évben.
Ha fejest ugrasz bele, akkor van esélyed. Fájni fog az elején, lesz sírás-rívás, de inkább kint, mint bent. Minden tartalékot, mindent eszközt efelé kell mozgósítani, a gyógyulás, a tisztulás irányába most. Ha azzal szuggerálod magad, hogy milyen szuper vagy, megfosztod magad a valódi változás lehetőségétől. Akkor csak megvárod, amikor már igazán fog fájni, amikor már 50-60 éves leszel, és azt fogod látni, másfele kellett volna menni. Most minden energia afelé terel, hogy nagytakarítást végezz; ha nem állsz alá önként, akkor kicsavarja belőled.
Engedd, bármi is történjen most, bármit adjanak, vagy vegyenek el, mert van 'kis' különbség az erőviszonyokban a bolygók javára.
