Nagyon sok ember életében előfordul, hogy 30-35-40-45 éves kora környékén, élete közepén mély válságba kerül. Elválik, tönkremegy a cége, megkérdőjelezi élete értelmét, elbocsátják a munkahelyéről. Pont a napokban megkérdezte tőlem valaki, hogy szerintem miért van ez.
Amikor megszületünk, beleszületünk egy Apa-Anya-Gyerek háromszögbe, ez mindenkire igaz, még azokra is, aki nem ismeri az eredeti szüleit, vagy ahol nagyon hamar szétválnak. Optimális esetben a szülők eddigre bejárták ’nemi létrájukat’, integrálták megelőző szakaszaikat, és Férfiségükben és Nőiségükben készen állnak erre a feladatra, felelősségre. Amennyiben így van, egy egyenlő szárú háromszög ábrázolja a legjobban a család dinamikáját, és ez a Gyermek számára a legkedvezőbb. Ebben a lefelé mutató háromszögben a vízszintes száron helyezkedik el az Apa és az Anya, lent középen pedig a gyerek, egyenlő távolságra mindkét szülőtől, és nagy mozgástérrel minden irányban.
Ha a szülők között túl nagy a távolság, akkor egy tompaszögű háromszög jön létre: kicsi lesz a gyerek mozgástere, és ’választania’ kell az egyik szülő közül. Ha a háromszög egyik pontjára, szülőhöz, megy, akkor a másik túl távoli lesz, ha átmegy a másikhoz, akkor a korábbival tűnik el a szál.
Ha a szülők között túl kicsi a távolság, ez szintén minden esetben akkor valósul meg, amikor nem valósították meg energetikai önvalójukat, legfőképpen az Apa. A Nap archetípusa túl nagy közelséget, egyúttal túl nagy távolságot sem bír meg alaptermészetéből adódóan, így az olyan Apa, aki állandóan otthon van, állandóan a feleség és a gyerekek mellett, hiányolja a kiemelkedést és a vezetést, ezáltal a valódi biztonságot és a perspektívákat a Család számára. Túl ’közeli’ szülők esetén megnő a távolság a Gyerek és a Szülei között, egy hegyesszögű háromszög jön létre, és szintén kicsi lesz a gyerek mozgástere.
Bármilyen is legyen a ’háromszög’, amiben felnőttünk, a szüleinknek energetikai prioritása van velünk szemben, kapcsolatban, és gyermeki részeink úgy lettek kitalálva, hogy a szülők energiájából, figyelméből gyarapodjunk, növekedjünk. Mint a gyümölcs, ahol az Apa képviseli a Nap erejét, az Anya pedig a Vizet. Amennyiben a szülők teljesen a helyükön vannak, ami gyakorlatilag sosincs így, akkor idővel a gyümölcs ’beérik’, leválik a fáról, felnövünk minden értelemben, és megalapítjuk a saját Háromszögünket, családunkat.
Még ha nem is érünk be, akkor is ’felnőtté’ válunk, elkezdjük különálló életünket, de egy részünk még mindig hozzákötődik a szüleinkhez. Minden ember életében kamaszkorában belobban a kundalini teremtő energia, aktívan és potensen tudunk működni. Igaz ez a szüleinkre is. Ugyanígy minden ember életében eljön az a pont, amikor visszahúzódik ez az energia, a nőknél a fizikai klimaxnál, férfiaknál akkor, amikor a ’kapuzárási pánik’ szokott kezdődni. Ilyenkor ők 55-60-65-70 évesek, ez egyénenként változó.
Ha megvizsgáljuk az eredeti alapkérdést, hogy miért akkor borul be számos ember élete, amikor középkorú, erős összefüggést találunk a szülők klimaxával. Hiszen pont akkor vagyunk középkorúak, amikor a szüleinknek elkezd visszahúzódni a Teremtő energiája! Mit jelenthet mindez? Nagy valószínűséggel azt, hogy mivel nem ’érünk be’ igazán, nem válunk le éretten a szüleinkről a megfelelő időszakban, mert bennük sincs ott az a Figyelem és Szeretet, ami ehhez kellene, ahogy az ő szüleikben sem, és így tovább, ezért amikor ők elkezdik természetességgel visszahúzni energiáikat, velük bukunk mi is gyakran. Olyanok vagyunk, mint valaki, aki a helikopteren ül, biztonsági kötéllel oda van rögzítve, majd kiugrik egy tetőre tenni a dolgát. Amikor a helikopter valamiért elkezd leszállni, esetleg zuhanni, ha nem oldjuk ki a karabinert, leránt bennünket a tetőről. Amennyiben időben észleljük ezt, még inkább, tudatában vagyunk ennek, akkor megfelelő felkészültséggel el tudjuk oldani a karabinerünket, és hagyjuk a helikoptert leszállni.
Középkorú életünk válságai nagy valószínűséggel nem is a jelen életszakasz válságai, hanem gyökerei a múltba, mélyebb szintekre nyúlnak, és megoldásai ott keresendőek a szülőkkel való viszony külső rendezésével, legfőképpen pedig úgy, hogy megtaláljuk máshol (is) azt a Szeretetet és Figyelmet, ami gyermeki részeink felcseperedéséhez kell. Ily módon, valódi Felnőttként már hatékonyabban, kiteljesedettebben tudjuk élni mindennapjainkat.
