Miután egy korábbi post-ban megnéztük létezésünk alacsonyabb régióit, bepillantva az állatvilág, és önmagunk működésébe, folytassuk utunkat a gerinc mentén felfelé. Bármilyen irányzatot, gyakorlást követünk is lelkünk (és sárkányunk) útján, az alábbiakban leírtak minden esetben igazak lesznek ránk, és elengedhetetlenek, amennyiben szeretnénk megkímélni magunkat hosszú kerengéstől és kudarcélmények sorától.
Úgy is mondhatnám, nézzük meg, mi történik, amikor nem a sárkány bújik ki belőlünk, hanem mi bújunk ki a sárkányból!
Minden ember életében eljön a pillanat, mikor hétköznapi érzései, gondolatai világából hirtelen kiragadja valamilyen esemény, vagy benyomás. Ez lehet egy karambol, egy naplemente látványa, vagy egy ránk mosolygó kisbaba.
A lényeg ugyanaz; egészen friss érzékelésünk támad magunkról, a külvilágunkról, ám ezek az állapotok minden esetben meglehetősen rövid ideig tartanak. Minden lelki út az ilyen állapotokat hivatott elősegíteni, és minél hosszabb ideig fenntartani, állandósítani.
Az emberben látensen szunnyadnak az Isteni elérésére szolgáló képességek, és a valóságban inkább az kerül nagyobb erőfeszítésbe, hogy elnyomjuk, minthogy megéljük őket. Jöjjenek a részletek!
A gyomor és a szív megfelelő működéséért felelős energiaközpontok, csakrák között apró hasadás van az energiaáramlásban, melyet a lélegzetünk tölt fel, és biztosítja a kundalini energiájának magasabb, emberi szintekre történő feláramlását. Nem találunk más fajt, mely a 'felegyenesedett lény', a homo sapiens nevet viselné bolygónkon. Ennek megvan az oka: az ember hivatott a magasabb szintek megélésére, és ehhez szükség van az egyenes gerincre. Ennek értelmében el kell, hogy keserítsem azon olvasókat, akik hajlott, görnyedt háttal róják az utcákat - minél görnyedtebb vagy, annál kevésbé képes az oxigén áramolni a testedben, ezáltal emberi funkcióid is annál korlátozottabbak.
A kundalini energiája innen már könnyedén utat talál magának az oxigén segítségével a következő négy szintre, egészen a fejünk tetejéig. Itt újabb 'hasadás' található, melyet a tudatos figyelem 'tölt fel'. Ennek segítségével az energia a koronacsakrán kijutva magasabb régiókkal egyesül, ez az ún. hetedik mennyország. Ilyen egységélmények rövidebb időkre elérhetőek a spirituális technikákkal; amikor tartóssá válik ez az állapot, azt hívják megvilágosodásnak. Ugyanezt az elvet a zenei hét fokú skála a maga két félhangjával is tökéletesen szemlélteti:
Szükség volt erre a talán unalmasnak és száraznak tűnő bevezetőre, hogy elérkezzünk a valódi témánkhoz:
Milyen a sikeres és hatékony terápia, és milyen lépésekből áll?
Ebben a nyugati szellemű világban felnőve és szocializálódva általában annyira szétesett állapotban vagyunk, hogy mire eljutunk bármilyen terápiára, pár perc után sírás, vagy üvöltés határán állunk; amennyiben nem, ne a terapeutában keressük a hibát - mi nem vagyunk őszinték, vele és magunkkal.
A jó terápiás folyamat követi az ember energiarendszerét. Az alsó három szintünkkel, a létfenntartó, fajfenntartó, gyomrosan pozícióért harcoló szintünkkel, összességében mondva sárkányunkkal, nem harcol, hanem energiáját elvezeti felfelé.
Lássuk a jó terápia folyamatát:
1. szint - Szív - A teljes megélés helye, itt még gyakorlatilag nem tudjuk mi fáj vagy zavar, de az nagyon; korábban elfojtott érzéseink elöntenek bennünket.
2. szint - Torok - Itt már beszélünk a fájdalmunkról, problémánkról, de ez többnyire rendszer nélküli, összefüggéstelen, egyfajta verbális könnyítés magunkon.
3. szint - Homlok - Ha újra megéljük, és beszélünk róla, amiről korábban akár évtizedekig nem, észrevesszük, hogy ez nem most történik velünk, és ebből a stabil állásból megértjük, átlátjuk, hogy mi volt a fájdalmas szituáció.
4. szint - Fejtető - Ha újra átéltük, beszéltünk róla, átláttuk, ami a problémát okozta bennünk a mélyben, onnan jön az ajándék, de ezt már nem mi csináljuk aktívan, ezt 'kapjuk':
Az elengedést... Kulcsszó a passzivitás!
Az első három lépcsőnél teljes bedobással kell dolgoznunk magunkon, de az utolsót, az elengedést az adja, akitől a fájdalmas helyzetet is kaptuk; hívhatod Istennek, Univerzumnak, Létnek, világnak, sorsnak.
Az a módszer, mely nem tartalmazza a fent leírt első három szintet, soha nem lehet igazán hatékony. A magunkon végzett munkához keressünk tehát olyat, mely maradéktalanul végigvezet a fent leírt lépcsőfokokon.
