A spiritualitásban az amerikai média és életmód előrenyomulásával a hetvenes évek óta megjelentek olyan új fogalmak, melyek korábban évezredekig nem voltak meghatározóak. Természetesen valamilyen formában részei voltak a lelki életnek, de az, hogy minden köréjük és rájuk épüljön, egyáltalán nem volt jellemző. Ilyen fogalmak egyike a ’tudatos teremtés’, mely egyre elterjedtebbé kezd válni manapság a spirituális emberek körében. „Én ezt teremtettem”, „én azt teremtettem”; de hogyan is néz ki ez a dolog?
A fentebb említett évezredeken keresztül, az ember elsősorban saját kicsinységén és kiszolgáltatottságán keresztül szemlélte a világot. Gyakorlatilag mindegy, hogy mi a hagyomány, amit vizsgálni szeretnénk, lehet az vallás, természet-hit, vagy bármi: az ember tisztában volt fizikai teste törékenységével, élete relatíve rövidségével, és igyekezett úgy élni, hogy ezt jelezze is mások és a Felsőbb Erők irányába, rituálék és imák által kifejezve.
Ahogy a hagyományok kezdtek fakulni, a családok széthullani, az életvitel gyorsulni, egyre kevesebb minden kezdte emlékeztetni az embert önmaga múlandóságára és kiszolgáltatottságára. Hirtelen úgy tűnhetett, a mások halnak csupán meg, utána pedig már maga a halál eseménysora is kiszorult az életéből. A halál a kórházak privilégiumává vált, és mindenki élhette tovább életét, egyre gyorsulóan. A gyorsulás mindig egyfajta éhséggel is együtt jár, az éhség pedig további gyorsulással. Mindezek pedig önösséggel. Próbáld csak ki: kezdj el valamelyik aluljáróban, vagy egy családi ebéden a tengelyed körül pörögni, és vizsgáld meg, hány emberrel vagy képes beszélgetni közben, vagy megölelni egymást.
Az így keletkezett űrt valamivel be kell tölteni. Ezt pedig a legyegszerűbb a képzeletünkkel. ’Vizualizálunk’, ’teremtünk’, hogy betöltsük az életünkben a hiányt, holott alapvetően az okokat kellene feloldani, melyek érzetét generálják. És tudjátok mit: a ’teremtősöknek’ igazuk van! Csak nem úgy, ahogy ők szeretnék.
A legutóbbi cikkben beszéltünk arról, hogy bármilyen impulzus, benyomás, melyet nem tudunk felvenni száz százalékos tudatossággal és szeretettel, arányosan lesüllyed a tudatalattinkba. Ott egyfajta ’zárványt’, ’diafilmet’ alkot. A kamaszkorunkban az első menstruáció illetve magömlés után megjelenik bennünk egy aktív isteni szikra, egy teremtő erő, melynek energiája a lenti részeinkből ömlik, áramlik felfelé folyamatos jelleggel. És ez nem máson áramlik át folyamatosan, mint ezeken az elakadt energiákon, és azok információtartalmán. Úgy is mondhatnánk a ’diafilm’ analógiáján maradva, hogy bekapcsolták a vetítőgépet.
Onnantól kezdve teremtő energiánk a vetítőgép, ’zárványaink’, tudatalattinkban elakadt blokkjaink a ’diafilmek’, életünk porondja, a külvilág pedig a ’vetítővászon’. Folyamatosan teremtünk, valóban. De mechanikusan, anélkül, hogy valódi ráhatásunk lenne. Hadd fejtsem ezt ki bővebben:
Tételezzük fel, hogy édasapádnak nagyon magas elvárásai voltak veled szemben gyerekkorodban, mivel az ő apjának/anyjának is voltak vele kapcsolatosan, és ez benneragadt. Mivel nem tudod az általa felállított lécet megugrani, folyton azt hallod tőle, hogy semmirekellő, tehetségtelen vagy, „még ezt sem tudod megcsinálni”. Mivel folyamatosan sérül az Egy-ség állapota az apával, ezek az információk lesüllyednek a tudatalattid mélyére. A pubertás után ’bekapcsolják a vetítőgépet’, és elönt nagy erővel, hogy „mennyire semmirekellő vagyok”. És eszerint kezdesz cselekedni, és élni az életed.
Erre, egyfajta antitézisként, elkezdesz ’tudatosan’ ’teremteni’. Vizualizálsz sikert, pénzt, karriert, hogy szeretnek és megbecsülnek a munkahelyeden. Mivel emberi lényként hordozzuk magunkban a tudatosság és isteniség szikráit, van valamennyi játékterünk, így tudatunk felszíni rétegével valóban el tudjuk juttatni azt az energiamennyiséget, ami ’be is vonzza’, ’megteremti’ életünkben a kért munkahelyet, párkapcsolatot, pénzt, stb. De ez a kis szelet energia nem képes hosszútávon ott lenni, hiszen míg a tudatban mondjuk egy egység energia van, a tudatalattiban egymillió egység. Mint egy jéghegy: felül van egy kis rész, alul pedig a hatalmas tömeg energiája és súlya, nyomatéka. Így pár nap, hét múlva elfogy a ’tudatos’ rész energiája, és ismét a tudatalatti kezd teremteni. Mégsem működik a munkahely, felbomlik a párkapcsolat kezdeti virágzása, és kisiklik az életedből. Ez még inkább igazolja a kezdeti törést. És még elszántabban próbálsz ’teremteni’ ’tudatosan’. Kívülről ez hálóban vergődő halhoz hasonlít; minél erősebb a kapkodás, annál szorosabban gabalyodik bele az ember élete hálójába. Pedig ha bármi begabalyodik, az az első természetes reakciónk, hogy megállunk, és megnézzük, mi van, majd lassú, tudatos lépésekkel, mozdulatokkal kibújunk belőle. De úgy tűnik, hogy az embereknél pont fordítva van ez a passzivitás-aktivitás motívuma.
Vannak dolgok, amik adottak életünkben, és vannak, melyek valamennyire szabadok. Vannak, melyeket sorsszerűen meg kell, hogy tapasztaljunk, és vannak, melyekkel kapcsolatban van egy ’játékterünk’.
Életünkben, véleményem szerint, a fő dolgok adottak. Hogy hova születünk, kik lesznek a családtagjaink, ki lesz a párunk és mikor, mikor születik a gyerekünk, és hasonló fő jelzőpontok. Ezt több dolog is bizonyítja közvetve és közvetlenül. Ott van például a ’deja vu’ érzete, ami nem lehetne jelen időről-időre, ha minden pillanat éppen most teremtődne. Ott vannak a Pálmalevelek például, amin életünk főbb pontjai kétezer éve már ott pihennek Indiában, még azelőtt, hogy megszülettünk volna. Hogyan választhattak, ’teremthettek’ volna más párt a szüleink, amikor ott a Levelünkön a nevük. Hogyan ’választhattak’ volna nevet nekünk, amikor az már le van írva ó-tamil szimbólumokkal. Hogyan ’tervezhették’ volna meg a gyerekvállalás időpontját, amikor a születésnapunk is ott van, dátummal, nappal, sőt, óra-perccel is. Hogyan ’dönthetünk’ pályaválasztásban, amikor az is szerepel rajta, mit tanultunk, és mit dolgozunk?! Jómagam is, több száz elemzéssel a hátam mögött, egy ábrából el tudom mondani az illető gondolatait, életívét, és számos nagyon pontos tényezőt. Hogyan lenne ez lehetséges, ha mindig mindenki ’tudatosan teremtene’?!
Azt gondolom, van azonban mozgásterünk is. Van valódi értelemben vett szabadságunk, döntéseink. Dönthetek, hogy a két fő ’útjelző’ között mit csinálok és hogyan. Hogy este a tévét nézem, vagy meditálok, azt eldönthetem. Hogy amikor beszélgetek, belelovallom-e magam, kizuhanva önmagamból és tudatosságomból, vagy fókuszomat egy lágy figyelőség állapotán tartom. És mindez pedig meghatározza, hogy az az esemény milyen ’szájízzel’ következik be, ami már eleve meg van írva. Mert bekövetkezik. Ha ott az idő, akkor jönni fog, ami ott van már a Sorsban, Akasha-krónikában, Isteni akaratban, ki hogy szeretné hívni.
Mégis, azt látom, az embereknél ez jelenleg fordítva van. ’Tudatosan teremtik’ a párkapcsolatot, a költözést, a munkahelyet, a gyerekvállalást. Honnan tudod, hogy mi lenne Neked a jó? Hogy mikor lenne a legjobb? Nem lenne sokkal jobb meghagyni annak, aki felelős ezért, ez a ’munkája’: Istennek, Sorsnak, Életnek..?! Mert ott nyúlkálunk, ahol nem kéne, és pont ott nem, ahol kéne. Mert ahol kellene, ott rábízzuk magunkat a jelekre. „Ha most felugat egy kutya odakint, akkor leülök meditálni!”. „Ha most az általános iskolatársam megadja a tízezer forintot, az egy jel, hogy el kell mennem tanfolyamra!”. „Most felhívott a testvérem, akivel ma már nyolcszor beszéltünk, de ez egy jel, hogy nem most kell mantráznom!”. Úgy tűnik, a teljes káosz, ami odakint van, életünk menedzselésén is eluralkodott.
Mert ’nyúlkálhatsz’ Te mindenbe, de így kapkodsz ide-oda, mert emberi testben és tudatossággal nem tudod átlátni a teljes folyamatot. Lehet, hogy ’teremtesz’ magadnak valamit, és közben más jobb lett volna, vagy máskor. A másik véglet pedig a teljes ’megadósok’. „Megadom magam a Létnek, történjen, aminek történnie kell!”. Ülsz otthon egész nap, és várod, hogy csörögjön a telefon: „Kedves Klára-Juci-Feri-Béla, cégünk Önt választotta erre az állásra, mint legalkalmasabbat!”. „De hát nem is jelentkeztem?!”. „Pontosan, hát nem gyönyörű?! Ön az!”.
Hány emberrel történt már meg ez? Persze, volt már rá példa, de hosszú távú megelégedettség nem nagyon volt még. Figyelve a Facebook-ot, mint szociális tükröt, általában azt látjuk, hogy a ’tudatos teremtők’ kiírják, hogy „Hurrá, van munkám!”, „Hurrá, ’Kapcsolatban vagyok!”, és két hét-egy hónap múlva, lassan, csendben és diszkréten már nincs ott a kiírás. Miért ’teremtünk’ ott, ahol nem kellene, miért viszünk energiát oda, ahol már van, ’odaföntről’, és miért nem viszünk energiát oda, ami a már eleve bekövetkező esemény minőségét biztosítja?
Mert a munka, az emberi erőfeszítés mindig arra kellene irányuljon, hogy tisztítsuk magunkat, csipegessük-szedegessük ki a ’diafilmeket’ magunkból, tisztává és szabaddá téve a már eleve ott lévő teremtő energia útját – magunkban és az életünkben. Ellentétes irányú ez a teremtés. Ez igazság szerint rombolás. Romboljuk azokat, amik ott éktelenkednek és torlaszolnak bennünk, akadályoznak, de ez mindig bennünk van, elakadt energiák formájában. ’Ráteremthetsz’ erre, működik, de a ház is leomlik földrengés esetén.
Amennyiben ’csipegetsz’, csendben, szorgalmasan húzogatod ki a negatív diafilmeket, hirtelen erőfeszítés nélkül megjelennek az életedben a dolgok. Mert mindenkiben van teremtő energia, aki él. Csak nem ’te’ teremtesz, hanem ’az’, ’ő’, akinek ez a dolga, az alaptermészete: Isten, Lét, Mindenség, hívhatod, ahogy a leginkább tetszik. A Te dolgod pedig, hogy megkönnyítsd a munkáját. És ahogy megkezded ezt, hidd el, egyre jönnek majd az eredmények, és elkezded élvezni majd a folyamatot. :)
Aktuális híreink:
- Előrendelhető az 'Iránytű a Spirituális Fejlődéshez' című könyv! :) Jelenleg a nyomtatási stádiumban járunk, április végén-május elején várható a kész mű! Ezen a linken tudjátok előjegyezni:
http://greentaracanada.ca/elojegyzes.html
Magánkiadásban jelenik meg, az ára 3000 forint lesz. Két hét, és elkészül! ;)
- Egy másik nagyon érdekes és izgalmas kiadványunk egy hangoskönyv, mely Buddha tanításait tartalmazza. A címe 'Dhammapada - A Tan Útja', amolyan buddhista Bibliának tekinthető. Nagyon szép és érdekes tanítások vannak benne. A linkre kattintva megrendelhető, hamarosan bele is hallgathattok. :)
http://greentaracanada.ca/elojegyzes-tan-utja.html
- Csatlakozni tudtok a Facebook-on a 'Zöldkör' csoporthoz - itt interaktívan tudunk beszélgetni a cikkekről, tudtok kérdéseket feltenni, eszmét cserélni másokkal, barátságokat kötni hasonló érdeklődésű emberekkel és még sok minden mást. https://www.facebook.com/groups/zoldkor.blog/. Több, mint 1100-an vagyunk már, nagyon jó kis csapat alakult ki, bátran csatlakozzatok! :)
- Egy-két hét múlva megnyitjuk a Zöldkör honlapot, ahol összefoglalva számos hasznos dologhoz férhettek majd hozzá!
- Továbbra is segítünk azoknak, akik szeretnék a Pálmalevelüket megkerestetni, akár a felolvasott után egy másodikat is, és/vagy Asztrológiai Elemzésüket elkészíttetni: a babity.richard@gmail.com címen tudtok jelentkezni.
Itt tudtok előzetesen bővebben tájékozódni:
http://zoldkor.blog.hu/2014/03/11/rolunk_286
http://zoldkor.blog.hu/2013/09/09/a_palmalevelekrol
http://zoldkor.blog.hu/2013/10/10/a_palmalevelekrol_ii
http://zoldkor.blog.hu/2014/02/02/a_palmalevelekrol_iii
http://zoldkor.blog.hu/2013/12/04/karacsonyra_351
- Online Interjúkban interaktívan tudtok érdekes témákkal kapcsolatban előadásokat meghallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=GEt2vlCa2jU ; https://www.youtube.com/watch?v=-FMRWXwxPas
- A blogunkat angol nyelven itt tudjátok elérni, illetve angolul tudó ismerőseiteknek ajánlani: http://greentaracanada.ca/blog.html
