Az év egyik legfontosabb hatása jött el a mai nappal: a Jupiter bolygó az Oroszlán csillagjegybe lépett. Nagyon szeretem a Jupiter bolygót. A klasszikus források a ’Nagy Jótevőként’ hivatkoznak rá, ami alapvetően pontos jellemzés, de megtalálható benne a régi idők romantikája. Jómagam szeretek úgy tekinteni rá inkább, mint egy katalizátorra, tőkebevitelre, robbanószerkezetre. Ahol a Jupiter van, ott a dolgok beindulnak ezerrel. Mint amikor egy gázfröccsöt kap az autó; fontos ezért tehát, hogy merre állt az autó orra éppen, hogyha nagyon megindul, akkor rendesen ki tudjon lőni, és ne az út szélén a szántásban landoljon. Még onnan is ki lehet hozni persze, de ha már az úton van az elejétől fogva, az az igazi!
Kezdeném onnan a ’mesémet’, hogy volt valaha egy faj, amit/akit emberiségként ismerünk, még az ősidőkben. Képviselői nem voltak túl sokan, és többi más természeti tényezőhöz hasonlóan, állandó erőfeszítést, gyakran harcot folytattak az életben-maradásért. Idővel a körülmények úgy alakultak, hogy ez az emberi faj elkezdte kinőni magát, stabilizálva létezését, aminek természetesen több másik faj élettérének, dominanciájának beszűkülése, adott esetben eltűnése is velejárója volt. Mindeközben az ember önmagával is rendszeres konfliktusokat élt meg, rendszeres háború és egyéb hatások formájában, de ezekből mindig megerősödve kerekedett ki. Nagyjából a középkorra sikerült létét annyira biztosítania, hogy valamennyire hátradőlhetett, figyelmét más dolgok felé is fordítva, adott esetben semmire; mert megtehette. Az újkor során a külső küzdés kiegészült egy belső küzdéssel, bizonytalankodással – már nem kötötte le minden energiáját létének biztosítása, ezért egyéni és kollektív szinteken is maradt lehetősége kérdések feltételére, olyanokéra, melyek alapvetően megválaszolhatatlanok, elmeszinten.
Miután a középkortól az emberiség úgymond ’elkapta a fonalat’, és a technikai vívmányok lehetővé tették, hogy ne minden energiája önmaga fenntartására forduljon, azt hiszem, megindult egy kettéválási folyamat. Néhányan ezeket a lehetőségeket arra használták, hogy önmagukat és a világot konstruktívan tanulmányozzák, az emberek többsége azonban befolyásának további növelésére, és önmaguk egyfajta torz szemlélésére. Mondhatnám úgy is önmagukban való gyönyörködésre.
Maga az Oroszlán csillagjegy ezt a skálát testesíti meg. Megtalálható benne a totális ego állapota, egy zárt rendszer, mely törekedik önmaga létének biztosítására, és mások kizárásával felemelkedésre, magasabb szinteken viszont egy önmagával jóllakott, ezáltal lemondásra, és mindennel és mindenkivel, jó értelemben, azonosulásra is képes.
Ha megfigyeljük modern életvitelünket, és erről már szociológiai és közgazdasági tanulmányok is vannak, jobban élünk, mint az emberiség 80-85-90%-a. Igen, még mi is, egyszerű budapesti és magyar polgárok. Sőt, ha visszatekintünk, kategóriákkal jobban élünk, mint szó szerint a királyok pár száz évvel ezelőtt. Jobb egészségügyi ellátásban részesülünk, több a szabadidőnk, változatosabb és könnyebben hozzáférhető az étrendünk. De ha még a mai emberiséget nézzük is, minden szempontból kielégítőek az életlehetőségeink.
Mégis szenvedünk. Nem is szenvedésnek hívnám ezt. A szenvedés definíciója nálam a fájdalom hosszú távú megélése, ezáltal intézményesülése. Hiszti. Ez a jó szó. Hisztériázunk. Hisztériázunk olyan dolgok miatt, melyek nem létfontosságúak, melyek értelmetlenek, melyek korábbi, végeláthatatlan hisztik továbbfacsarásai, csűrése és csavarása. Tesszük mindezt azért, mert nincs jobb dolgunk. Már nem gályarabok vagyunk. Nem napi tizenhat órában túrjuk a földet, miközben ellenséges seregek tapossák le a gabonát, és kobozzák el maradék élelmünket. Ma hajlamosak vagyunk a napi 8 óra számítógépezést „gályarabságnak” hívni, és legfőképpen érezni. Ha már Józsi, vagy Julcsi más véleményen van, mint mi, hajlamosak vagyunk a világvégét kiáltani, és a legtöbb fórumon elkárhozni őket, ahol csak tehetjük. Vagy aktív-agresszívan, hogy mennyire egy ilyen-olyan volt, vagy passzív-agresszívan, hogy mennyire rossz ember volt velünk. A lényeg, hogy zárt, és teljesen debil álláspontokból.
Túl jó dolgunk van. Ezzel még nem is lenne gond, a fő probléma, hogy nem vagyunk felkészülve arra a rengeteg szabadidőre és szabadságra, mely a nyugati modern életvitellel együtt jár. Kínlódunk. Ezért töltik emberek az életüket a Facebook-on, ezért játszik mindenki órákat online játékokkal, hogy összepárosítson sárga négyzeteket, aztán piros négyzeteket, hogy egy ifjú kaliforniai vagy finn cégalapító ezáltal a Bahamákon élvezze a jachtját, a kábítószert és az örömlányokat. Ő jól járt, mi pedig rabszolgaságba döntöttük magunkat, ráadásul önkényesen. Belegondoltatok már valaha is ebbe…? Hogy azzal az energiával, amivel zombiként egy ujjmozdulattal görgetjük le 10-20 percen keresztül a Facebook-ot, mennyi más értelmes és kreatív dolgot lehetne csinálni? Ennyire érdekes ugyanaz a semmitmondó bölcsesség a nyuszis-szivárványos háttér előtt huszadjára? Ad bármit is az életedhez? Vagy összejönni ’társaságba’, inni az ezer forintos kávét műanyagpohárból a háromszázezer forintos, de helyenként már foszló bőrkanapén, széles taglejtésekkel egyszemélyes monodrámánkat előadni a többieknek, hogy a következő a szavunkba vágva előadja a maga monodrámáját a semmiről, utána mindenki becsekkoljon a közösségi oldalakon, és otthon elégedetten nézegessük a húsz képet a semmiről, hogy milyen jól éreztük magunkat…? Van még, aki ezt elhiszi?
Nem lenne jobb valami minőségi dolgot vinni az életünkbe? Képmutatás és színészkedés nélkül? Valóban mindannyian megismételhetetlen és egyedi tollpihék, nyuszimanci, szupcsitrendi, utánozhatatlan virágszálak lennénk? Mert ha ez így van, akkor tökjó! Én nagyon örülök!
Miért van mégis ekkora neurózis, egyre nagyobb, mindenkiben, és ami egyre ijesztőbb számomra, éhség. Olyan éhség kezd lenni az embereken úrrá, ami néha már visszafojtásra képtelen agresszióban csap ki. Mintha nem lenne másik ember, csupán díszletekként használnánk a másikat a semmihez, és sietve várjuk, hogy teljen az idő, hogy valami valódi jöhessen az életünkbe. Hogy jöhetne így….?
A Jupiter bolygó alacsony szintjein a képmutatás, felfújtság, korlátlan és gyors növekedés és terjeszkedés bolygója, magasabb szinteken a rend, erkölcs, jóság, vallás, hit energiája. Az Oroszlán csillagjegy alacsony szintjein a csak-én energiája, magasabb szinteken a minden-én.
Az, hogy ez a két minőség találkozik, két tűz-minőség találkozása. Ebbe a mostanra kialakult, (pontosabban a többségnél nem kialakult), én-állapotba visz a Jupiter egy bombasztikus energiát. Mintha egy pumpát dugnának a fenekünkbe, és elkezdené folyamatosan, és egyre gyorsulva fújni a levegőt. Aki 2012 októbere óta, ahogy a Szaturnusz belépett a Skorpióba, aktívan pucolászta magát, a repedéseit, az hihetetlen mértékben fog növekedni, emelkedni, fejlődni, és megfelelő tisztaság esetén szó szerint visszatér majd a mágia. Ami mögött tiszta szándék és ember áll, hihetetlen támogatottsággal megvalósul, fejlődik, prosperál majd.
Ezzel párhuzamosan a gyermeki részekre lufit fújó, ’felnőtt’ megjátszásban létező többségnél elkezdi pumpálni ezt a lufit. Már így is féltettük-féltjük ezt a lufit, mi lesz így?! Ha valaki közel jön? Ellököm, mert kidurranthatja a lufimat, és ott állok majd egy sérült és elveszett kisgyermekként. Ha valaki szurkálja a lufimat? Ellököm, ugyanezekből az okokból. Sőt, már jó előre ellököm, megjátszással, szó és gondolat-hengereimmel, attitűdömmel, az „egyéniségemmel”, hogy tuti ne jöhessen közel. Nem a lufit féltem igazán, hanem hogy annyi évet és energiát fektettem bele, amit sokkoló lenne bevallani, hogy hiábavaló volt, és legfőképpen, nem engedhetem meg, hogy előjöjjön a sérült kisgyerek bennem, mert eltaposhatják mások.
De hát ki…? A többi sérült, erőtlen kisgyerek a huhogásukkal? Akinek valóban van ereje, az nem fog kárt tenni, akinek nincsen, pedig nem tud. Ébresztő!! Senki sem képes ártani nekünk a valóságban, a legnagyobb ártás, hogy konzerváljuk beszorult gyerekrészeinket, és ráfújjuk ezt a semmit, ezt az illúziót, ezt a légvárat, amit „felnőtt egyéniségnek” hívunk. Mindkettőnek mennie kell, ha valaha is biztonságban akarod érezni magad: a sérült gyerekrésznek is és a ’nagy’ és ’okos’ felnőttrésznek is.
Hidd el, a másik ember ugyanúgy meg van ijedve, mint te. Ugyanabban a szeretettelen szélmalomharcban él, mint te, és azért, mert azt hiszi te nem, és ezért hatalmad van felette. Senkinek nincs hatalma senki felett. A sérüléseinknek van hatalma felettünk. A saját sérüléseink irányítanak bennünket, így a felszabadulás mindig azok begyógyításával következhet be.
És mivel minden a létezéssel, a túléléssel kezdődik, félelmeink is ezekhez kapcsolódnak elsősorban. Hogy hogyan éljünk túl. A megnyilvánult világban minden véges, így ott tud lenni számunkra az ideája, hogy ha valaki kap valamit, az olyan, mintha tőlünk vennék el. És ez teljesen így van. Az a kenyér, amit te éppen megeszel, azt Afrikában, Ázsiában vagy Dél-Amerikában valaki nem eszi meg. Az a fizetés, ami teljesen felfújt és érdemtelen számos embernél, úgy tudott létrejönni, hogy rengeteg ember elvesztette a munkáját, és a létminimum alatt él. Ez egy teljesen természetes folyamat, nagyon haragudnunk nem is kell miatta, természeti törvény. Igen ám, de emberek vagyunk. Vannak bennünk érzések, és még a legkegyetlenebb, legzártabb emberben is felmerül az együttérzés. Még a Mercedes-szel a hegyről leereszkedőben is megjelenik a kellemetlen érzés, amikor keresztülhajt a nincstelenek között, mert mélyen belül érzi a leválasztottságot, a nem-egyezést, a nem-egységet. És ez a nem-egyezés egyre nő.
Anyagilag ez az északi, nyugat-közép zóna, amiben Európában és Észak-Amerikában élünk, úgy tudott kialakulni, hogy korábbi virágzó civilizációk letörésre kerültek, lakóik pedig felvevő-piaccá avanzsáltak. Te azért vagy gazdag, mert a kínai kisfiú napi egy dollárból él, az amerikai tőzsdemágnás azért gazdag, mert innen és a világ többi részéről van odaszipojozva az erőforrás. És ez természeti joga neki is, nekünk is, és a kínai kisfiú ha felnő, ő ugyanúgy megteszi ezt másokkal majd.
Az egyetlen megoldás, hogy ép-pé váljunk. Állati, természeti szinteken folyamatos ez a tülekedés és harc a túlélésért, táplálékért, pozícióért, de az emberek szintjén belátás van. Nem attól leszel Ember, hogy a „feltétel nélküli szeretetről” prédikálsz. A szeretet a félelem ellentéte, a félelem hiánya pedig a sérülés hiánya – tehát szeretet csak ott lehet, ahol begyógyult sérülések vannak. A Paolo Coelho nyuszis-idézettől begyógyul bármi is…? Ha erőltetett mosollyal Namasztézol, attól begyógyul bármi is…? Nem csak tápszer, pótszer mindez? Hányan vannak, akik valóban hajlandóak szembenézni sötét, rejtegetett, ’nem-szeretetteli’ részeikkel, hogy begyógyulhasson, ezáltal az állati programok háttérbe húzódhassanak? Nagyon kevesen…
És mától minden kívánságunk teljesül, mától megturbóznak minket. Mától minden nagy erővel felgyorsul minden, és megkapod, amit szeretnél, eléred, aki lenni szeretnél. Jól hangzik, ugye? Kérdés persze az, hogy ’ki’ az, aki szeretné ezt és azt? Te, így nagybetűvel, vagy a sérülésed? Te, vagy valami régi tévképzet? És hova áramlik ez a rengeteg erő, energia és öntudat? Egy vékony gumilufiba, vagy egy stabil zsákba, repedések nélkül?
A lufi kicsiben nem egy szupersztár dolog. De ahogy elkezdik fújni! Egyre szebb a színe, egyre szebben csillan meg rajta a nap fénye, egyre nagyobb…és ha még tovább fújják…kidurran. Egy zsák senkit nem érdekel. Ki akarna szövetzsák lenni, ha lehet sárga, rózsaszín, világoskék lufi is?! A zsákon nem csillan fény, néha érdes is a felülete, nem száll, hogy mindenki ámuljon. De bármeddig rakhatod. Nem szakad ki, tudsz benne dolgokat vinni, és ami a legfontosabb, nem durran ki végül.
Egyéni és kollektív szinteken ez a folyamat lesz egy éven keresztül. Képzeld csak el. Emberek tobzódnak elviteles kávékkal, kerti partikkal, szir-sz*r ’ajándékokkal’. Mind műanyag. Ezek az emberek, mert jár!, elmennek a tengerpartra – ahol térdig gázolnak a műanyagban. Vacsorára eszik azt a halat, amiben ott a mini gumilabda, amikor kifogták, amit ők vettek meg és dobtak el, egy hónappal a vásárlás után! Nincs olyan, hogy fenntartható fejlődés a fizikai síkon! Szellemi síkon van, sőt, csak olyan van. Vagy hanyatlik egy ember szellemi értelemben, vagy fejlődik, sosincs stagnálás.
El kéne engedni a fizikai sík ’fejlődését’. A folyamatos ’gyarapodást’. A terjeszkedést. És ez senkit sem fog érdekelni. Még aki ezt elolvassa, az sem fogja tudni hova tenni igazán. Pedig egy év múlva, jövő nyártól már nem lesz fenntartható sehogy sem, a mostani egy év tobzódása után. Mit tudsz tenni?
Ne dőlj be a trendeknek. Nincs fenntartható fejlődés. Amit megveszel, azt el is fogod dobni, és amit eldobsz, az a világ másik felén fog landolni, mérgezve az ott élők életét. Amit ők vesznek meg, az a te életteredben fog landolni. Csak azt vedd meg tehát, amire tényleg szükséged van. Csak olyat vegyél, ami le is bomlik. Hiába veszed meg az ötödik iPad-et, nem leszel jobban tőle, nem leszel teljesebb. Ettől csak még frusztráltabb leszel, még jobban belepörgetve magad a fogyasztásba és képmutatásba. Légy egyszerű. A Jupiter az Oroszlánba lépve elhozza a hiper-egok, az ’edjénitségek’ korát, csá-csumi-csá, és már azt sem fogod hirtelen tudni, hogy kandikamera-e, vagy tényleg így definiálja magát az ember, akivel éppen szemben vagy. És tényleg így… Legyél őskövület! Legyél unalmas, nem-trendi. Ha te is beállsz, nagyjából három-négy év van még ebből a valamennyire élhető verzióból a Földön, amiben mi még felnőttünk, és utána indulhat a B-terv. Legyél egyszerű, térj vissza régi, klasszikus értékekhez. Beszélgess, ne arra használd a másikat, hogy a figyelmét lerabolva előadd az ’edjénitséged’. Van persze, de azt egyéniségnek hívják, és ott van az ’edjénitség’ mögött, ami mögött ott a tengernyi sérülésed, ami mögött van a valódi Én-ed, az egyéniséged. És az érték. Annak van lelkiismerete, lelki-ismerete. És abban mindenki számára egységes irányelvek és értékek vannak. Ha eljátszod, hogy ott vagy, akkor nagy bajban vagyunk mindannyian. Mert sem egyéni sem kollektív szinteken nem élhetünk túl sokáig, ha a másikat ’önmagunk’ kifejezésének akadályaiként tekintjük.
A megoldás a mindenben egyet hátralépés. Egyél kevesebbet. Költs kevesebbet. Beszélj kevesebbet. Minden, ami külső, kifelé-áradó, így is ezerszeresen túl lesz vezérelve ezzel a két túlfeszítő tűz-minőséggel, ha még te is beállsz ebbe, akkor lesz itt tűzijáték. Most hűteni és szűkíteni kellene nekünk, emberiségnek - kíváncsi leszek, hogy ez mennyire tud majd megvalósulni. Én bízom benne. :)
(Fazekas Csilla képe)
Aktuális híreink:
- Továbbra is Magyarországon tartózkodom, így aki szeretne jönni Asztrológiai Elemzésre és/vagy Pálmalevél-kerestetésre, személyesen is van rá lehetőség!
- Csatlakozni tudtok a Facebook-on a 'Zöldkör' csoporthoz - itt interaktívan tudunk beszélgetni a cikkekről, tudtok kérdéseket feltenni, eszmét cserélni másokkal, barátságokat kötni hasonló érdeklődésű emberekkel és még sok minden mást! :) https://www.facebook.com/groups/zoldkor.blog/. Több, mint 1600-an vagyunk már, nagyon jó kis csapat alakult ki, bátran csatlakozzatok! :)
- Elkészült az 'Iránytű a Spirituális Fejlődéshez' című könyv! :) Május 16-ától lehet hozzájutni a Főnixházban! Ár: 3000 Ft, Terjedelem: 304 oldal
Átvehető: Budapest, 13. ker., Hegedűs Gyula utca 8, 25-ös kapucsengő, szerda 9.00 - 19.00, péntek 9.00 - 19.00 között. Vidékről utánvéttel is megrendelhető! - fonixhaz.com
- Elkészült a Dhammapada - A Tan Útja' című hangoskönyv! :) Amolyan buddhista Bibliának tekinthető, nagyon szép és érdekes tanítások vannak benne. A linkre kattintva megtekinthető a borítója, megrendelhető, és bele is tudtok hallgatni. :)
https://www.youtube.com/watch?v=QVOcc5EiOIA; https://www.youtube.com/watch?v=8F8HqBDGRtc
Átvehető: Budapest, 13. ker., Hegedűs Gyula utca 8, 25-ös kapucsengő, szerda 9.00 - 19.00, péntek 9.00 - 19.00 között. Ár: 2 ezer forint. Vidékről utánvéttel is megrendelhető! - fonixhaz.com
http://zoldkor.com/konyvek-menu/konyvek-hangoskonyvek/a-tan-utja-dhammapada-hangoskonyv.html
- Megnyitottuk a Zöldkör honlapot!!!!! www.zoldkor.com címen érhető el, vagy ide kattintva! :)
- Továbbra is segítünk azoknak, akik szeretnék a Pálmalevelüket megkerestetni, akár a felolvasott után egy másodikat is, és/vagy Asztrológiai Elemzésüket elkészíttetni: a babity.richard@gmail.com címen tudtok jelentkezni.
Itt tudtok előzetesen bővebben tájékozódni:
http://zoldkor.blog.hu/2014/03/11/rolunk_286
http://zoldkor.blog.hu/2013/09/09/a_palmalevelekrol
http://zoldkor.blog.hu/2013/10/10/a_palmalevelekrol_ii
http://zoldkor.blog.hu/2014/02/02/a_palmalevelekrol_iii
http://zoldkor.blog.hu/2013/12/04/karacsonyra_351
- Online Interjúkban interaktívan tudtok érdekes témákkal kapcsolatban előadásokat meghallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=GEt2vlCa2jU ; https://www.youtube.com/watch?v=-FMRWXwxPas
- A blogunkat angol nyelven itt tudjátok elérni, illetve angolul tudó ismerőseiteknek ajánlani: http://greentaracanada.ca/blog.html
- Aki szeretne magán aktívabban dolgozni, fejlődni, életét javítani, a Zöldkör Facebook csoportban, vagy akár a privát emailcímemen is tud érdeklődni terapeutákról, segítőkről.
