Zöldkör

"Itt válik el a szar a májtól, a búza az ocsútól, a világosság a sötétségtől!" - kezdte Tibor izgatott tekintettel az egyetemi filozófiatörténet órán, mikor nekilátott ismertetni Kant Tiszta ész kritikáját, mint vízválasztót az egyetemességben; hasonló szavakkal kezdhetek neki én is a Skorpió jellemzésének.  

Az asztrológia negatív megítélését nagyban elősegítették a nyugati lapok párkapcsolati 'horoszkópjai', melyek kőbe vésett, alapvetően téves megközelítésű tanácsokat osztogattak. "Hogyan pasizz", "Szerelmetek a csillagokban köttetett(?)" és egyéb szenzációhajhász, mély érzelmi igényeket és hiányokat felvillantó címekkel előre sejthető volt, hogy csupán a felszín az, amiről írni, beszélni és gondolkodni képesek az ilyen újságok, könyvek szerkesztői.

Szerencsére jómagamnak nem kellett megélnem randevúkon, beszélgetéseken hasonló kategorizálást; be kell valljam, csúsztatok, kellett, de memóriám mindig hű szolgámként azonnal törölte őket. "Igazi Ikrek!" - mondják. Mit is jelent ez?
Hogy honnan jön? Hova tart? Azt, hogy ki ő? Hogy ki volt, és hogy ki lesz? Csupán egy merev kategória lenne ez? Korántsem.

Ekkora érintettséggel, együttérzéssel és segíteni vágyással egyszer sem kezdtem még neki a blogom folytatásának. Annyira igaz ez, hogy egészen mást terveztem következő cikknek, de a közelmúlt és a jelen eseményei felülírták az 'ütemtervemet', és nekilátok ennek a bejegyzésnek.

Háború van a szívekben; párkapcsolatok, életek hullanak szét az elmúlt pár hétben, emberek kínozzák magukat és ezzel egymást, mindenki pislog, ahogy látom, lesve, hogy most mi is fog történni. Mindezt olyan mértékű félelem-szeretet-gyűlölet-hit-kétségbeesés gombócon ülve, amilyet személy szerint évek óta nem tapasztaltam. 

Szándékosan kerültem annak a látszatát is az eddigiek során, hogy a bolygóállások kapcsán mélyen megérintsem azt a témát, hogy az ember érzéseiben, gondolataiban nem szabad. Olyan téma ez, amely inkább a távolságot szította volna talán köztem és az olvasóim között, és nem ez a célom, hanem az ismeretek továbbadása, biztatva mindenkit, hogy maga kísérletezze ki azok lényegét. Most kivételt teszek.

Általános probléma a mai terápiában, hogy a gyógyulni vágyó és terapeutája megkeresik a páciens legfájdalmasabb pontját, és nekiesnek, "Hadd szóljon!", vagy "Ha csináljuk, akkor csináljuk rendesen!" felkiáltással. Más szóval elkezdik böködni a sárkány szemét, és amikor az ki is nyitja készségesen, olyan dolgok szabadulnak ki Pandora szelencéjéből, hogy kő kövön nem marad ilyenkor sem emberünk lelkében, sem környezetében. Főzni sem úgy állunk neki, hogy mindent bedobunk egy fazékba egyszerre, azt pedig berakjuk a sütőbe, majd lesz valami alapon, miért tennénk akkor legfontosabb értékünkkel, saját lelkünkkel ezt?

Ismerjük meg, mivel jár, amikor a 'sárkány' kinyitja a szemét:  

Ki vagyok én? Mi végre vagyok e világon? Mindenkiben felmerül ez a kérdés élete során. Amikor híre ment, hogy Buddha bárkit fogad, hogy megválaszolja kérdéseit, ezrek gyűltek össze előtte a tisztáson. Nagy csönd volt. Buddha kinyitotta a szemét, elmosolyodott, és megszólalt: Bármit kérdezhettek, kivéve a reinkarnációról, Istenről és a szabad akaratról. 
Az emberek arcára döbbenet ült ki; minden kérdésük e három dolog körül forgott. Végül csalódottan távoztak. Ananda, Buddha legrégibb tanítványa megkérdezte őt, miért mondta ezt. Buddha válasza ez volt: Ananda, vannak dolgok, amikről nem lehet beszélni, vagy gondolkodni, megtapasztalni kell őket.

Önmagunk legbelső lényegét, kincseskamránkat a mese szerint sárkány őrzi; mi vagyunk e kincs, mi vagyunk e sárkány és mi lehetünk a mesebeli hős is. Ám ahhoz, hogy átküzdjük magunkat a sárkányon mindent tudnunk kell róla. 

Lássuk sorsunk szereplőjét, az embert magát! Még ha életünk térképét, erőviszonyait kezünkben tartjuk is, akár születési bolygóállásaink, akár más módszerek segítségével, még mindig előttünk áll egy hatalmas feladat: felfedezni azt, aki megéli a kinti és benti eseményeket.
Négy testünk van. Hagyományos szemünkkel csupán a fizikait látjuk magunkon és másokon, a többi három jelenlétét más módokon vagyunk képesek megtapasztalni. Mik is ezek a testek? 

Számos oka lehet, hogy elkezdünk spirituális témákkal foglalkozni. Kényszeríthet erre egy betegség vagy életünk összeomlása, imponálni akarunk egy hozzánk közel álló személynek, esetleg beszippantott bennünket a ma nagyon divatos "spirituális" életforma. Mindenképpen egy dolgot várunk tőle, ha leásunk motivációnk gyökeréig: szeretetet. Egy idő után, ha valóban foglalkozni kívánunk magunkkal, és nem csak futó hóbort volt ez számunkra, kénytelenek vagyunk befelé indulni - oda, ahol sérüléseink találhatóak, berögzült tudati mintáink fészkelnek. Mire buzdít minket terápiás segítőnk?

Diwali van. A világon jelenleg leginkább fennmaradt ősi kultúra ünnepe, a hindué. A mai nappal új év kezdődik a hinduk életében, amikor annyi mécsest gyújtanak, hogy elűzzék a sötétséget, amennyit csak tudnak. Tökéletes nap egy ilyen témájú blog indítására. Minden egyes bejegyzés egy-egy ilyen apró mécses kíván lenni, mely megvilágítja életünk és lelkünk néhány aspektusát. Mindenki elviheti belőle magával azt, amit kíván.