Zöldkör

Nagyon izgalmas folyamat indult el a nyár beköszöntével, melynek első felvonása június hónapban, olvasható volt már korábban is a blogon. Egy felnövekedési, érési folyamat részesei vagyunk éppen; ahogy a növények, mi is nyáron fogunk kiteljesedni és megerősödni.

A június hónap a családról szólt és szól még a mai nappal is. A belső kapcsolat rendezéséről anyánkkal, majd apánkkal, múltunk, gyerekkorban berögződött mintáink kioldásáról. Mindezt a magam életében is tapasztaltam az elmúlt pár hétben.

Az alábbiakban szeretném összefoglalni testünk fő részeit és egészségügyi problémáit a józan ész és az asztrológia szemszögéből - okok, jelmondatok, melyek segíthetnek fizikai problémáink belső gyökereinek megtalálásában. Bárkinek bármikor zúzódása, égése, sérülése, betegsége van, érdemes belepillantani, és elgondolkodni az adott témán.

Nagyon érdekes júniusi hónap vár ránk; első ránézésre a népmese gyermekei jutnak róla eszembe, akik világgá mennek, megtapasztalják az élet vidám és árnyékos oldalát, nagy hullámvasutakon bejárják a tapasztalás síneit, aztán...Június végével még nem jön az aztán, lássuk inkább a vasutazás állomásait!

Az elmúlt néhány nap, ami blogbejegyzés nélkül telt, számomra az összevetések, a vizsgálódás jegyében zajlott. Az összes írásom célja, hogy használható legyen a mindennapi élet során is, nem sok értelmét látom egy olyan asztrológiának, ami elvont, dimenzióváltós ezózás jegyében születik. Úgy érzem elég idő telt el az elmúlt pár hónapos időszak lezárulta óta, hogy le lehessen vonni a konzekvenciákat, és felmérni a hogyan-tovább-ot.

Az elmúlt hónapokban egy mondat volt, amit mindenki kivétel nélkül elmondott nekem, akivel beszéltem személyesen, illetve telefonon: "Ricsi, mondjál már valami jót a bolygókból, elegem van".  Érdekes, hogy ez április végével eltűnt, innen látszik, hogy még ha nem is tudunk róla, akkor is milyen hatással vannak a gondolatainkra, érzéseinkre a bolygóállások. Enyhülés van ugyanis. Ha bármi bajunk van, akkor szívleljük meg, amit a francia uralkodócsaládra mondtak, miután visszahelyezték őket a hatalomba a forradalom után: "Semmit sem tanultak, és semmit nem felejtettek". Aki tanult az elmúlt hónapokból, és egyúttal el is felejtette őket, az ma jól érzi magát. Lássuk a májust!

Hogy egy kicsit interaktív legyen a blog, megosztanék egy nagyon jó koan-t. A koan olyan mondat, kérdés, melyre effektíve nincs válasz, mint például "Milyen hangja van egy tenyér csattanásának?", és hasonlók. Az igazi lényege az, ki hogyan jut el a válaszig, mit szűr le a kérdésből, morzsolgatni kell, ízlelgetni. Hihetetlenül jó Tükör, figyelni magunkat, milyen belső folyamatokon megyünk keresztül mindeközben.

Hamarosan leírom majd azt is, mi volt a célom ezzel, addig hagyom, hadd kezdje meg a munkáját mindenkiben, aki olvassa. Mindenki érintett benne, és aki megérti ezt, hagyja, hogy dolgozzon rajta, az megérti, miről árulkodnak a bolygók a tavaly októbertől most május közepéig tartó időszakban, és mi lehet a kivezető út és mi a csapda, így idén október előtt. Íme:

Retrospektív bejegyzés ez, talán az első, ami nem a nagyközönségnek szól és informatív jellegű - inkább elektronikus formájú személyes naplóbejegyzés. Mérlegeltem, hogy talán angolul írom meg, még inkább kihangsúlyozva a különbségét, de én már csak magyar anyanyelvű vagyok, és az angol kifejezőértéke amúgy is töredéke a magyarnak. Ahogy Gurdjieff mondta, az angol jó nyelv business-elni, a belső világra meg ott vannak a keleti nyelvek.

Talán nem véletlen, hogy éppen a Neptunusz-Mars szembenállás idején születik ez a cikk, hiszen szereplői egytől egyig részesei lesznek az írásnak. Neptunusz, Mars és Jupiter, mint a Neptunusz inverze, kifelé forduló aspektusa. 
Azt gondolom, mindenkinek érdemes kicsit foglalkoznia ezzel a témával, mivel március 23 és május 12 között, majdnem két hónapig tart ez a bolygókapcsolat, és gyakorlatilag mindenkinél, akivel kicsit alaposabban elbeszélgetek mostanában, előjön a Jupiter, Mars és Neptunusz összefüggése a saját életében, terápiás folyamatában is.

Gyerekkoromban családi házban laktunk. Ekkor még egészen más az érzékelés, a távolságok, nincsenek kialakult sémák. Emlékszem, nem volt valami hatalmas a kertje, de gyerekként nagyon nagynak tűnt. Imádtam elmenni egészen a legvégéig, itt egy kicsit egyedül tudtam lenni, nézni a rovarokat, az elültetett zöldségeket, átkémlelni a szomszéd telkére. Minden nap többször megtettem ezt az utat, amikor csak az időjárás megengedte. 

Lássuk hát ezt az ominózus, 5 évig tartó Pluto-Uránusz kvadrátot! Ahhoz képest, hogy mekkora dolog ez, elég visszafogott az internetes asztrológiai megjelenése, ezért is gondolom, jó egy kicsit kibontani a témát. 

Az előző írás végén úgy gondoltam, az 5 évig tartó Pluto-Uránusz kvadrátról fogok írni legközelebb, ám az élet közbeszólt, egészen pontosan a mai nap eseményei.
Magamról fogok írni.

Érdekesen telt az előző cikk óta eltelt pár nap. Jómagam a már korábban említett érzéssel eltöltődve töltöttem napjaim, tudniillik, mintha a versenybiciklimről leesett volna a lánc, és elveszett a lendület. 
A külvilágot tekintve pedig gyakorlatilag mindenki azt kommunikálta (leegyszerűsítve), hogy tele van a töke, veszteség veszteség után, még olyan is írt nekem emailt, aki teljesen kívül áll ezen a spirózós vonalon. Ebben az állt, hogy azt látja, mindenkinek a legmélyebb problémáival és félelmeivel kell szembenéznie, és meddig tart még ez. Hát igen, több hónap szívatása még annak is feltűnő, aki nem nézi ezt célirányosan.
Abban a szemléletben kezdtem hát nézni az áprilisi bolygómozgásokat, hogy mondjak valami biztatót. Íme:

Példátlanul hosszú idő, öt hét telt el az előző cikk írása óta, de egyáltalán nem bánom a hosszú hallgatást. Vallom, hogy nem csak számítógépen kell 'asztrológusnak' lenni, hanem az életben is. Fantasztikus időszak volt az elmúlt 3-4 hét, igazi tesztoszteron-autópálya; úgy érzem, lezajlott belül minden, amit ki lehetett hozni a szuperháromszögből, van is most egy kis ürességérzés bennem. Mint a gyerek, aki alatt lejárt a bevásárlóközpont játékpónijában a 100 forint, de még párszor oldalbarúgja, hátha mozdul még. Fokozza a hatást, hogy esetemben a Mars bolygó behátrált az 1-es, az önidentitás házába; nagy örömömre még marad is egy jó ideig.
Tisztában vagyok vele, hogy a környezetemben nem mindenkinek így teltek az elmúlt hetek. Néhányan a legfontosabb dolgokat kellett/kell, hogy elengedjék március eleje óta, legyen az házasság, gyerekek, házikedvenc, munka, stb. Hadd meséljek el egy történetet, amit Indiában hallottam néhány éve.

Kivételes alkalom a mostani, hiszen maguk a bolygók is azt indokolják, hogy pozitívan, tényekkel alátámasztva bizakodón kezdjem az aktuális írást.
Nagy nap a mai! :)
Lezárult egy több hónapos időszak, mely október 9-én kezdődött, jelmondata a "Kamaszok másnaposan buli után átbukdácsolnak alvó társaikon", vagy valami hasonló lehetne. Mától valami egészen új kezdődik...

Az előző írásban már érintettem az előttünk álló, októberig tartó időszak fő mondanivalóját, a mostaniban mindennek fontosságát szeretném hangsúlyozni, és alaposabban vizsgálat alá venni.

Nagyon fontos ezt megtenni, mivel azt gondolom, rövid időn belül feloldódik az október óta tartó folyamatos feszültség, mely elsősorban a párkapcsolatokat zilálta meg/szét, a saját, belső érzelmi világunkon keresztül; elengedhetetlen azonban, hogy távlatokban is gondolkodjunk, és megnézzük, mi az égiek célja ezzel a pár hónap pihenővel.

Sok fontos dolog történik február hónapban a bolygók szintjén:

Everyone fears Shani; "Mindenki fél a Szaturnusz-tól", fordult oda hozzám szája szélén egy apró félmosollyal Palani, a legtisztább ember, akit valaha láttam, mielőtt bementünk Thiruchendur-ban a Szaturnusz-templomba. És tényleg. Mindenhol a Küszöb Őre-ként, a Kapu Őre-ként, a Csontos Aggastyánként, az Alvilág Ura-ként hivatkoznak rá. Bizonyos értelemben minden bolygó felett áll, ő a Főnök a Naprendszerünkben, kicsit olyan, mint az APEH-ellenőrök belső ellenőre. Nincs megvesztegetés. Nincs mellébeszélés. Ha van, te húzod a rövidebbet.
Miért is kezdtem így ezt a bejegyzést? Nem titok, néha azért böngészem kicsit a bolygóállásokat, és valami nagyon érdekesen akadt meg a szemem.

Új év, új bejegyzés. A hosszú hallgatásnak több oka volt: egyrészt ott volt/van az egész napot kitöltő 'munka', másrészt az új évet egy nem saját bejegyzéssel, írással akartam kezdeni, hanem kicsit félretéve magamat, letéve tiszteletemet a régi nagyok előtt. Egy olyan írással, ami miatt élővé vált bennem az asztrológia rendszere, és kilépett a magazinok semmitmondó, személyiség-elemezgető homályából. Olyan rendszer ez, melynek néhány bolygója, csillagképe gyakorlatilag a megnyilvánult és a nem látható világ valamennyi részét lemodellezi, és gyönyörűen keveredik benne a bal agyféltekés matematika és a jobb agyféltekés mítosz és ihletettség.

Egy kicsit módosítva a korábban leírtakon, ebben a bejegyzésben a decemberi és januári eseményekről, hatásokról, bolygóállásokról fogok írni, külön részletezve karácsony és szilveszter napját.  

Az előző cikkben a befelé húzódásról volt szó, a hazatérésről és az ott is maradásról, a mostaniban megnézzük, mi szokott történni ilyen időszakok során.

A növények a gyökerükbe vonják vissza életenergiáikat, az állatok üregekbe, barlangokba húzódnak be, a halak az iszap mélyére; nekünk, embereknek is tanácsos követni a természet ritmusát és energiáit. Ám ahogy korábbi írásokban szó volt róla, 'üregünkben' nem csupán mi lakunk, osztozunk rajta saját 'sárkányunkkal' is.

Böngészgetve a 'Statisztikák' részt a blogon arra a következtetésre jutottam, hogy azok a cikkeim a legnépszerűbbek, melyek:
1. Leplezetlenül őszinték, megmondják a problémás területeit a tárgyalt kérdésnek, és azt is, hogy miért van ott az a bizonyos probléma.
2. Valamilyen megoldást is kínálnak, és leírják, hova lehet eljutni magasabb szintekre.

Ennek szellemében folytatom tovább az írásokat, melyek témája az előttünk álló téli időszak lesz, érzelmi, jól-léti és persze nem utolsósorban asztrológiai szempontból. Amennyiben érdekel milyen sztereotipikus körökre számíthatsz így a tél beköszöntével, és hogyan tudsz belőlük majd kikeveredni, bátran ajánlom a további olvasást. Lesz szó a megfázás(ok) okairól és elkerüléséről, érzelmi örvényekről és számos egyéb témáról is.

Hazai pálya, gyerekkori emlékek... Egy kis nosztalgia mindig jól jön; lássuk hát ennek az energiamintának is a leírását. 
Érezted már úgy, hogy földönkívüliként jársz az emberek között? Hogy gondolataid, vágyaid mindig eltérőek korosztályodétól, lakhelyedtől, környezetedétől? Hogy ötleteid süket fülekre találnak, és amikor jó pár hónap, év múlva viszont látod őket, más valaki hatalmas anyagi vagy érzelmi elismerést kap érte, de te tudod, hogy hozzád képest fakó kópia az illető? Hogy egyszerre vagy nagyon fiatal és öreg, játékos és bölcs?
Biztos lehetsz benne akkor, valamilyen módon hatással van rád a Vízöntő energiamintája.

"...És az Úr teremté az első napon az eget és a földet. Megteremté a világosságot. És lőn világosság. Megteremté a növényeket, földeket. A bolygókat. Teremté állatokat, majd saját képmására embert is. Nékik adá az eget és a földet, majd látván teremtésének művét a hetedik napon félrevonult.
Látván ezt a Bak, felelősség terhe nyomasztá őt is, apró mosollyal az arcán, (gondosan vigyázva hogy e mosolyt senki ember fia ne lássa), így szólt halkan maga elé: 'Félrevonult...? Most jövök én!'
És a Bak elvonulá szintúgy emelvényére, várván a Föld e lakóit, hogy színe elé járulának, de csak várt..és várt..és várt...és azok nem járulának..." 

Nagyon érdekes, izgalmas, megérintően emberi időszak elé nézünk az elkövetkező néhány hétben.
Az elmúlt pár hét hatalmas 'véráldozatai' során kapcsolatok hullottak szét, emberek különböztek össze, és lettek egymás haragosai, gyakran érezhettük úgy magunkat, mint nyuszika a sapkával és a bizonyos füstszűrős cigivel, bármit csináltunk, kő kövön nem maradt. Nos, az ég alapján eljött az ideje a cigarettaszünetnek a pokolban! :)  

Miután egy korábbi post-ban megnéztük létezésünk alacsonyabb régióit, bepillantva az állatvilág, és önmagunk működésébe, folytassuk utunkat a gerinc mentén felfelé. Bármilyen irányzatot, gyakorlást követünk is lelkünk (és sárkányunk) útján, az alábbiakban leírtak minden esetben igazak lesznek ránk, és elengedhetetlenek, amennyiben szeretnénk megkímélni magunkat hosszú kerengéstől és kudarcélmények sorától.
Úgy is mondhatnám, nézzük meg, mi történik, amikor nem a sárkány bújik ki belőlünk, hanem mi bújunk ki a sárkányból!    

A jegyekbe tett rövid kalandozások után, nem elfelejtve, csupán félretéve őket egy kis időre, térjünk vissza 'sárkányunk' prototípusához. Négy testről beszéltünk a korábbiakban, és energiaközpontokról. Ezt a gondolatmenetet folytatva vizsgáljuk meg, hogy és mikor alakulnak ki testeink, és egy sláger-kérdést is egyúttal:
Mi teremtjük a sorsunkat?