Zöldkör

Érdekesen telt az előző cikk óta eltelt pár nap. Jómagam a már korábban említett érzéssel eltöltődve töltöttem napjaim, tudniillik, mintha a versenybiciklimről leesett volna a lánc, és elveszett a lendület. 
A külvilágot tekintve pedig gyakorlatilag mindenki azt kommunikálta (leegyszerűsítve), hogy tele van a töke, veszteség veszteség után, még olyan is írt nekem emailt, aki teljesen kívül áll ezen a spirózós vonalon. Ebben az állt, hogy azt látja, mindenkinek a legmélyebb problémáival és félelmeivel kell szembenéznie, és meddig tart még ez. Hát igen, több hónap szívatása még annak is feltűnő, aki nem nézi ezt célirányosan.
Abban a szemléletben kezdtem hát nézni az áprilisi bolygómozgásokat, hogy mondjak valami biztatót. Íme:

Példátlanul hosszú idő, öt hét telt el az előző cikk írása óta, de egyáltalán nem bánom a hosszú hallgatást. Vallom, hogy nem csak számítógépen kell 'asztrológusnak' lenni, hanem az életben is. Fantasztikus időszak volt az elmúlt 3-4 hét, igazi tesztoszteron-autópálya; úgy érzem, lezajlott belül minden, amit ki lehetett hozni a szuperháromszögből, van is most egy kis ürességérzés bennem. Mint a gyerek, aki alatt lejárt a bevásárlóközpont játékpónijában a 100 forint, de még párszor oldalbarúgja, hátha mozdul még. Fokozza a hatást, hogy esetemben a Mars bolygó behátrált az 1-es, az önidentitás házába; nagy örömömre még marad is egy jó ideig.
Tisztában vagyok vele, hogy a környezetemben nem mindenkinek így teltek az elmúlt hetek. Néhányan a legfontosabb dolgokat kellett/kell, hogy elengedjék március eleje óta, legyen az házasság, gyerekek, házikedvenc, munka, stb. Hadd meséljek el egy történetet, amit Indiában hallottam néhány éve.

Kivételes alkalom a mostani, hiszen maguk a bolygók is azt indokolják, hogy pozitívan, tényekkel alátámasztva bizakodón kezdjem az aktuális írást.
Nagy nap a mai! :)
Lezárult egy több hónapos időszak, mely október 9-én kezdődött, jelmondata a "Kamaszok másnaposan buli után átbukdácsolnak alvó társaikon", vagy valami hasonló lehetne. Mától valami egészen új kezdődik...

Az előző írásban már érintettem az előttünk álló, októberig tartó időszak fő mondanivalóját, a mostaniban mindennek fontosságát szeretném hangsúlyozni, és alaposabban vizsgálat alá venni.

Nagyon fontos ezt megtenni, mivel azt gondolom, rövid időn belül feloldódik az október óta tartó folyamatos feszültség, mely elsősorban a párkapcsolatokat zilálta meg/szét, a saját, belső érzelmi világunkon keresztül; elengedhetetlen azonban, hogy távlatokban is gondolkodjunk, és megnézzük, mi az égiek célja ezzel a pár hónap pihenővel.

Sok fontos dolog történik február hónapban a bolygók szintjén:

Everyone fears Shani; "Mindenki fél a Szaturnusz-tól", fordult oda hozzám szája szélén egy apró félmosollyal Palani, a legtisztább ember, akit valaha láttam, mielőtt bementünk Thiruchendur-ban a Szaturnusz-templomba. És tényleg. Mindenhol a Küszöb Őre-ként, a Kapu Őre-ként, a Csontos Aggastyánként, az Alvilág Ura-ként hivatkoznak rá. Bizonyos értelemben minden bolygó felett áll, ő a Főnök a Naprendszerünkben, kicsit olyan, mint az APEH-ellenőrök belső ellenőre. Nincs megvesztegetés. Nincs mellébeszélés. Ha van, te húzod a rövidebbet.
Miért is kezdtem így ezt a bejegyzést? Nem titok, néha azért böngészem kicsit a bolygóállásokat, és valami nagyon érdekesen akadt meg a szemem.

Új év, új bejegyzés. A hosszú hallgatásnak több oka volt: egyrészt ott volt/van az egész napot kitöltő 'munka', másrészt az új évet egy nem saját bejegyzéssel, írással akartam kezdeni, hanem kicsit félretéve magamat, letéve tiszteletemet a régi nagyok előtt. Egy olyan írással, ami miatt élővé vált bennem az asztrológia rendszere, és kilépett a magazinok semmitmondó, személyiség-elemezgető homályából. Olyan rendszer ez, melynek néhány bolygója, csillagképe gyakorlatilag a megnyilvánult és a nem látható világ valamennyi részét lemodellezi, és gyönyörűen keveredik benne a bal agyféltekés matematika és a jobb agyféltekés mítosz és ihletettség.

Egy kicsit módosítva a korábban leírtakon, ebben a bejegyzésben a decemberi és januári eseményekről, hatásokról, bolygóállásokról fogok írni, külön részletezve karácsony és szilveszter napját.  

Az előző cikkben a befelé húzódásról volt szó, a hazatérésről és az ott is maradásról, a mostaniban megnézzük, mi szokott történni ilyen időszakok során.

A növények a gyökerükbe vonják vissza életenergiáikat, az állatok üregekbe, barlangokba húzódnak be, a halak az iszap mélyére; nekünk, embereknek is tanácsos követni a természet ritmusát és energiáit. Ám ahogy korábbi írásokban szó volt róla, 'üregünkben' nem csupán mi lakunk, osztozunk rajta saját 'sárkányunkkal' is.

Böngészgetve a 'Statisztikák' részt a blogon arra a következtetésre jutottam, hogy azok a cikkeim a legnépszerűbbek, melyek:
1. Leplezetlenül őszinték, megmondják a problémás területeit a tárgyalt kérdésnek, és azt is, hogy miért van ott az a bizonyos probléma.
2. Valamilyen megoldást is kínálnak, és leírják, hova lehet eljutni magasabb szintekre.

Ennek szellemében folytatom tovább az írásokat, melyek témája az előttünk álló téli időszak lesz, érzelmi, jól-léti és persze nem utolsósorban asztrológiai szempontból. Amennyiben érdekel milyen sztereotipikus körökre számíthatsz így a tél beköszöntével, és hogyan tudsz belőlük majd kikeveredni, bátran ajánlom a további olvasást. Lesz szó a megfázás(ok) okairól és elkerüléséről, érzelmi örvényekről és számos egyéb témáról is.

Hazai pálya, gyerekkori emlékek... Egy kis nosztalgia mindig jól jön; lássuk hát ennek az energiamintának is a leírását. 
Érezted már úgy, hogy földönkívüliként jársz az emberek között? Hogy gondolataid, vágyaid mindig eltérőek korosztályodétól, lakhelyedtől, környezetedétől? Hogy ötleteid süket fülekre találnak, és amikor jó pár hónap, év múlva viszont látod őket, más valaki hatalmas anyagi vagy érzelmi elismerést kap érte, de te tudod, hogy hozzád képest fakó kópia az illető? Hogy egyszerre vagy nagyon fiatal és öreg, játékos és bölcs?
Biztos lehetsz benne akkor, valamilyen módon hatással van rád a Vízöntő energiamintája.

"...És az Úr teremté az első napon az eget és a földet. Megteremté a világosságot. És lőn világosság. Megteremté a növényeket, földeket. A bolygókat. Teremté állatokat, majd saját képmására embert is. Nékik adá az eget és a földet, majd látván teremtésének művét a hetedik napon félrevonult.
Látván ezt a Bak, felelősség terhe nyomasztá őt is, apró mosollyal az arcán, (gondosan vigyázva hogy e mosolyt senki ember fia ne lássa), így szólt halkan maga elé: 'Félrevonult...? Most jövök én!'
És a Bak elvonulá szintúgy emelvényére, várván a Föld e lakóit, hogy színe elé járulának, de csak várt..és várt..és várt...és azok nem járulának..." 

Nagyon érdekes, izgalmas, megérintően emberi időszak elé nézünk az elkövetkező néhány hétben.
Az elmúlt pár hét hatalmas 'véráldozatai' során kapcsolatok hullottak szét, emberek különböztek össze, és lettek egymás haragosai, gyakran érezhettük úgy magunkat, mint nyuszika a sapkával és a bizonyos füstszűrős cigivel, bármit csináltunk, kő kövön nem maradt. Nos, az ég alapján eljött az ideje a cigarettaszünetnek a pokolban! :)  

Miután egy korábbi post-ban megnéztük létezésünk alacsonyabb régióit, bepillantva az állatvilág, és önmagunk működésébe, folytassuk utunkat a gerinc mentén felfelé. Bármilyen irányzatot, gyakorlást követünk is lelkünk (és sárkányunk) útján, az alábbiakban leírtak minden esetben igazak lesznek ránk, és elengedhetetlenek, amennyiben szeretnénk megkímélni magunkat hosszú kerengéstől és kudarcélmények sorától.
Úgy is mondhatnám, nézzük meg, mi történik, amikor nem a sárkány bújik ki belőlünk, hanem mi bújunk ki a sárkányból!    

A jegyekbe tett rövid kalandozások után, nem elfelejtve, csupán félretéve őket egy kis időre, térjünk vissza 'sárkányunk' prototípusához. Négy testről beszéltünk a korábbiakban, és energiaközpontokról. Ezt a gondolatmenetet folytatva vizsgáljuk meg, hogy és mikor alakulnak ki testeink, és egy sláger-kérdést is egyúttal:
Mi teremtjük a sorsunkat? 

Lássuk a 'pápa ingatlanügynökét', a 'multiigazgatók gyóntatópapját', az üstököst - a Nyilast. Minden energetikai mintáról elmondható a Zodiákusban, hogy önmaga szenvedésének kovácsa, a Nyilasról mindez különösen. Bukott uralkodó ő, trónfosztott arisztokrata, aki régi, valójában sosem volt dicsőségét keresi és mutatja minden erejével.

"Itt válik el a szar a májtól, a búza az ocsútól, a világosság a sötétségtől!" - kezdte Tibor izgatott tekintettel az egyetemi filozófiatörténet órán, mikor nekilátott ismertetni Kant Tiszta ész kritikáját, mint vízválasztót az egyetemességben; hasonló szavakkal kezdhetek neki én is a Skorpió jellemzésének.  

Az asztrológia negatív megítélését nagyban elősegítették a nyugati lapok párkapcsolati 'horoszkópjai', melyek kőbe vésett, alapvetően téves megközelítésű tanácsokat osztogattak. "Hogyan pasizz", "Szerelmetek a csillagokban köttetett(?)" és egyéb szenzációhajhász, mély érzelmi igényeket és hiányokat felvillantó címekkel előre sejthető volt, hogy csupán a felszín az, amiről írni, beszélni és gondolkodni képesek az ilyen újságok, könyvek szerkesztői.

Szerencsére jómagamnak nem kellett megélnem randevúkon, beszélgetéseken hasonló kategorizálást; be kell valljam, csúsztatok, kellett, de memóriám mindig hű szolgámként azonnal törölte őket. "Igazi Ikrek!" - mondják. Mit is jelent ez?
Hogy honnan jön? Hova tart? Azt, hogy ki ő? Hogy ki volt, és hogy ki lesz? Csupán egy merev kategória lenne ez? Korántsem.

Ekkora érintettséggel, együttérzéssel és segíteni vágyással egyszer sem kezdtem még neki a blogom folytatásának. Annyira igaz ez, hogy egészen mást terveztem következő cikknek, de a közelmúlt és a jelen eseményei felülírták az 'ütemtervemet', és nekilátok ennek a bejegyzésnek.

Háború van a szívekben; párkapcsolatok, életek hullanak szét az elmúlt pár hétben, emberek kínozzák magukat és ezzel egymást, mindenki pislog, ahogy látom, lesve, hogy most mi is fog történni. Mindezt olyan mértékű félelem-szeretet-gyűlölet-hit-kétségbeesés gombócon ülve, amilyet személy szerint évek óta nem tapasztaltam. 

Szándékosan kerültem annak a látszatát is az eddigiek során, hogy a bolygóállások kapcsán mélyen megérintsem azt a témát, hogy az ember érzéseiben, gondolataiban nem szabad. Olyan téma ez, amely inkább a távolságot szította volna talán köztem és az olvasóim között, és nem ez a célom, hanem az ismeretek továbbadása, biztatva mindenkit, hogy maga kísérletezze ki azok lényegét. Most kivételt teszek.

Általános probléma a mai terápiában, hogy a gyógyulni vágyó és terapeutája megkeresik a páciens legfájdalmasabb pontját, és nekiesnek, "Hadd szóljon!", vagy "Ha csináljuk, akkor csináljuk rendesen!" felkiáltással. Más szóval elkezdik böködni a sárkány szemét, és amikor az ki is nyitja készségesen, olyan dolgok szabadulnak ki Pandora szelencéjéből, hogy kő kövön nem marad ilyenkor sem emberünk lelkében, sem környezetében. Főzni sem úgy állunk neki, hogy mindent bedobunk egy fazékba egyszerre, azt pedig berakjuk a sütőbe, majd lesz valami alapon, miért tennénk akkor legfontosabb értékünkkel, saját lelkünkkel ezt?

Ismerjük meg, mivel jár, amikor a 'sárkány' kinyitja a szemét:  

Ki vagyok én? Mi végre vagyok e világon? Mindenkiben felmerül ez a kérdés élete során. Amikor híre ment, hogy Buddha bárkit fogad, hogy megválaszolja kérdéseit, ezrek gyűltek össze előtte a tisztáson. Nagy csönd volt. Buddha kinyitotta a szemét, elmosolyodott, és megszólalt: Bármit kérdezhettek, kivéve a reinkarnációról, Istenről és a szabad akaratról. 
Az emberek arcára döbbenet ült ki; minden kérdésük e három dolog körül forgott. Végül csalódottan távoztak. Ananda, Buddha legrégibb tanítványa megkérdezte őt, miért mondta ezt. Buddha válasza ez volt: Ananda, vannak dolgok, amikről nem lehet beszélni, vagy gondolkodni, megtapasztalni kell őket.

Önmagunk legbelső lényegét, kincseskamránkat a mese szerint sárkány őrzi; mi vagyunk e kincs, mi vagyunk e sárkány és mi lehetünk a mesebeli hős is. Ám ahhoz, hogy átküzdjük magunkat a sárkányon mindent tudnunk kell róla. 

Lássuk sorsunk szereplőjét, az embert magát! Még ha életünk térképét, erőviszonyait kezünkben tartjuk is, akár születési bolygóállásaink, akár más módszerek segítségével, még mindig előttünk áll egy hatalmas feladat: felfedezni azt, aki megéli a kinti és benti eseményeket.
Négy testünk van. Hagyományos szemünkkel csupán a fizikait látjuk magunkon és másokon, a többi három jelenlétét más módokon vagyunk képesek megtapasztalni. Mik is ezek a testek? 

Számos oka lehet, hogy elkezdünk spirituális témákkal foglalkozni. Kényszeríthet erre egy betegség vagy életünk összeomlása, imponálni akarunk egy hozzánk közel álló személynek, esetleg beszippantott bennünket a ma nagyon divatos "spirituális" életforma. Mindenképpen egy dolgot várunk tőle, ha leásunk motivációnk gyökeréig: szeretetet. Egy idő után, ha valóban foglalkozni kívánunk magunkkal, és nem csak futó hóbort volt ez számunkra, kénytelenek vagyunk befelé indulni - oda, ahol sérüléseink találhatóak, berögzült tudati mintáink fészkelnek. Mire buzdít minket terápiás segítőnk?

Diwali van. A világon jelenleg leginkább fennmaradt ősi kultúra ünnepe, a hindué. A mai nappal új év kezdődik a hinduk életében, amikor annyi mécsest gyújtanak, hogy elűzzék a sötétséget, amennyit csak tudnak. Tökéletes nap egy ilyen témájú blog indítására. Minden egyes bejegyzés egy-egy ilyen apró mécses kíván lenni, mely megvilágítja életünk és lelkünk néhány aspektusát. Mindenki elviheti belőle magával azt, amit kíván.